Az (ismét) fél óra késéssel kezdődő beszélgetésnek már a legelején hangzottak el megjegyzések, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a résztvevőket nem érné váratlanul a titkosszolgálati jelenlét („– Akik be vannak szervezve, azok nincsenek itt! – Ez nem is olyan biztos.”). Ezzel egyúttal akcióm sikeressége, informatív jellege is veszélybe került.

Az este vendégei (célszemélyei) között a Kádár-rendszer zsidó szubkultúrájának fontos szereplői, résztvevői szólíttattak meg. (Megjegyzés: a közönségben a nagyszámú fiatal mellett feltételezhetően e körök további tagjai közül jelentek meg sokan, nosztalgiázó kedvvel.) A moderátor szerepét, lényeglátó kérdések tömegével készülve, Vári György vállalta.

Lovász Ferenc özvegye, Vera asszony számolt be a lakásukban ’75 és ’85 között zajló, Scheiber Sándor Rabbiképzőn tartott péntek esti szemináriuma utáni összejövetelekről. Lovász Ferenc, Auschwitz-túlélő, a cionista mozgalom tagja, az izraeli háború önkéntese hívta a fiatalokat lakására, ahol kiddust mondtak, gyertyát gyújtottak, énekeket tanultak. Az összejöveteleknek vallási volt az alapjellege, itt nem volt politizálás, a házigazda nem akart keveredni a demokratikus ellenzék ügyeivel.

Bürg Judit részletesen beszélt Scheiber professzor előadásairól, amelyek zsidó vallástörténetről, történelemről, irodalomról, geniza-kutatásról stb. szóltak. Emellett volt a szemináriumnak egy oldottabb oldala, ahol Scheiber igyekezett minél több párt összeboronálni (sok házasság született az itteni ismeretségekből). Beszámol egy másik lakásklubról is: Antalffy Máriánál hétfő esténként (játéknap fedővel) jöttek össze. Itt már politizáltak is, szóba került például a Mozgó Világ körüli botrány. Antalffy haláláig, 1989-ig zajlottak ezek az összejövetelek. Bürg görcsös pontossággal igyekezett többször hangsúlyozni, hogy ezek a közösségek az identitásuk, zsidó identitásuk építése szempontjából voltak talán a legfontosabbak.

A 82 éves Gadó György először mikrofon nélkül, állva kezdett volna beszélni, a felvétel miatt azonban ez nem volt kivitelezhető. Első megszólalásában végigtekintett életén, beszélt a pártból való kilépéséről (1967), büntetett előéletéről (1973-ban röplapozásért ítélték el, 9 hónapot ült le). Anekdotát mesélt arról, hogy Krassó tőle kérte el Faludy György Villon-átfordítás kötetét a szamizdat kiadás számára. Gadó hamar kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. Szamizdat lapot indított Magyar Zsidó címen, amely három számot élt meg. Működtette a Salom Független Zsidó Békecsoportot, amely az Izraellel való szolidaritást szorgalmazta, és bírálta az MSZMP-t.

Fényes Balázs hasonló identitásépítésről számolt be mint Bürg. Ő 18 évesen tudta meg, hogy zsidó, noha – miután a Dohány utcai zsinagógával szemben gyerekeskedett – tisztában volt az ünnepekkel, azok menetével. Utalt rá, hogy e körökben elsősorban a vallás megélése volt a fő motiváló erő. Több kiegészítést, történetet szúrt közbe a korábban elmondottakat illetően: mesélt arról, hogy a Rabbiképzőn egyszer maga Barbra Streisand tűnt fel, miközben Yentl című filmjéhez keresett helyszíneket; hogy Antalffynál egy alkalommal Yale Strom is megjelent; hogy volt több másik csoportosulás is, például a Dunapark kávéházban, vagy egy Nyelvklub, bizonyos Pásztor bácsi vezetésével a New Yorkban, amit akkoriban is még Nyehóként emlegettek. Fényes 1981 januárjában disszidált, 1989 nyarán tért haza.

