PRAE.HU: Az idei gyerek- és ifjúsági könyvtermésből melyik kötetnek adnád az év könyve díjat, és mivel indokolod ezt a döntésed?

Külföldön élek, így nem volt alkalmam minden idei újdonságot kézbe venni, ezért nem is szívesen neveznék meg egy konkrét könyvet. Személy szerint jobbnak tartom az osztott elismerési rendszert, amilyen például az osztrák is.

Képeskönyv: Mandl Péter: Sári és Nemszemétke, mert nagyon együtt van a téma, az ötlet és a kivitelezés.

Inkább már a kisiskolás korosztálynak: Zalán Tibor: A rettentő görög vitéz.

Ifjúsági: ez az a kategória, ahol esetleg fordítót lehet jelölni, mást nem.

PRAE.HU: Volt-e olyan gyerekkönyv idén, amelyiknek citrom-díjat adnál? Ha igen, miért?

Idén szerencsém volt, mert vagy nincs citrom-díjas könyv, vagy nem került a kezembe.

PRAE.HU: Mit gondolsz, hogy sikerült a Mesebeszéd című gyerekirodalmi szimpózium?

Sajnos nem voltam ott, viszont olvastam, hallottam a hivatalos és személyes beszámolókat. Egyrészt végre, végre! Másrészt legközelebb nem a definíciókon kellene vitatkozni.

Nyilvánvaló, hogy a gyerekirodalom komoly, különálló, saját nyelvvel rendelkező kritikaterület, ami a szakmának íródik, szaklapokban. Magyarban és nemzetköziben. Legalábbis így kellene.

És van a könyvnépszerűsítés (ajánló, populáris recenzió) nyelvezete, amihez – szerintem – nem kell kritikusnak lenni, elég szakmabelinek (könyvtárosnak, pedagógusnak, tanítónak). Ezeknek kell(ene), a kritikusokra és a célközönségre egyaránt figyelve, orientálni az érdeklődő laikusokat.

A visszajelzésekből azt látom, hogy ez azért még nem mindenki fejében különült el. Viszont legalább már beszélnek, beszélünk a témáról. És ez jó, nagyon jó! Csak a folytatás is meglegyen.


PRAE.HU: Közeledik az év vége, az összegzések ideje, hogyan értékelnéd 2011-et gyerekirodalmi szempontból?

Volt ok jókedvre, rengeteg kitűnő könyv született, de szomorú, hogy a nemzetközi megmérettetéseken alig indítottunk valakit.

Összességében azt gondolom, hogy egyre többen vannak, akik minőségi gyerekirodalmat keresnek, utánaolvasnak, megfontoltan választanak. Bátorodnak a kiadók, és kezd kialakulni a könyvajánlók, és internetes recenziók nyelvezete. Biztató.

Remélem lassan a kritikai, szakmai háttér is fel tud zárkózni, intézményesülni. Ez kevésbé biztató.

Holott lenne mit értékelni, mert illusztrátorok tekintetében egyáltalán nem vagyunk elmaradva, s meggyőződésem, hogy szerzők tekintetében sem, csak nem fordítják a szövegeiket.  Bátorság, és nagyon erős, egységes fellépés kellene.

Nekem amúgy is vesszőparipám, hogy a legkisebb városokba, falvakba nem jutnak el a minőségi könyvek, és a gyerekirodalom vízfejű. Amíg ez így marad, én nem leszek elégedett. Az ilyen irányú kezdeményezéseket kellene valahogy összefogni, hogy ne kioltsák, hanem erősítsék egymást.