Nevetésben tényleg nem volt hiány a legendás Színmű folyosóin, ahol egyik helyiségből a másikba vándorolva (folyosókon, aulában, próbatermekben, sőt, a mosdóban) játszották el a huszonéves színészek az Odüsszeia popverzióját. A közönség átlagéletkora tényleg tizennégy év és nem, nincs velük sem napközis tanár, sem magyar faktos előadó ostorral a kezében, ezek a fiatalok önszántukból jöttek. Másképpen fogalmazva: mert érdekli őket az előadás. Hexameteres Homérosz-idézetek keverednek itt amerikai tinifilmekből ismerős klisékkel, éneklős-táncos dalbetétekkel (panaszra nem lehet ok, mindenki kedvence sorra kerül, van itt Adele, Lady Gaga és Justin Bieber is) és elképesztően olcsó, mégis mégelképesztőbben kreatív jelmezekkel és díszletelemekkel.



Aki azt hitte, hogy görög klasszikusokat nem lehet lenyomni a fiatalok torkán, csak olyan látványos CGI-efektekkel körítve, ahogy azt Percy Jackson és az olimposziak, A titánok harca vagy a Halhatatlanok című megafilmek teszik, az most gondolja át újra, mitől is működnek annyira ezek a többezer éves sztorik. Tengely Gábor rendező láthatóan szimplán a mesélés erejében hisz: nála az egész bulit elviszi a hátán az, ahogy egy narrátor (Daphné, a nimfa) csacsogva-fontoskodva előadja nekünk az Odüsszeia zanzásított változatát, társai pedig, a gimis görög isteneket alakító bábosok, mintegy illusztrációként eljátsszák nekünk a nagy hérosz kalandjait. Szemeteszsákból, rongycafatokból, és nejlondarabokból készült itt minden eszköz (beleértve a bábokat is), de ez cseppet sem zavarja a vizuális ingerektől egyébként rongyosra edzett közönséget. Olyan jól szórakozik itt mindenki, mintha a saját osztálytársaink leptek volna meg bennünket egy igazán ötletes, fegyelmezett, összeszedett előadással.



Az ember feltöltődik attól, hogy azt látja, ilyen kevés hozzávalóból micsoda világrengető előadást lehet létrehozni. Pedig Tengely szereti a csodás díszleteket és a részletgazdag jelmezeket: a Lenn, a nyuszi barlangjában, az Amália, sőt, még a Repülési lecke kezdőknek is valóságos ingerbomba volt ehhez a csupaszsághoz képest.

Ha azt kellene megjósolni, hogy a végzős színészek közül ki lesz egészen biztosan a következő generáció nagy húzóneve, gondolkodás nélkül Spiegl Annát említeném. Öröm nézni, ahogy a stréber és idegesítő Pallasz Athéné szerepében lubickol, mindenféle merevség, erőlködés vagy (fő)iskolás manír nélkül. A táncos és dalos betétei magasan a darab legjobb jelenetei voltak, magabiztosan használja a testét és valami klasszikus zsenialitás árad a játékából. "Nagyon rég szórakoztam ilyen jól" - ezt nem én mondom, hanem az a 14-15 éves lány, akinek az előadás után kapom el a szavait. Hozzátette azt is: "szóljunk a haveroknak, hogy nézzék meg ők is, szakadni fognak rajta". Úgy legyen.




Olympos High School - Odüsszeia egy részben
A negyedéves bábszínművész osztály vizsgaelőadása


Osztályvezető tanár: Meczner János, Csizmadia Tibor

Szövegíró: Gimesi Dóra

Odüsszeusz - Szolár Tibor
Aphrodité - Makra Viktória
Árész - Czupi Dániel
Hádész - Ivanics Tamás
Héphaisztosz - Hoffer Károly
Hermész - Fritz Attila
Pallasz Athéné - Spiegl Anna
Poszeidón - Márkus Sándor
Zeusz - Hegedűs D. Géza

További szereplők: Andrusko Marcella, Bohoczki Sára, Eke Angéla, Fehér Dániel, Mórocz Adrienn

Tervező: Michac Gábor
Zene: Bercsényi Péter
Koreográfus: Vig Ágnes
Koreográfus-asszisztens: B. Péter Pál
Rendező munkatársa: Zsirai Viktória

Rendezte: Tengelyi Gábor


Bemutató: 2011. október 13.

Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad)

Fotók: Borovi Dániel