Szajki Péter filmje kifejezetten szerencsés választás volt a párkapcsolatokat és a szexet tematizáló, főként leendő és gyakorló pszichológusokat megszólító vetítéssorozat részeként. Az Intim fejlövés ugyanis amellett, hogy jó történet- és színészvezetésű, hihető dialógusokat használó, könnyen befogadható munka (a 2009-es szemlén a Legjobb elsőfilm díját kapta) afféle „szexuálpszichológiai lóként”, szemléltető eszközként is megállja a helyét, anélkül hogy túlzottan didaktikussá válna.

A film négy külön szálon futó elbeszélése egy-egy válságos (pár)kapcsolatra fókuszál, amelyeket valamilyen szexprobléma is feszít: láthatunk itt (spoilerveszély!) a feleségét a mellműtétje óta nem kívánó, netes ismerkedéssel vigasztalódó férjet, 27 évesen még szűz, a „méret a lényeg”-elvbe becsavarodott fiatalembert, továbbá vőlegényt, aki a szó szoros értelmében hányingert kap, amikor megtudja, hogy menyasszonyát férfiból operálták nővé, végül egy in flagranti ért feleséget, aki sokévi házasság után férje munkatársával jut el életében először az orgazmusig.

Néhány kivételtől eltekintve csupa olyan figurát vonultat fel tehát a film, akit örömmel fogadna terápiára bármely ambiciózus pszichológus, így aztán a vetítés utáni beszélgetésen magától értetődő volt a film megközelítésének módja: az előadók „esetbemutató dokumentumfilmként”, azaz illusztrációként használták – miközben filmalkotásként nemigen értelmezték vagy elemezték – az Intim fejlövést. Izgalmas lehetett volna pedig például a film ideológiakritikai megközelítése, felvetve, miként reprezentálja a szexualitásra vonatkozó diskurzust, már csak azért is, mert a vetítést követő beszélgetés részben e diskurzusról szólt. Ugyanakkor persze érthető, hogy e rendhagyó filmklubon tulajdonképpen nem a film állt a középpontban, hanem a szexuálpszichológia és kapcsolt részei.

A hangsúlyokat a meghívott előadók (beszélgetők) személye is tükrözte: Füredi Krisztián szexuálpszichológus és Mester Dóra szex-edukátor vitte a „szakmai” vonalat, míg Puzsér Róbert volt rádiós műsorvezető elsősorban a filmes szempontokat volt hivatva érvényesíteni. Puzsér filmkritikusi feladatát hamar letudta azzal, hogy megállapította: míg a kortárs magyar filmek általában „bűnrosszak” és „saját maguk paródiái” (mert a művészfilmek túl lilák, a közönségfilmek pedig túl közönségesek), addig az Intim fejlövés „nem hazug”, jó színészi teljesítményeken alapuló munka, amely elsősorban a férfiak sérülékenységéről szól. Puzsér ezután a maga némileg provokatív, határozott állításokra hajlamos stílusában folyamatosan színt és lendületet vitt a beszélgetésbe, ráadásul nem szakmabeliként is bátran vetett fel szexuállélektani szempontokat, míg Füredi Krisztián és Mester Dóra óvatosabb, kérdezőbb attitűdje révén a szóban forgó problémák sokrétűségére érezhetett rá a hallgatóság.

Füredi Krisztián többek között azt vettette fel, hogy míg korábban inkább a férfiakra volt jellemző a szexben a teljesítménykényszer, addig ma már sok nőre is jellemző ez: a szexuális aktus számukra is gyakran az orgazmusra kihegyezett teljesítmény. Ez az orgazmusközpontúság a szex összetett megélésével szemben veszteség. Puzsér ehhez a gondolathoz csatlakozott, amikor kifejtette, a férfi olyan kulturális nyomás alatt áll, amelynek következményeként ma „egy gyilkosságot hamarabb magára vállal”, mint hogy „bevallja”, kicsi a nemi szerve vagy éppen korai magömlése van. Szerinte a tömegkulturális termékek, köztük az olyan sorozatok, mint a Szex és New York, miközben azt sugallják, hogy a szex valami „überjó”, állandó feszültségben tartják a befogadót, aki titkon azt kérdezi magától: Biztos, hogy eléggé élvezem én a szexet? Biztos, hogy minden rendben van velem? Puzsér szembeállította az élménycentrikus kortárs kultúrát az értékcentrikus múlttal, azt fejtegetve, hogy az előbbiben a legfontosabb, mitikussá növekedett élmény a szex.

