PRAE.HU: Az idei gyerek- és ifjúsági könyvtermésből melyik kötetnek adnád az év könyve díjat, és mivel indokolod ezt a döntésed?

Ha csak egyetlen könyvet kellene megneveznem, nagy bajban lennék. Most olvasom Lakatos István könyvét, a Dobozvárost. Még nem értem a végére, de majdnem biztos vagyok benne, hogy a dobogósok közé kerül majd. Számomra nagy öröm, hogy megjelent Szakács Eszter könyve, a Tulipánháború, szeretem az ő szabad szellemét és szellemes mesenyelvét. Berg Judit Két kis dinója és Zalán Tibor Rettentő görög vitéze azért is fontosak számomra, mert ezeket mind a három gyerekemmel egyszerre tudom olvasni. Az ötévest ugyanúgy lekötik és mulattatják, mint a nyolcévest, és persze engem is. De nagyon nehéz rangsorolni, mert a Nagyon zöld könyv is ott van a képzeletbeli toplistámon, vagy A csuka parancsára című mesegyűjtemény Boldizsár Ildikó szerkesztésében. A Szutyok Sári és a Sári és Nemszemétke is fontosak voltak idén. Máté Angi mostanában megjelenő új könyve is könnyen lehet, hogy tarolna, de még nem láttam, Varró Dani újabb mondókáskönyvével kapcsolatban nem értem a szakma fanyalgását. Szerintem elfelejtik, hogy ezek mondókák, és a költészetet kérik rajta számon. A „hátamon a zsákom, zsákomban a mákom” sem valami fennkölt mondat, mégis nagyon szeretjük mondogatni. Varró Dani írásainak épp ez a lényege, a nyelvvel való felhőtlen játék mondókaformában, és ebben a műfajban szerintem verhetetlen.

PRAE.HU: Volt-e olyan gyerekkönyv idén, amelyiknek citrom-díjat adnál? Ha igen, miért?

Persze, nagyon sok, de megtartom magamnak. Nem elegáns citromdíjakat osztogatni nyilvánosan. A róluk való hallgatás szinte felér egy citromdíjjal...

PRAE.HU: Mit gondolsz, hogy sikerült a Mesebeszéd című gyerekirodalmi szimpózium?

Örülök, hogy elindult egy párbeszéd, és sokan kíváncsiak voltak rá. Nem örülök, hogy jórészt olyan ügyekről volt szó, amelyek már tíz évvel ezelőtt is terítékre kerültek, mert ez azt jelenti, hogy nem oldódtak meg azok a problémák, amelyekről akkoriban beszélgetett a szakma. Az sem volt szerencsés, hogy egyes művek népszerűségét automatikusan a minőség romlásával magyarázták néhányan anélkül, hogy meglett volna a kellő tárgyismeretük a témában. Mégis bízom benne, hogy ez a jóféle beszédhelyzet, ami megteremtődött a Szatyor bárban, folytatható.

PRAE.HU: Közeledik az év vége, az összegzések ideje, hogyan értékelnéd 2011-et gyerekirodalmi szempontból?

Sok jó folyamat elindult, mozgásban van a piac, élesen, gyorsan reagálnak a kiadók a világpiaci trendekre. Nagy nemzetközi sztárok könyveit is lehet már kapni nálunk, például a Scolarnál, a Móra is nyitottá vált, hiszen elindította a Tabu sorozatot, a Manó Könyvek a Claude-dal, Varró Danival és a Mesélj nekem sorozattal bizonyította, hogy a tőkét minőségi irányba is lehet fordítani, a Pagony, a Csimota, a Cerkabella és a Naphegy erejét megfeszítve igyekszik tartani a magas színvonalat, a Könyvmolyképző vagy a Pongrác is otthon van a nemzetközi gyerekkönyvpiacon. Vannak egy-két könyves kis kiadók, akik reménykeltő művekkel rukkoltak elő, szóval, én nem panaszkodom. Minden korosztálynak tudok ajánlani színvonalas kiadványokat bármilyen témában. A kortárs magyar meseregény tényleg nagy hiánycikk, de Gombos Péter Vándorok című könyve vagy a Dobozváros adott némi reményt az idén arra, hogy ez ne így legyen a jövőben. Péterfy Gergely Pannonregényét már nagyon várom, remélem, hamarosan kiadják.

Fotó: Wunderlich Júlia