Örültünk a feladatnak, és úgy érzetük, hogy jól teljesítettünk a Budapesti Könyvfesztiválon és az Ünnepi Könyvhéten, melyeknek 2011-ben mi voltunk a hivatalos tartalomszolgáltatója. Teljesen profi stábot állítottunk fel, hihetetlen gyorsasággal dolgoztak mindkét alkalommal, MTI-tempóval, úgy, hogy a gyorsaság nem rontott a minőségen. Azt hiszem, megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsem őket: Nagy Márta, Vécsei Rita Andrea, Simon Márton, Csobánka Zsuzsa és a prae.hu irodalmi rovatvezetője, Benedek Anna, akkori gyerekrovatvezetője: Balázs Eszter Anna, a főszerkesztő-helyettesünk Pál Dani, a fotós Bach Máté, Árvai Andris, Zoltán Csaba, Vadnai Szabolcs és a videókat készítő stáb: Szőcs Petra és Akar Péter.

Öröm, hogy a Librihez távozó gyerekrovat szerkesztőnk, Balázs Eszter Anna helyére olyan embert találtunk Bóczán Bea személyében, aki csodálatos munkát végez. Pozitívan értékelem azt is, hogy számos új ötletünk van, a MASZRE támogatásával tervezünk például jövő szeptemberre egy Jövőnéző Fesztivált, amely céljának előremutató művészeti műhelyek, jelenségek bemutatását jelöltük meg.

A prae.hu esetében nagyon kellemetlen volt, hogy hiába teljesítünk jól, ezt sajnos az NKA nem feltétlenül látta így, hiszen ötszázezer forinttal kevesebb forrásból tudtunk gazdálkodni (azaz hét rovatot felelősen vinni) mint 2010-ben. Elvégezve az év végi zárszámadást aztán kiderült, hogy a szabad szemmel alig látható honoráriumok ellenére másfél millió forinttal került többe a portál, mint amennyi támogatást kapott és amennyit kitermelt.

Viszont annak ellenére, hogy pénzügyi szempontból templom egerei vagyunk, sikerült szerethetnivaló, fantasztikus emberekkel együtt dolgozni. Ha más nem is, de a jó érzés legalább megvan, különösen, amikor jó cikkeket olvasunk, vagy pozitív visszajelzések kapunk.

PRAE.HU: JAK-elnökként is értékelnéd hasonló szempontok alapján az elmúlt évet?

Év elején költöztünk át az Írószövetség székházából a Kossuth Klubba, mert így havi ötezer forintot lehetett megspórolni. Ez a nincstelenség aztán rányomta az egész évre a bélyegét. A JAK és azon keresztül az irodalom-, illetve művészetpolitika esetében az utolsó hat hónap gyakorlatilag olyan típusú küzdelem volt, amire én személy szerint sem voltam berendezkedve. A szakmai munkára egyszerűen sem elegendő idő, sem – tényleg nagyon különböző okok miatt − elegendő pénz nem maradt. Több esetben kellett például emiatt a JAK-tagság megértését kérni. A munka persze nem állt meg, több, mint száz pályázat érkezett például az Add ide a drámád! kiírásunkra, amit azóta is folyamatosan dolgozunk fel. (Hála a sajtósunknak, Hercsel Adélnak, és a két szervezőnek, Deres Kornéliának és Herczog Noéminek.) Ehhez hasonló, nagy volumenű esemény, hogy Szigligeten megválasztották az új JAK-elnököt, Gaborják Ádámot, valamint a két sorozatvezetőt: Orcsik Rolandot és Sopotnik Zoltánt. Jó látni, hogy a sorozatvezető páros is nagyon komolyan veszi a feladatát, Bencsik Orsolya és Áfra János kötetével már sikerrel pályáztak is. Gaborják Ádámmal az utóbbi két hónapban intenzív az együttműködésünk, és nagyon nyitottnak tűnik arra a rettenetesen komplex problémakörre, amivel a JAK élete mostanában jár. Fontosnak tartom, hogy türelmes, nyugodt és kitartó ember lett a JAK új elnöke. Kevésbé szimpatikus, hogy a különböző írószervezetek közötti együttműködés, összhang billegni látszik…

PRAE.HU: Arra gondolsz, hogy a négy reprezentatív írószervezeteknek nem azonos a kultúrpolitikai szerepvállalása vagy etikai normái?

Nem látom problémának, hogy nem ugyanazon értékek mentén működnek a szervezetek, mert nem hiszem, hogy fontos lenne egy olyan nagy konglomerátum létrejötte, ahol boldog-boldogtalan együtt van. Nem is kell, hogy azonos legyen, nyilvánvalóan ezért van négy - és nem egy szervezet. Az év első felében még együtt tudtunk gondolkodni, sőt, néha öten, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Irodalmi Tagozatával, illetve vezetőjével, Füzi Lászlóval kiegészülve. Tárgyaltunk a NEFMI-t vezető miniszterrel, annak kabinetfőnökével, majd L. Simon Lászlóval, Hammerstein Judittal és még sok személyt említhetnék, akikkel úgy tűnt, hogy a hivatalokkal való lassú kommunikáció ellenére, együttműködés kezdődik majd el. (Megjegyzem, ember legyen a talpán, aki átlátja, hogy hasonló kérdésekben a döntési vagy átfutási idő miért ennyire változó.)