Vári György kérdésére, miszerint hogy is volt működtethető egy ilyen alternatív életstratégia, Lovász Ferencné és Gadó György különböző álláspontja rajzolódott ki (mégha ez az est folyamán nem is vált explicitté). Előbbi szerint öröknek tűnt a rendszer, ezért is nem törekedtek karrierre, inkább a magánéletükben igyekeztek megvalósítani a terveiket (Vári itt felhívta a figyelmet, hogy ezek a lakásklubok, összejövetelek már a magánélet határterületeit jelentették, talán ezért kaptak az állambiztonság részéről is fokozott figyelmet). Gadó szerint – ő maga inkább a politika és nem a vallás felől közelített – a demokratikus ellenzék már a ’80-as évek elejétől úgy érezte, hogy a Kádár-rendszer kénytelen tovább puhítani saját magán, arra azonban nem gondoltak, hogy a Szovjetunió ilyen hamar össze fog omlani. Gadó több itteni megszólalásában is bírálta a MIOK-ot (Magyar Izraeliták Országos Képviselete, a MAZSIHISZ elődje), amely sem az Izraellel való szolidaritás vállalásában, sem a zsidó érdekvédelemben nem mutatkozott elég erélyesnek, noha szerinte a kockázatvállalás Magyarországon nem lett volna életveszélyes, meg lehetett volna tenni, mégsem volt határozott fellépés. Felidézi azt is, hogy a téma szempontjából a demokratikus ellenzék belső köre is különösen amorfnak mondható, hiszen a békecsoportot és az általa szerkesztett Magyar Zsidó-t épp a Beszélőben bírálta meg Haraszti Miklós. Gadó az aktív politikai ellenállás fontosságát hangsúlyozta, ez a kijelentése többször biztatásként volt felfogható.

Az est kétharmadánál futott be Rácz András, akitől egy már korábban is emlegetett, 1986-os letartóztatási történetet szerettek volna meghallgatni. Abban az évben – az ’56-os forradalom 30. évfordulójától rettegve – sűrűbbé váltak (talán Aczél György koordinálása alatt) a razziák és a letartóztatások, ezekből a közösségekből is több fiatalt bevittek. Figyelmeztették őket, hogy „a szocialista rendszer elleni összeesküvésekben vesznek részt”, fenyegettek egyetemről, munkahelyről kirúgással, és az ilyen típusú eseményektől való távolmaradásra szólítottak fel. Ez a hullám meg is törte egy időre a találkozókat (nyilvánvalóvá vált, hogy ide is beépültek az állambiztonságiak), ám az estek hamarosan megint újraindultak. Rácz szerint a Dunapark-beli összejövetelek is azért szűntek meg, mert kiderült, hogy van ott egy Palotás nevű spicli („a spicliket már a katonaságon is meg lehetett ismerni: ők többet voltak a gyengélkedőn”). Aztán felidézte ő is az Antalffy-lakást, ahol sokat lehetett nézegetni az akváriumot, csak később valaki összetörte. Miután a jelenlévők nem jutottak dűlőre a tettes személyét illetően, Rácz azt javasolta, hogy nézzenek utána a Belügyminisztériumban, ott biztosan ez is rögzítve lett. Ez a jelenlévőkben nagy derültséget keltett, magam viszont – a téma kényelmetlensége, a lelepleződés veszélye miatt – távozóra fogtam. A beszélgetést – az előzetes szerint – hanukai gyertyagyújtás követte.

„Fehér”

Csatolandó dokumentum: Budapesti Negyed 8. (1995/2.), Mihancsik Zsófia interjúi Lovász Ferenccel és Rácz Andrással

Értékelés: A jelentés hangulati, informatív és operatív értékű.
Intézkedés: –
Utasítás: A sorozat további alkalmain való részvétel. A következő beszélgetéskor fordítson különös figyelmet a galerik működési és az alternatív csoportosulások konspirálási technikáira.
Következő találkozó időpontja: 2012. január 26., Sirály, 18:00