De kezdjük talán a pozitív dolgokkal, hátha azt gondolják, nagyon optimista vagyok, pedig nem. Minden nehézség ellenére sikerült olyan programokba bekapcsolódnunk, amelyek eltértek a hagyományainktól. Ez azért is fontos számomra, mert az új vezetőség célkitűzése, valamint az elnöki programom részét képezte többek között az az elképzelés is, hogy az elődeink örökségét megőrizve ugyan, de képesek és nyitottak legyünk a megújulásra. Így nyissuk meg a székház kapuit, hogy a munkánkat ne csak a saját szakmai kereteinken belül végezzük. Természetesen ápoltuk tovább a hagyományainkat: volt egy a Magyar Művészeti Akadémiával közös szervezésű, sikeres Bibó István konferenciánk, folyamatosan zajlottak az író-olvasó találkozók, illetve könyvbemutatók.

A megújulás fényében sikerült egy áttekinthetőbb honlapot készítenünk, amit két éven belül interaktív portállá szeretnénk fejleszteni. Olyan új arculati elemeket találtunk ki (pl.: molinó, vagy a honlap), amely egységesíti az Írószövetség mostani profilját. A nagy programok közül három olyat szeretnék kiemelni, amik eddig még nem voltak: bekapcsolódtunk a hagyományos Nagy László Emléktúrába, tíznapos programmal szerepeltünk a Művészetek Völgyében, a Fiatal Írók Szövetségével közösen először vártuk az érdeklődőket a Múzeumok Éjszakáján. Egész éjjel nyitva volt a székház, s különböző (kortárs) irodalmat népszerűsítő zenekarok léptek fel. Szintén az újítás szellemében elindítottuk a Költők másképp nevezetű irodalmi sorozatunkat a Budapesti Kamaraszínház Shure stúdiójában. A rendezvény célja a kortárs líra egyedi népszerűsítése, ezért jeligéje Versek szódával. A rendhagyóság abban áll, hogy nem a megszokott író-olvasó találkozó „szabályai” szerint történik a népszerűsítés, hanem egy dramatizált színházi produkció keretei között. A játékmester Lázár Balázs, Léner András a rendező, Gréger Zsolt a marketingfelelős, én pedig sorozatszerkesztőként veszek részt. Az utolsó darabban egyébként várhatóan a költők színésszé avanzsálnak majd. Ehhez a projekthez a modern világ elvárásainak megfelelve külön weblap és egyéb reklámanyag készült. Most ez veszélybe került a Budapesti Kamara támogatásának megvonásával.

Nagy sikerként könyvelem el a vidéki tagság számának növekedését, így létrejött például a Csongrád megyei írócsoportunk, s alakulóban van egy aktív együttműködés a Kertész László Irodalmi Körrel, ami reményeim szerint egy Debrecen környéki írócsoport megalakulását is elősegítheti.

A legnagyobb siker mégis az, hogy egyre többen járnak a programjainkra, és alapvetően pozitívan értékelik az új arculatot, a megújulást, és sikerült megmentenem a Gérecz Attila-díjat, amelyet hosszú kihagyás után idén először a székházunkban adott át Szőcs Géza államtitkár Kele Fodor Ákosnak első kötetéért az 56-os ünnepségünk keretében, október 23-án.

PRAE.HU: Az elmondottak alapján úgy tűnik, jó évet zártak...

Ezt nem mondanám. A fentieket sokszor erőnkön felül tudtuk csak megvalósítani, minimális pályázati pénzekből. Nagyon kevés például a működési támogatásunk, ami a székház fenntartására nem elég, ráadásul ezt a pénzt csak év végén kaptuk meg. Alapvető probléma egyébként, hogy csak rendezvényekre lehet pályázni, működési támogatásra alig. Mindezt azért, mert a pénzt kiosztó körök úgy gondolják, egy kulturális intézménynek el kell tartania magát. Mivel azonban általános, hogy ezek a szervezetek közhasznú alapítványként működnek, nem tudnak gazdasági tevékenységet folytatni, tehát nem tudják magukat eltartani. Állandóan sakkozni kell, hogyan tudunk kevés támogatással is minőségi munkát végezni jelképes tiszteletdíjakért, jelképes fizetésért. Az idei év tanulsága az volt a számomra, hogy a fiatal kor ellenére is bele lehet fáradni a működéshez szükséges pénzek összegyűjtésébe. A politika kulturális vezetését nem sikerült meggyőznöm arról, átgondoltabb struktúra mentén, nagyobb összegekkel támogassák az irodalmi intézményrendszert. Remélem, ez a jövőben másként lesz. Elkövettem egyébként egy nagy hibát is, nem maradt időm szponzorokat gyűjteni vagy a külföldi kapcsolatokat jobban ápolni, bár a Román Írószövetséggel sikerült szorosabbra fűzni kapcsolatunkat.

Személyesen rosszul érint az, hogy negatív kritikát mindig mindenki szívesen mond, sokszor a saját tagságon belül is, míg köszönetet nagyon kevesen. Nem köszönömhajhász vagyok, egyszerűen csak a kitartáshoz jól esne néha egy-egy vállon veregetés, bátorítás.

Összegezve az anyagi oldal negatív, noha az ígéretek alapján azt hittük, a kultúra sokkal nagyobb támogatásban fog részesülni.

PRAE.HU: Ha már az ígért támogatásokat szóba hozta, rákérdeznék arra, mi a személyes véleménye, fog-e javulni a helyzet 2012-ben?

Az alapvető probléma, hogy a kultúránkra hivatkozunk mindig, ahogy a hosszú távú berendezkedést, megmaradást emlegetjük. Amikor azonban a napi problémákkal szembesülünk és a gazdasági válság kellős közepében találjuk magunkat és különböző szociális problémákat, társadalmi feszültségeket kell kezelni, spórolni kell, összevonásokat kell végezni, akkor a kultúrában tevékenykedő ember mindig úgy érzi, magára hagyták. Egyetértek azzal, hogy az azonnali tűzoltásokat el kell végezni ahhoz, hogy egy ország ne roppanjon össze, de emellett el kellene ültetni azokat a magvakat is, amelyek a későbbiekben ki fognak hajtani és a hosszú távú megmaradásunk fedezeteként funkcionálhatnának. Sajnos egyelőre még nem látom ezek elültetését.

Az Írószövetség nagy székházzal rendelkezik, amire ha a jövő évben is minimális fenntartási támogatást kapunk, akkor nagy nehézségekbe fogunk ütközni. Nem tudom, milyen elképzelések vannak e tekintetben, de amennyiben a VI. kerületi önkormányzattól a kormány át tudja venni az épületet és azt meghatározott időre az Írószövetségnek adja, akkor ismét új alapokra kell helyezni a működésünket. Igaz, húsz éve folyamatosan ezt szerették volna elérni, most azonban, a megszorítások kellős közepén racionalizálnom kell a székházban dolgozók elhelyezését, bérbe kell majd adni helyiségeket olyan cégeknek, amelyek nincsenek annyira kivéreztetve, mint a kulturális szervezetek.

Amennyiben a székházkérdés és -probléma megoldódna, jelenleg zárva tartó éttermünket is szeretném újra működtetni, irodalmi kávéház formájában.

PRAE.HU: Mit gondol a kultúrpolitika erősödő kritikájáról, és ehhez kapcsolódva arról, hogy vajon az irodalmi szervezeteknek van-e közéleti és etikai kérdésekről közös vagy legalábbis hasonló, egymáshoz közelítő gondolkodása?

Nincs közös gondolkodása, de ez nem tragédia. Morális és szakmai érdekvédelmi kérdésekben mégis egyet kell majd érteniük ahhoz, hogy a szakma megmaradjon.

PRAE.HU: Megvan ez az egyetértés?

Azon dolgozom, hogy meglegyen, de nagyon nehéz ezt kialakítani. Egyrészt azért, mert a magyar történelemben az irodalom és a politika mindig elég szoros kapcsolatban volt egymással, legalábbis a politikára hatással volt az irodalom, a kultúra. Nem egyszer művészek, komoly gondolkodók mutattak új utakat a politikának, gondoljunk itt pl. a reformkorra, vagy a negyven év diktatúrájára. Az elsőben a sikereket nekik köszönhették, míg a második esetben sokszor életükkel fizettek egy-egy leírt gondolatért. Az írók, költők elismertsége az elmúlt húsz évben mélyrepülést hajtott végre, amiben az írók is hibásak.

A rendszerváltás után a politika  olyannyira beszüremkedett a mindennapokba, hogy a politika van hatással a kultúra embereire, mert ezek az emberek kénytelenek küzdeni annak megtartásáért, amit eddig felépítettek. Kicsi a játéktér, ahol nagyon nehéz egységet teremteni.

Az, hogy ideológiai, esztétikai vagy politikai különbségek vannak különböző irodalmi műhelyek vagy írószervezetek között, nem újdonság, hiszen mindig így volt, most is így van, és így is lesz. Remélhetőleg szakmánk érdekvédelme miatt a szakmánkhoz méltatlan viták és acsarkodások elmaradnak.

PRAE.HU: Tervezi-e regénye befejezését 2012-ben?

Összetenném a két kezem, ha sikerülne, de mint tudjuk, a regényíráshoz, a regény mélységének megtartásához sokkal több és intenzív munkára van szükség, mint egy verseskötet összeállításához.

De ha nem sikerül, akkor az idei év tanulópénze jól jön majd. Az embernek ugyanis meg kell tanulnia nem belehalni dolgokba. Becsülettel kell végezni a munkáját, s írói hivatását sem szabad elhanyagolnia. Mindemellett pedig valahogyan a megélhetést is biztosítani kell, amihez sem az Írószövetség elnöki pozíciója, sem a költészet vagy regényírás nem elegendő.

PRAE:HU: Milyen olvasmány volt Önre ebben az évben nagy hatással?

Bár nem volt túl sok időm elmélyedni új könyvekben ebben az évben, de mindenki figyelmébe ajánlom  Jurij Poljakov: Gödölye  tejben című regényét, ragyogó olvasmány.

Jó érzés továbbá feleleveníteni néhány régebbi olvasmányélményt, amikor az Íróiskolánkban 1-1 szerzővel foglalkozunk.

Fotó: Bach Máté