zene
2011. 12. 10.
Kortárs mint öntörvényű társasjáték
Gamba moderno, Kallai Nóra estje. Fuga, 2011. december 4.
Jó érzés jelen lenni kortárs darabok ősbemutatóján, a hangszerek hangolásán át a fogadtatásig része lenni annak, amikor egy már publikált, de közönség előtt még nem játszott darab életre kel. Kallai Nóra gambakoncertjén hat új mű útrakelésének lehettünk tanúi, amelyhez a hangulatot az első műsorszám, Sáry László Triptichonja teremtette meg. A szólóművekből és kamaradarabokból álló koncert során a művészek nagyon is fogyasztható kortárs-zenével ajándékozták meg a közönséget. A siker titka a műsor változatos elrendezése és az előadók friss, élvezetes stílusa volt.
A gambát – már aki a hangszer nevének hallatán azonnal képben van – a reneszánsz vagy a barokk zenéből ismerhetjük, így aztán az ötlet, hogy kortárs darabokban szólaljon meg egy egész este főszereplőjeként, sokak érdeklődését felkeltette a Fuga különleges hangulatú galériájában megrendezett esemény iránt.
Bármilyen hangszerrel is társítják a gambát a kortárs zenén belül, az csakis sajátos lehet. Így az első műsorszám, Sáry László Triptichonja, amelyben a gamba cimbalommal együtt szólalt meg, különleges, régizenét idéző kezdést adott a koncertnek.
Az ezután következő ősbemutatók egyikében a hangszerelést módosítani kellett: a szaxofont Váczi Dániel betegsége miatt Tornyai Péter hegedűjátéka helyettesítette. Igazi meglepetés volt az is, hogy a zárószámban, amelyet néhány haiku ihletett, a szintén beteg szoprán szólista szólamát a zeneszerző, Sztojanov Georgi énekelte be.
Számomra a kortárs komolyzenei koncerteken az örömöt az előadók maguk teremtette közegének, a darab ismeretéből adódó “öntörvényű társasjátéknak” kívülállóként való élvezete jelenti. Az előre nem várható fordulatok, a dallam és a metrika kiismerhetetlensége folyamatos koncentrációra kényszeríti a befogadót.
A szerző olyan közegbe vonja a zenészeket, amelybe mi nem léphetünk be, csupán kívülről csodálhatjuk összehangolt, pontos belépéseiket, egymás felé leadott jelzéseiket.
Mindez a Kallai Nóra által előadott egyszemélyes gambaszonátára is jellemző volt, hiszen a szólódarabok belső törvényeit és mozgásait a szólistának nemcsak a hangszeren, de saját testén, lélegzetvételein keresztül is ki kell fejeznie, a hangok éles indításakor ugyanúgy, mint crescendo közben, vagy a darab végén, amikor a csendet erősen megragadni, majd ugyanolyan erősen elengednie kell.
A kortárs zenét igazi kihívás a nagyközönséghez eljuttatni, de ezen az estén bebizonyosodott, hogy a közvetlen és hiteles stílusú, a közönség soraira is kitekintő, az előadás után is elérhető zenészek sokat tehetnek az igényes zene népszerűsítése, és nem csak ínyencek számára fogyaszthatóvá tétele érdekében.
Gamba moderno – kortárs művek viola da gambára
Sáry László: Triptichon – In memoriam I. Vékony
Váczi Dániel: Op.72.
Kurtág György: ... gemiti, sospiri ...(à Joël Dehais)
... sospiri, gemiti ...
(Hommage au professeur Joël Dehais) Ombres (à Joël Dehais)
Tornyai Péter: Két gambaszonáta
Soós András: Ave maris stella (hangszeres változat)
Zombola Péter: Institutio No.11. (gitár-gamba változat)
Sztojanov Georgi: Gambakötet japán haikukra (részletek)
közreműködött:
Kallai Nóra – viola da gamba
Koltai Kata – gitár
Mali Emese – zongora
Rohmann Ditta – cselló
Szalai András – cimbalom
Sztojanov Georgi – ének
Tornyai Péter – hegedű
Bármilyen hangszerrel is társítják a gambát a kortárs zenén belül, az csakis sajátos lehet. Így az első műsorszám, Sáry László Triptichonja, amelyben a gamba cimbalommal együtt szólalt meg, különleges, régizenét idéző kezdést adott a koncertnek.
Az ezután következő ősbemutatók egyikében a hangszerelést módosítani kellett: a szaxofont Váczi Dániel betegsége miatt Tornyai Péter hegedűjátéka helyettesítette. Igazi meglepetés volt az is, hogy a zárószámban, amelyet néhány haiku ihletett, a szintén beteg szoprán szólista szólamát a zeneszerző, Sztojanov Georgi énekelte be.
Számomra a kortárs komolyzenei koncerteken az örömöt az előadók maguk teremtette közegének, a darab ismeretéből adódó “öntörvényű társasjátéknak” kívülállóként való élvezete jelenti. Az előre nem várható fordulatok, a dallam és a metrika kiismerhetetlensége folyamatos koncentrációra kényszeríti a befogadót.
A szerző olyan közegbe vonja a zenészeket, amelybe mi nem léphetünk be, csupán kívülről csodálhatjuk összehangolt, pontos belépéseiket, egymás felé leadott jelzéseiket.
Mindez a Kallai Nóra által előadott egyszemélyes gambaszonátára is jellemző volt, hiszen a szólódarabok belső törvényeit és mozgásait a szólistának nemcsak a hangszeren, de saját testén, lélegzetvételein keresztül is ki kell fejeznie, a hangok éles indításakor ugyanúgy, mint crescendo közben, vagy a darab végén, amikor a csendet erősen megragadni, majd ugyanolyan erősen elengednie kell.
A kortárs zenét igazi kihívás a nagyközönséghez eljuttatni, de ezen az estén bebizonyosodott, hogy a közvetlen és hiteles stílusú, a közönség soraira is kitekintő, az előadás után is elérhető zenészek sokat tehetnek az igényes zene népszerűsítése, és nem csak ínyencek számára fogyaszthatóvá tétele érdekében.
Gamba moderno – kortárs művek viola da gambára
Sáry László: Triptichon – In memoriam I. Vékony
Váczi Dániel: Op.72.
Kurtág György: ... gemiti, sospiri ...(à Joël Dehais)
... sospiri, gemiti ...
(Hommage au professeur Joël Dehais) Ombres (à Joël Dehais)
Tornyai Péter: Két gambaszonáta
Soós András: Ave maris stella (hangszeres változat)
Zombola Péter: Institutio No.11. (gitár-gamba változat)
Sztojanov Georgi: Gambakötet japán haikukra (részletek)
közreműködött:
Kallai Nóra – viola da gamba
Koltai Kata – gitár
Mali Emese – zongora
Rohmann Ditta – cselló
Szalai András – cimbalom
Sztojanov Georgi – ének
Tornyai Péter – hegedű
További írások a rovatból
Élménybeszámoló a Decolonize Your Mind Society koncertjéről
Más művészeti ágakról
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon