Hármas tagolású játéktér fogad: a színpad hátsó részén a minden irányba mozgatható átlátszó üvegajtók mögül lép elő Dysart doktor, ugyanonnan, ahonnan a lovak is. Őrültséggel kevert szürreális fantáziavilág ez, álomszerű, hártyaként remegő valóság. A játékszín közepe homokkal borított hatalmas tér, lóistálló, orvosi szoba, családi ház egyben, egyetlen paddal, és néhány oldalra kiszorított bútordarabbal. Alan Strang és Dysart doktor küzdelmének legfőbb színtere, melybe olykor bekerül egy-egy másik szereplő is. Ők mindvégig a színpad előtt ülnek forgó bőrfoteljeikben, innen ugranak be a játékba, majd lépnek ki véglegesen belőle. Ha nem a színpadon játszanak, akkor figyelnek, esküdtek, bírák, ítélkezők egyszerre.

Kútvölgyi Erzsébet Dora Strangje a konvencióhalmazból kibújni nem tudó anya, felelősséget nem vállal, hiszen fel sem ismeri azt, legnagyobb problémája, hogy minden elől a vallásba menekül. Férje, Alan apja, az érzelmileg totálisan szétesett kommunikációs csőd. Kőszegi Ákos ebben a szerepben szépen építi fel a kezdetben támadó, majd fia előtt megszégyenült apafigurát. A fiú, Alan Szamosi Donáth alakításában csupa bizonytalanság, beesett mellkassal, görnyedő vállal megjelenő, szaggatottan beszélő, anyja bibliai meséit és a körülötte zajló világot rosszul, eltorzultan értelmező kamasz. Holecskó Orsolya Jillje korrekt megformálás. A fiú iránt gyengéd érzelmeket tápláló Jill nem értheti meg Alant, hozzá képest mindig védtelen kislány marad. A darab tetőpontján a megvakítások előtti pillanatban elmenekül, nem tud mit kezdeni a fiú másik arcával.

Ezzel Shaffer darabjának leginkább hatásvadász részéhez érkeztünk: az írás divatos akar lenni, pszichologizál, foglalkozik a szexualitással, a vallással, a pejoratív értelemben használt bestsellerektől megszokott módon helytelenül kapcsol össze okokat és okozatokat, felszínesen kezel problémákat. Mindezek mellett, ha az argumentációból egy-egy csavar kimarad, az sosem baj, majd a kedves nézők lesznek szívesek pótolni, hiszen érezhetik, komolyan veszik, értőnek tekintik őket.

Hesther Salomon, az ügyvédnő szerepében Béres Ilona, aki laza eleganciájával, könnyed humorával formálja meg az arany középutat szépen megtaláló szakembert: objektív véleményével képes ugyanis távol tartani magát az ügytől, ugyanakkor érzi annyira fontosnak, hogy egyik legjobb barátját, a sikeres Dysart doktort kérje fel a fiú ártatlanságának, pontosabban nem szándékos cselekedetének bizonyítására. A hat ló megvakítása ugyanis Alan félelmének jele: az általa az embernél is mélyebben tisztelt lények, a lovak ellen követett el bűnt akkor, amikor átadta magát a Jill iránti érzéseinek. Béres kemény nőiessége, határozottsága, támogatása egytől egyig szépen megformált Hestherré teszik.

Az Alföldi Róbert által alakított Dysart doktorral barátságuk egyszerre érzelmi és intellektuális, Alan és Dysart mellett az ő kapcsolatukat írják le a színészek a legpontosabban. Alföldi Dysartja magányos, munkába temetkező figura mérhetetlen öniróniával és fájóan kegyetlen ítéletekkel önmagával szemben. Alföldi játékának minden részlete a helyén van, nagy vallomása nyíltszíni tapsot érdemel. Fölmerül ugyanis a kérdés, lehet-e elmebajos az az Alan Strang, aki életének ilyen rövid ideje alatt megtapasztalta, mi az igazi szenvedély, és szenvedett is érte eleget. Ezzel szemben a doktor hétköznapi emberként egy félresiklott házassággal a háta mögött csak képeken pillanthatja meg vágyai valódi tárgyait. A görög művészet iránti rajongása az egyetlen, ami szenvedélyesen lobog benne, testileg-lelkileg átadni magát Dionüszosz mámorának.

Az ember-lovak mozdulatai általában szépen megformáltak, a fekete jelmezek, álarcok és sörények csak járulékos kellékek. A dobogás, a hangok jól illeszkednek a ki nem mondott dolgok rejtélyes világába. Cziegler Balázs, a darab fiatal díszlettervezője álmodta ilyenre a környezetet. A játéktér legnagyobb része homokkal borított, csak úgy porzik a félhomályban az út a lovak után. Mögötte a minden irányba mozdítható átlátszó falak, melyek mögött szintén ott van a nagy titok: a tudatalatti térbeli kivetülései ezek. Ha a legelején el tudjuk fogadni, hogy amit Shaffertől kapunk, az nagyon is bulváros, akkor nincsen gond. Sőt ekkor tudjuk csak igazán értékelni a színészi játékot, a rendezés és a díszletezés kreatív megoldásait, a szenvedélyek összeütközéseit.

Továbbá: Csere Zoltán, Deák Vince, Iványi Tamás, Pintér Sándor

Fordította: Göncz Árpád