Minden ősi népet érdekelte, hogy hogyan kezdődött a világ, milyen felsőbb erők uralkodtak, és egyáltalán mi volt, amikor ők még nem voltak. A nagy távolságok akkoriban még szinte legyőzhetetlenek voltak, mégis akad némi közös pont a különböző népek mitológiái között. A japán Izanagi leszáll az alvilágba halott asszonya után, csak úgy mint Orfeusz. Egy híres kard a hatalom és az erő szimbóluma a germánoknál, a keltáknál és a japánoknál is. És az újkori igény, hogy újkori eszközökkel állítsunk emléket ősi történeteinknek. A németeknél Wagner megtette ezt A nibelung gyűrűje monumentális tetralógiájával, ezúttal Japánban is született egy hasonló operatetralógia.
 

A Kodzsiki, azaz a Régi dolgok feljegyzései Japán legrégebbi japán nyelvű alkotása. A művet 712-ben állították össze, idén ünneplik az 1300 éves évfordulóját. A címnek megfelelően Japán legendáit, ősi történeteit gyűjti egybe kezdve Japán (azaz szerintük a világ) teremtésétől az emberek mint istenek leszármazottainak megjelenéséig. A VIII. századi, helyenként töredékes szöveget a XVIII. század óta számos nyelvész és irodalmár kutatja, azonban mindmáig sok a tisztázatlan rész. A Kodzsiki opera négy jól ismert epizódot dolgoz fel, ezzel négy viszonylag rövid felvonásra tagolva a művet. Majuzumi Tosiró operája német szövegkönyv alapján készült, első bemutatója 1996-ban Linzben volt. Japánban 2001-ben koncertszerűen adták elő, most pedig először mutatták be az operát Japánban dramatizálva, mely egyben a tokiói Bunka Kaikan kulturális központ ötvenéves fennállására szánt ünnepi megemlékezés.

A történetet egy prológus és epilógus foglalja keretbe, melyben egy nószínész repít el minket a távoli múltba. Ez az elgondolás nemcsak a régi történet régi stílussal való alátámasztása, hanem valóban a nóra jellemző struktúra. Mint az álom-nóban, ahol az események az egyik szereplő álmán keresztül jelennek meg, úgy visz el minket a többezer éves múltba ez a jól bevált módszer. Az első felvonás Izanagi és Izanami, az első istenpár története. A két isten megalkotja a japán szigeteket, majd isteneket nemzenek, így jön létre a tenger, a hegy, a folyó istene stb. A tűz istenének szülésekor az anya, Izanami maga is elég. Izanagi leszállása a holtak birodalmába, illetve a tilalom, hogy nem nézhet asszonyára, az Orfeusz-legendát juttatja eszünkbe. Azonban míg Orfeusznál Euridike visszaszerzésének feltétele az, hogy nem nézhet rá, Izanagi azért nem tekinthet párjára, mert annak teste már oszlásnak indult, s ez szégyennel tölti el a nőt. A férj, akárcsak Orfeusz, ránéz asszonyára, de ő Orfeusz Euridikéjével ellentétben Izanami nem hal meg, hanem mérhetetlen haragra gerjed, és a szerető pár egymás ellen fordul. A magára maradt Izanagi megalkotja Amateraszu napistennőt, a holdistennőt és a rakoncátlan Szuszanoót.

Jelenet az előadásból

A második felvonásban Szuszanoo magára haragítja nővérét, Amateraszut, aki sértődötten egy barlangba zárkózik sötétségbe borítva Japánt. Az istenek táncos mulatságot rendeznek a barlang előtt, melyre a kiváncsi Amateraszu előjön. Így visszatér a fény az országra, Szuszanoót száműzik a földre az istenek birodalmából. A harmadik felvonás Szuszanoo harcát jeleníti meg a nyolcfejű kígyóval Ugyanezt a történetet dolgozza fel a A hosszú kimono eredete című kabuki is, melyről korábban írtam. Az operában Kusinada életét menti meg ezzel Szuszanoo, a kabukiban (neve lerövidülve) Inada hercegnőét. A legyőzött kígyó testéből előkerül a hősi kard, mellyel Szuszanoo megszilárdítja a rendet. A záró felvonásban Amateraszu és Szuszanoo kibékül, és ezzel békét hoznak az országra.

Sokminden történik az alig másfél órás előadás alatt, így az opera kizárólag a történet elmondására korlátozódik. Bár a mellékszálak, az események mélyebb rétegeinek és a karakterek kidolgozása az eredeti Kodzsiki korában még nem volt jellemző, egy újkori alkotásnál mégis számítunk újabb megközelítésre, a mai világhoz való kötelékek kidolgozására. Akárcsak Wagnernél, minden felvonás egy önálló opera témája lehetne, de nem az, hanem hatalmas léptekkel végighaladtunk a japán mitológián. A történet alapos kidolgozása helyett az eseményeket a kórus énekli. Ez a megoldás valóban jobban illik a korábbi koncertszerű előadáshoz, jelenesetben a kórus narrációja és az azonos események egyidejű bemutása kissé primitívnek hatottak. Bár a kórus jobbára narratív szereplőként volt jelen, a történet alakulásában nem vett részt, a rendező folyamatosan színpadon tartotta, és megállás nélkül mozgatta őket, mely nemcsak indokolatlan, de zavaró is volt. Ugyanígy mozgott végig a színpad közepére helyezett forgószínpad is. A rendező elmondása szerint a ferdeség és mozgás az állandó bizonytalanságot fejezi ki, elvégre Japánban már az istenek korában is mindennaposak lehettek a természeti katasztrófák, az előadásból ez nem volt egyértelmű, a színpad mozgása a technika öncélú felhasználásának tűnt. Hasonló párhuzamot von a rendező a nyolcfejű kígyó és Japán jelen problémája közé, szerinte a modernkori nyolcfejű kígyó a jelenlegi nukleáris katasztrófa, melyet Szuszanoo helyett a mai Japánnak kell legyőzni.

Kodzsiki (Régi dolgok feljegyzései)
Ünnepi opera a tokiói Bunka Kaikan fennállásának 50. évfordulója alkalmából

Zene: Majuzumi Toshiró
Német librettó: Nakadzsima Júdzsi
A librettót átdolgozta: Gertrud Fussenegger

Vezényel: Ótomo Naoto
Rendezte: Ivata Tacudzsi

Izanagi: Kai Eidzsiró
Izanami: Fukuhara Szumie
Szuszanoo: Takahasi Dzsun
Amateraszu: Hamada Rie
Narrátor: Kanze Tecunodzsó

Új Nemzeti Színház Kórusa, Japán Operatársaság Kórusa
Tokiói Szimfónikus Zenekar

2011. november 23.