Mi aláírásokat gyűjtünk, tiltakozunk és sztrájkolunk, blokádot állítunk vagy még inkább blogot írunk, képeket posztolunk és kommentelünk. Vívjuk a saját harcainkat, saját igazunkat, folyamatosan fel vagyunk háborodva, okok még csak akadnak. Fejekben tomboló háború, szívekben tomboló háború, „lélekben tomboló háború”, talán még gyomorban és tüdőben is. Minden kornak, minden országnak megvan a maga problémája, szokásos félelme, életviteli, erkölcsi, etikai. A technikai fejlődése a kilencvenes évek óta egy új, „boldogabb” világot hozott az internet és így az információ robbanása által, más világot élünk, más művészetet.

A Trafó Galériában pedig háborús föld, hadi övezet, de egyszer s mind védett zóna is egyben. Riasztókkal körbevett „terepasztal”, ahova bejárás nincs. Magyar közgyűjteményektől és magángyűjteményekből kölcsönzött makettek, kisplasztikák képezik a képzeletbeli csatajelenetet. Gálik András és Havas Bálint szobrászok – azaz a Kis Varsó – pályafutása során nem ez az első eset, amikor kölcsönzéshez folyamodnak. 2001-ben minden héten kölcsönkértek egy műtárgyat, amiről aztán beszélgetéseket, vitafórumokat szerveztetek és szintén kölcsönvett címmel (A hét műtárgya) rendeztek meg. Vagy 2003-ban, amikor ugyan csak rövid időre, de sikerült „összeilleszteni” a Berlinben lévő Nefertiti mellszobrot egy azt kiegészítő testtel. Az erről készült videót és dokumentációt aztán a Velencei Biennálén mutatták be (Nefertiti teste).

Köztéri elemek áthelyezése és átértelmezése munkájuk fontos teoretikai részét képezi, itt az általában jellemző monumentalitással ellentétben más léptékben dolgoznak, a kapcsolat keresése a hivatalos intézményi struktúrával azonban megmarad. Értékítéletek helyett pedig olyan kérdésfelvetés történik, ami folyamatos problematikussága mellett most politikailag is új aktualitását éli (pl.: Kossuth tér átalakítása). Mit jelent a műtárgy, mit egy emlékmű és a köztéri szobor? Mennyire tükrözik egy adott város közterei, utcái az adott kor társadalmi és ideológiai struktúráját? Kell-e egyáltalán tükröznie vagy elegendő a múlt kiemelt és „biztos” eseményeinek emléket állítani? A rendszerváltást követően több mint negyven köztéri szobor került hosszas tárgyalás és szavazás után a kimondottan ezért létrejött Budapesttől nem messze található Szoborpark Múzeumba. A kommunista idők emlékeinek szemlélése kedvelt programja a nyugati turistáknak, egészen más emlékeket ébreszt azonban a keletről érkezőkben, ha ugyan kíváncsiak rá.

Persze jó játék a háborúsdi és a forradalom. Dominic Wilcox design tárgyként műanyag katonákat olvaszt össze gyümölcstállá (War Bowl), a különböző színű edények pedig más és más ütközet nevét viselik. A kék a waterlooi csata, a fehér az angol forradalom, a vörös pedig a zulu háború nevet kapta. A pontosság kedvéért pedig külön fel van tüntetve, hogy a waterlooi ütközet gyalogsága félig francia, a tüzérség pedig félig angol plasztik figurákat tartalmaz. Jelen esetben azonban nincs összeforrt egység, nincs egy front, de még kettő sem. Sok van, a rendszerességen túl kibogozhatatlanok a viszonyok. Elidegenítő objektumként pedig egy felnagyított üres kazettatok, egy párna, aminek mérete személyes igényektől függően szintén lehet túlzó, de akár normális is és egy töredékére kicsinyített zikkurat formát idéző építmény.

A falra függesztett térképen azonban már csak, mint a beazonosítást segítő foltok vannak jelölve és három mértani alapformára – háromszög, négyzet, kör – stilizálva, melyek egyben a három alapszínhez is köthetőek lennének, de nincsenek, mert nincs egyetemesség. A legtöbb kisplasztika eltörpül mellettük, kakukktojások azonban még így is akadnak, például egy síelő porcelánfigura személyében, világrészek és időintervallumok keveredése.

A kisplasztikák a steril falak között szinte súlytalanul állnak és létesítenek egymással szintén tét nélküli harcot. A valódi kérdés azonban inkább az lehet, hogy mikor és hol állnak vagy álltak ezek a szobrok illetve másaik valójában, és akkor vajon milyen kontextusba voltak helyezve? Mert lehet, hogy a valóság is teremtett olyan abszurd szituációkat, mint egy terepasztal önkényes játéka, csakhogy az már nem játék.

A Kis Varsó Lélekben tomboló háború című kiállítása a budapesti Trafóban tekinthető meg 2011. december 30-ig.

A fotókat Szilágyi Lenke készítette.