Szeretjük a kortársat, de még jobban örülünk, ha a néha erősen áttételes és szubjektív alkotásokhoz eligazítást is kapunk. Ezért is vettük szívesen, hogy Lengyel Katalin az estét indító három, sajátos hangulatú helyszínen készített filmetűd levetítése előtt röviden mesélt az alkotások koncepciójáról, a forgatások körülményeiről. A filmek egy nemzetközi összetételű „művészkaraván” indiai útja során készültek. A rögtönzött, zenét nem alkalmazó, egyszemélyes koreográfiákat tartalmazó etűdök a tánc fogalmának határait feszegették, s tágabb értelemben vett táncon kívül helyzetgyakorlatoknak, mozgástanulmányoknak vagy pantomimnek is értelmezhettük őket.

Katalin jó érzékkel segítette ezeknek az alkotásoknak a befogadását azzal, hogy a „karaván” együttes életéről, a filmfelvételek jellegéről és értelmezési lehetőségeiről előre is szólt néhány szót. Az ipari terület kék színhatása, egy természetes fénynyaláb által való tagolódása, egy fekete fal vagy egy emberektől zsúfolt, keskeny folyosó mind más módon alakították a pillanat adta koreográfiákat.

Különösen érdekes volt a harmadik filmkísérlet, amelyben Katalin egy calcuttai nyomornegyed alagsori helyiségében, minden átmenet nélkül táncba kezd, és a köré gyűlő gyermekek közeledésére reagál. Ahogyan elmondta, a pályázat megfogalmazásakor a tánc vagy egy bármilyen rendszeresen végzett, rögtönzött mozdulatsor mindennapi szinten való hatását, a gondolkozásra, az életfunkciókra való befolyását választotta témájául.



A szünetben megnézhettük azt az abszurd témájú fotókiállítást, amely egyetlen koncepció, a szépség és környezete közti ellentmondás feszültségeit elemezte három száriba öltöztetett, európai nő utcán és női mosdókban rögzített pózkompozícióin keresztül. Ez a fotóprojekt szintén az indiai út részeként jött létre.

Az est zárásaként, Lengyel Katalin és vendége, Túri Virág Réka indiai táncos a szerelem mozdulatsorokon keresztül való kifejezési lehetőségeit vizsgálta. A szerelem szavak nélkül (helyett) szemléltetett lényegét először a tradicionális indiai tánc, a különösen kifejező arc- és kézmozdulatok, a bharatanatyamból és odissziból ismerős testtartások érzékeltették, azután pedig Kata rögtönözte saját mozdulatsorát ugyanerre a témára, helyzetgyakorlatába vonva egész környezetét, a falat, a padlót, a széket is, mindezt Réka indiai ritmusszavaira.

Hiányérzetünk ezen az estén semmiképp sem a zene távolléte miatt volt. Inspiráló és felemelő pillanatokat szerzett annak a felfedezése, hogy a tánc tökéletesen nélkülözheti a zenét, a hanghatásokat. Talán inkább abban értett egyet a közönség, hogy az este élő táncos részét, Réka és Kata rögtönzéseit, mozdulatok általi értelmezéseit, a tradicionális és a kizárólag szubjektív mozgásművészet testközeliségét szívesen élveztük volna kicsit tovább is.

Made in India

Lengyel Katalin: kortárs tánc
Túri Virág Réka: tradicionális indiai tánc

2011. november 24.
Vízraktér

http://www.katalinlengyel.com/projects/made-in-india-the-performance/