Mester Dóra fontos szempontokkal gazdagította a beszélgetést. A filmhez érzékenyen visszacsatolva felidézett néhány átgondolásra érdemes, tünetértékű mondatot (lásd jelen írás bevezetőjét), és kiemelte, hogy a férfi szereplők a film végén egy sztriptízbárban találkoznak, ami egyszerre intim és nyilvános tér. Ez szerinte azért érdekes, mert a szexualitás maga is egyszerre intim és nyilvános, pontosabban egyszerre legszemélyesebb magánügyünk és (hetero)normatív társadalmi jelenség, követendő szabályrendszer. Problémát okozhat, hogy e szabályrendszer nincs határozottan, egyértelműen kijelölve, azaz soha nem lehetünk biztosak abban, mások hogyan csinálják, hogyan „kell” csinálni a szexet. Persze kérdés – vetette fel a szexoktató – létezik e egyáltalán „a” szex, nem helyesebb-e többes számban, „szexek”-ről beszélni (egészen más egy ismeretlenek közötti, gyors numera, mint egy szeretkezés). Az este emlékezetes pillanata volt, amikor Mester Dóra elmondta: minél többet foglakozik párokkal, tanácsot kérő emberekkel, annál kevésbé tudja, mi is az a szex, mi történik valójában a hálószobákban.

Füredi Krisztián hangsúlyozta, hogy a szexualitás kulturális és történeti, időben változó jelenség: a mai szexualitás(kép) jelentősen eltér akár a száz-százötven évvel ezelőttitől is (orális szex elfogadottsága, szerelmi házasság kontra gazdasági érdeken alapuló házasság stb.). Ehhez tette hozzá Puzsér Róbert és Mester Dóra, hogy ma kulturálisan „túlértékelt jelenség” a szexualitás – a teljesítménykényszer is ennek a következménye. Puzsér szerint ma gyakran a párkapcsolat szolgálja a szexet, sőt az orgazmust (a párkapcsolat az eszköz, az orgazmus a cél), és nem fordítva. Mester felvetette, hogy egy sok tekintetben jól működő párkapcsolat esetén nem feltétlenül kellene elválni, ha a szex „már nem a régi”.

Az est vége felé a közönség soraiból néhány hozzászóló megpróbálta rávenni a pszichológus előadókat, hogy a filmben bemutatott élethelyzetekre terapeutaként javasoljanak valamilyen megoldást. Valaki feltette a kérést: „Tulajdonképpen mit rontottak el ezek az emberek, és mi lehetne számukra a kiút?” A válasz részben óvatos elhárítás volt („Megkérdezném, miért fordultak hozzám, mit akarnak elérni” – mondta Mester Dóra), de aztán mégiscsak elhangzott néhány olyan kifejezés, amellyel körülírható az Intim fejlövés szinte minden szereplőjének kínlódása. Talán pszichológusnak sem kell lenni ahhoz, hogy megfogalmazzuk a bajok okát: párbeszédre és intimitásra való képtelenség, önismerethiány. Mindezek a defektusok összességükben az egymáshoz kapcsolódás képességének hiányát eredményezik. Az űrt a filmben és gyakran az életben is a „biorobotként űzött szex” (Puzsér) igyekszik kitölteni, persze sikertelenül. Egy hozzászóló találóan fogalmazta meg: az Intim fejlövés arról szól, hogy az intimitás fejlövést kap, és kimúlik.