A hőst valaki(k) valamiért Pozsonyba küldik, s az akció beindul: fék csikorog, haló hörög, villamos borul, benzinkút robban: így érkezünk meg északi szomszédunkhoz. Természetesen a rendszerváltás utáni ká-európai vérrög-valóságról semmit nem tudunk meg, helyette pörög tovább az egyre zavarosabb történet. Nemzetközi vonat, rajta sok-sok csúnya bácsi, rosszfiú és rosszkislány. Kapzsiság, régi sérelmek, s ó igen: biológiai fegyver is. Az égből (Amerikából?) hirtelen ott terem Jacques családja, még több feladatot hárítva – lustának egyáltalán nem nevezhető – problémamegoldónkra. Persze a vonat rossz kezekbe kerül, s ő munkához lát: sztahanovista kalauzként (preventív jelleggel) elkezdi kidobálni a vonatból a menetjegy helyett csupán puskákkal utazó sportos arcokat.

Mivel a jellemfestés nem túl cizellált (magyarul: senkiről nem tudni semmit), még az olyan hatásosan csengő mondatok is a levegőben lógnak, mint fő vonatrablónk férfigyilkolgató Galinánkhoz intézett remeke: „Cirkuszi ribanc voltál, akire vidéki bikák hokiztak!” Majdnem zavarba jövünk, mivel e tézist sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk. De különösebb mélázásra (antitézisre, szintézisre) igazán nincs időnk, hisz a család- és emberiségmentő Jacques már a vonat tetején (!) motorozik. Közben vírus támad, nemzetközi (?) világ észbe kap, helikopter-hadjárat indul, s hősünk tízéves fiának karate-mutatványa következtében végül (a jók közül) mindenki megmenekül. Egy pillanatra azt hisszük: végre megértjük a történet hátterét. De ez: vakvágány.

(DVD, forgalmazza: Select / SPI)