A Sherlock Holmes nevében úgy indul, mint egy szokványos ifjúsági történet: a kisvárosi iskola nagymenőkből álló fiúcsapata megszokásból kergeti a kicsi, vékony, szemüveges, esetlen srácot, a tipikus lúzert, mikor felbukkan egy idegen fiú, aki a nagymamájához jött vakációzni, és persze, ha már ott van, megmenti szerencsétlent. Ettől kezdve elválaszthatatlanok lesznek. Mint kiderül, mind a ketten imádják Sherlock Holmes történeteit és vonzódnak a titokzatos rejtélyekhez. Rögtön bele is botlanak egybe, a kisvárosból ugyanis egymás után tűnnek el a gyerekek, akik ugyan kis idő elteltével előkerülnek, ám szemmel láthatólag valami furcsa változáson esnek át. Sápadtak, karikásak a szemeik és nem beszélnek. A két fiúhoz – akik egymás közt csak a Sherlock és Watson beceneveket használják – csatlakozik egy lány is, Adler Ica. Ő az apját szeretné megtalálni, aki akkor tűnt el, mikor évekkel ezelőtt épp ebben az ügyben nyomozott.



A történet ettől kezdve izgalmasabbnál izgalmasabb fordulatokat vesz. Az egyszerű, sablonos kiindulóhelyzet pillanatok alatt átvált  misztikus kalandtörténetbe, és hirtelen a cirkusz, a furcsa emberek, az álmok és álomrablók világában találjuk magunkat. A cselekmény egyetlen percre sem áll le: mindig újabb és újabb talányok, nyomok, majd összefüggések kerülnek napvilágra. A film készítői jól eltalálták az arányokat, nincs egy unalmas pillanat sem, de a sok titok mégsem üli meg a néző gyomrát, a nyomozás nem válik öncélúvá. Kétségtelen, hogy a film tempója remekül alkalmazkodik a mai kor igényeihez, folyamatos a feszültség, amit a gyors vágások és a sejtelmes zene csak tovább fokoznak.

Az alacsony költségvetésű (mindössze húszmillió forintból készült) filmet Dunaújvárosban forgatták, a kisváros ugyanis minden szempontból megfelelt a rendezői elvárásoknak.



Evidensnek tűnik, hogy a néző klasszikus Sherlock Holmes-parafrázisra számít, ám ebben a tekintetben a film okozhat némi csalódást. Vannak motívumok, amik ugyan egyértelműen a nagy elődöt idézik (a sapka, a nevek, a hegedű vagy Holmes és Adler éles logikája), de a cselekmény misztikumba hajlása előbb juttatja eszünkbe a Harry Potter-sorozatot, mint a nagy nyomozó valamelyik esetét. Emellett találhatunk párhuzamot Böszörményi Gyula Gergő-történeteivel is(például az átjárás a való világból az álomvilágba), sőt, a főszerepet játszó Szénási Kristóf habitusa engem egyértelműen a gyerek Berkes Gáborra emlékeztet, innen aztán csak egy lépés a Keménykalap és krumpliorra asszociálni. Az irrealitásba átforduló események aztán pillanatok alatt véget vetnek az emberben épp feltörni készülő heves nosztalgiának.

A film elején megjelenik az a bizonyos "12-es karika". Nem véletlenül. A sztori önmagában is feszültséggel teli, emellett több, valóban ijesztő jelenet és karakter is előfordul benne. Hátborzongató a bohóc figurája, az Álommester maszkja, nem beszélve az eltorzított arcú Tahi-Tóth Lászlóról. Ugyanakkor érzésem szerint a poénok jó része, vagy a szerelmi szál diszkrét finomsága (egy ártatlan puszi elcsattanása egy éjszakai nyomozás során) inkább a néhány évvel fiatalabbakat célozza meg.

Jó kérdés, hogy a Harry Potter-féle vizuális ingertömegen nevelkedett fiatalok mit szólnak majd ehhez az ízig-vérig kelet-európai, és ettől talán némileg retro hatású ifjúsági filmhez. Hamarosan kiderül.



Sherlock Holmes nevében
Színes, magyar ifjúsági kalandfilm, 100 perc, 2011 (12)

Rendező: Bernáth Zsolt
Zeneszerző: Gulya Róbert
Operatőr: Szentkúti Tamás
Producer: Váczy Károly
Gyártásvezető: Milka Julianna
Vágó: Bernáth Zsolt, Végh Zoltán

Szereplők: Szénási Kristóf (Holmes), Ungvár Ádám (Watson), Kugler Nikolett (Ica), Karalyos Gábor (Padlizsán), Gáspár Tibor (Somnius), Kiss Attila (Karbantartó), Tahi Tóth László (Öreg), Deli Dániel (Goldi)

Bemutató: 2012. január 26.
Forgalmazó: 3D - Film Kft.