Ez a négy azonban, úgy tűnik, jelenleg nem tud megküzdeni a különbségekkel. Aggasztó, hogy az NKA új, irodalmat érintő kuratóriumaiban egyetlen JAK-os vagy JAK által delegált személy sem került be 2011 végén, a Szépírók Társaságát is csak egy ember képviseli, míg az Írószövetség delegáltjai közül talán hatnál is többen ülhetnek a kuratóriumokban. Így kénytelenek vagyunk abban bízni, hogy megszólal a lelkiismeretük, és hagyják élni azokat az értékeket, melyeket nem az ő berkeiken belül jönnek létre. De más előnyökben is részesül a Magyar Írószövetség túl a miniszteri keretből való bővebb juttatáson. Egy országgyűlési képviselő egy költségvetési vitában külön, a számára kedves írószervezet részére elkülönített harminc millió forintot. Mindig voltak kisebb részrehajlások a kulturális kormányzatok között, de ilyen mértékűekre én nem emlékszem. Remélhetőleg ezek az esetek nem fognak akkora éket verni a szervezetek és azok tagsága közé, hogy megszűnjön a közös érdekek mentén történő fellépés.

PRAE.HU: Érdekelne, hogy bár tudom, senki nem szeret jóslatokba bocsátkozni, de mégis mit gondolsz, lehet annak ésszerű kimenetele, hogy olyan emberek lesznek 1-1 kuratórium tagjai, akiknek esetleg fogalmuk sincs egymás munkájáról?

Én sem szeretnék előrebocsátani semmiféle ítéletet. A József Attila Kör és a FISZ egyetlen kuratórium, a Szépirodalmi és Ismeretterjesztő Kollégium összeállításában segédkezett. Ismeretim szerint ebben a fiatal irodalomnak egy képviselője sincs jelen, ami azt gondolom, elég nagy gond. A Szépírók Társasága kettő kollégium létrehozásánál működhetett együtt más jelölőszervezetekkel (a fentin kívül még a folyóiratkollégiumban), a Magyar Írószövetség már háromnál (a Könyv és Márai-kollégiumnál az NKA új vezetése döntése értelmében már csak ők képviselhették az irodalmi életet).

Persze a kuratóriumok, illetve a kurátorok számának csökkentése az NKA új vezetése részéről pénzügyi kérdés is, mégis azt gondolom, hogy amennyiben tizenegy milliárd forintból gazdálkodhat 2012-ben az NKA, 10 kurátoron pedig hozzávetőlegesen 4 millió forintot spórolhat, akkor a kuratóriumok teljes felbolygatása pénzügyileg nem alátámasztható.

PRAE.HU: Visszautalnék a második kérdésemre adott válaszod egy gondolatára, ahol azt mondod, olyan változások történtek, melyekre te sem voltál berendezkedve, mint leköszönő JAK-elnök. Kicsit személyesebb vizekre evezve megkérdezném, hogy megkönnyítették-e a tornyosuló problémák az „elválást”?

Korábban Menyhért Annával, a JAK egykori elnökével beszéltem ilyesmiről, ő felkészített arra, tartsam majd normálisnak, ha kissé depressziós állapotba kerülök a JAK-os feladatok nélkül. Ennek a jeleit nem érzem magamon, tán a kimerítő csatározások és a heves válságmenedzsment megkönnyítette az elválást. Abban a reményben megyek, hogy a legfontosabb problémák megoldódtak, bár az is igaz, hogy a Márai-kuratórium egy fontos döntése áttolódott januárra.

Olyan ez, mint egy szexuális aktus, egy dráma vagy szentmise felépítése, hiszen a végén ott van a csúcspont, amiben elvesztheted az eszed, és ami segíti a lezárást, az új nyitást. Több időm és energiám lesz a prae.hu-ra, ami kicsit megsínylette a küzdelmes időszakokat. A szerkesztők és a szerzők végre visszakapják azt, ami eddig elmaradt, természetesen pozitív értelemben. Aztán az informatikai és kommunikációs cégünket sem ártana végre jól működtetni.

PRAE.HU: Kik azok a szerzők, művek akiket, amiket 2011-ben kifejezetten kedveltél?

Vannak „állandó szerelmeim”, így Pollágh Péter Cigarettása vagy Nemes Z. Márió Bauxitja. Szőcs Petra versei nagyon tetszenek, nála érik szerintem egy kötet is. A legpozitívabb olvasásélményem Aaron Blumm Biciklizéseink Török Zolival című kötete, a JAK és a PRAE.HU közös kiadványa volt. Hihetetlen figura, hozzám hasonlóan agyonhajszolt életet él, mégis maradt ideje egy ilyen jó kötetre! Aki nem fél az obszcenitástól, annak pedig ajánlom Csobánka Zsuzsa Belém az ujját című kötetét, szintén a JAK-PRAE.HU-tól. 

PRAE.HU: Mi volt az idei legjobb olvasmányélményed?

Goethe Vonzások és választások remekművét évente újraolvasom, és mindig fantasztikusnak találom. Idén az irodalom egy peremvidékéhez kaptam kulcsot Cserna-Szabó András és Fehér Béla Ede a levesben című gasztrokrimijétől. Azóta már több gasztrofilozófiai és szakácskönyvet a kezembe vettem (pl. Polcz Alaine, Váncsa István, Brillat Savarin) és rájöttem, hogy a gasztronómiáról, annak a nyelvéről is iszonyú izgalmas gondolkodni.

Fotó: Szőcs Petra