zene
2011. 12. 21.
A sok túlélés a sírba visz...
Szőke-Szalai Duó és Akkezdet Phiai slam poetry koncert, Merlin, 2011. december 8.
A slam poetry és Szőke Szabolcs zenéjének eredeti kombinációjával fejeződött be az ötnapos “Bezár a bazár” Fesztivál, amelynek keretében a Hólyagcirkusz Társulat búcsúzott bezárásra ítélt befogadószínházától. A csoport az elmúlt hat évben tekintette otthonának a Merlin Színházat, amely több előadásuknak és emlékezetes Szőke Szabolcs koncertnek biztosított helyet.
A fesztivál utolsó napja sűrűnek ígérkezett. Először a Kulterer címet viselő Hólyagcirkusz-előadás medvéinek keserű humorú dalait és monológjait hallgattuk meg a földszinti színházteremben.
Az ezután röviddel következő, nagytermes koncert már nem jelmezes-díszletes színjáték volt, hanem „csak” zene, modern, városi költészettel vegyítve. Ami mégis a lenti teremből a fentibe átkerült, az a sajátosan nyomasztó hólyagcirkuszos életérzésen kívül néhány, a darabban használatos zajkeltő eszköz volt - ráadásul pár dal erejéig a Társulat tagja, Eszes Fruzsina is csatlakozott énekével a zenészekhez.
Az array mbira által biztosított zenei alapra épültek Süveg Márk és Závada Péter (Akkezdet Phiai) sajátosan budapesti, de legalábbis nagyvárosi hangulatjelentései, melyek a szólók között, azokkal váltakozva alkottak egységet a megzenésített, abszurd költeményekkel vagy a koncert végén elénekelt József Attila verssel.
A koncert színvonalának szerencsére az sem ártott meg, hogy a hangosításból eredő nehézségek miatt az első számot kétszer meg kellett szakítani. Lám, egy abszurd előadást tönkre tehetnek a rosszul beállított, meg nem szólaló mikrofonok - a zenészek azonban egy-két jelentőségteljes összenézés után könnyen túltették magukat az akadályon.
Az alkalmi formáció most sem nélkülözte a különleges hangszereket: Szalai Péter nemcsak a tablát, hanem más ütőhangszereket is megszólaltatott, Akkezdet Phiai pedig ütőhangszereket, harmóniumot vettek a kezükbe, hiszen aki Szőke Szabolccsal kerül egy színpadra, az nem úszhatja meg a hangzás megteremtésében való ilyen-olyan részvételt.
Szabolcs elmaradhatatlan, kedvenc hangszerei – a gadulka, a szárangi vagy a hárfahangú array mbira – mellett Váczi Dániel szaxofonszólói tették emlékezetessé a búcsúkoncertet.
A slam poetry és a kortárs zene találkozása a közönség összetételére is sajátos hatással volt, hiszen kevesen voltunk, akik mind a verselő párost, mind pedig Szabolcs zenéjét ismertük. A távozó közönség elkapott szavaiból az derült ki, hogy a két, nagyon különböző stílus találkozása szerencsés volt, és több hasonló koncertre is volna érdeklődés.
Közreműködött:
Szőke Szabolcs – array mbira, gadulka, szárangi, ének
Szalai Péter – tabla, ütőhangszerek
Váczi Dániel – szaxofon
Süveg Márk – slam poetry
Závada Péter – slam poetry
Eszes Fruzsina – ének
Az ezután röviddel következő, nagytermes koncert már nem jelmezes-díszletes színjáték volt, hanem „csak” zene, modern, városi költészettel vegyítve. Ami mégis a lenti teremből a fentibe átkerült, az a sajátosan nyomasztó hólyagcirkuszos életérzésen kívül néhány, a darabban használatos zajkeltő eszköz volt - ráadásul pár dal erejéig a Társulat tagja, Eszes Fruzsina is csatlakozott énekével a zenészekhez.
Az array mbira által biztosított zenei alapra épültek Süveg Márk és Závada Péter (Akkezdet Phiai) sajátosan budapesti, de legalábbis nagyvárosi hangulatjelentései, melyek a szólók között, azokkal váltakozva alkottak egységet a megzenésített, abszurd költeményekkel vagy a koncert végén elénekelt József Attila verssel.
A koncert színvonalának szerencsére az sem ártott meg, hogy a hangosításból eredő nehézségek miatt az első számot kétszer meg kellett szakítani. Lám, egy abszurd előadást tönkre tehetnek a rosszul beállított, meg nem szólaló mikrofonok - a zenészek azonban egy-két jelentőségteljes összenézés után könnyen túltették magukat az akadályon.
Az alkalmi formáció most sem nélkülözte a különleges hangszereket: Szalai Péter nemcsak a tablát, hanem más ütőhangszereket is megszólaltatott, Akkezdet Phiai pedig ütőhangszereket, harmóniumot vettek a kezükbe, hiszen aki Szőke Szabolccsal kerül egy színpadra, az nem úszhatja meg a hangzás megteremtésében való ilyen-olyan részvételt.
Szabolcs elmaradhatatlan, kedvenc hangszerei – a gadulka, a szárangi vagy a hárfahangú array mbira – mellett Váczi Dániel szaxofonszólói tették emlékezetessé a búcsúkoncertet.
A slam poetry és a kortárs zene találkozása a közönség összetételére is sajátos hatással volt, hiszen kevesen voltunk, akik mind a verselő párost, mind pedig Szabolcs zenéjét ismertük. A távozó közönség elkapott szavaiból az derült ki, hogy a két, nagyon különböző stílus találkozása szerencsés volt, és több hasonló koncertre is volna érdeklődés.
Közreműködött:
Szőke Szabolcs – array mbira, gadulka, szárangi, ének
Szalai Péter – tabla, ütőhangszerek
Váczi Dániel – szaxofon
Süveg Márk – slam poetry
Závada Péter – slam poetry
Eszes Fruzsina – ének
További írások a rovatból
Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről
Más művészeti ágakról
Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon