A rövid, alig egyórás beszélgetés Vajdai Vilmos felolvasásával kezdődött. 1942. augusztus 30-át, azaz Móricz agyvérzésének történetét hallhattuk, aminek „háttereként” egy Móriczról és leányfalui otthonáról készített néma prezentáció szolgált.

Ezután Dunajcsik Mátyás nagy ívű kérdéseivel a könyv által felvetett összes problémát körbejárta/körbejáratta beszélgetőtársaival. Térey János egész este izgalmas felvetésekkel válaszolt, benyomásait a könyvről gyakran provokatívan szemléltette, ami a beszélgetés feszességét, a folyamatos figyelem fenntartását segítette elő. Vári György a maga megszokott módján, a fotelbe süppedve, a sarokba visszahúzódva osztotta meg precíz meglátásait.

A beszélgetés elején mindketten leszögezték, hogy hibái ellenére a könyvet alapvetően jónak tartják, bár a szerzővel kapcsolatban számtalan probléma merült fel bennük.

Térey János szerint a könyv stiláris biztonsága arra enged következtetni, hogy Barna Dávid tulajdonképpen „Jeruzsálem Spiegelmann Laurája”, amivel Vári György is egyetértett. Túl jónak tartja a kötetet ahhoz, hogy első legyen, kicentizett, kimért mondatok, nagy profiról van itt szó, ám pont ettől talán kevésbé bátor. Megemlítette például Bárány Tibor a Népszabadságban megjelent Egy magyar nagyvad című írását, ahol Bárány a kötet 169–170. oldalán egy kortárs, ismert és elismert szerző mondatait fedezi fel. Mindhárman (Térey, Vári és egyébként Bárány is) hangsúlyozzák, hogy ez persze „csupán” annyit jelent, hogy a szerző a kortárs magyar irodalomban jártas és az Egy magyar regény, valamint az említett, ám sem Bárány Tibor írásában, sem a beszélgetésen konkrétan nem megnevezett mű között tematikus szinten igen erős kapcsolódási pontokat találhatunk (árva gyerekek, furcsa vonzalom az árvákhoz stb…).



Persze a beszélgetés nem a szerző kilétének problematikussága köré szerveződött, ugyanakkor azt gondolom, hogy a háttérbe vonultatása, bizonyos misztifikálása igen jó kiadói fogás, hiszen természetesen mindenki kíváncsi arra, hogy ki az, aki rejtőzködik, és miért teszi azt.

Az est legfontosabb pillanataként mégis inkább azt emelném ki, ahogy a regénybeli Móriczra terelődik a szó. Vári György kifejti, hogy az ő Móricz-képén nem igazán változtatott a kötet, mert kevésbé követte ezt a „szegénységromantikát”, tudat alatt idegenkedett az egész históriától. „Ugyanakkor itt a súlyos elfojtások drámája szövődik össze egy meglehetősen komplikált történetben” (pl.: a regény 2 szintjének egymásra vetülése), ami igen izgalmassá teszi ezt a kötetet. Térey János szerint a regény csak egy szeletet mutat meg Móriczból, és mivel nemrégiben olvasta naplóját, s az után ez a töredék – megjegyzi, néhol nagyszerű töredékek, de csak „mutatóba”– nem tudta azt az elemi izgalmat nyújtani számára.

Mindketten egyetértettek abban is, hogy Szilágyi Zsófia Móricz-kutatásainak eredményei figyelemre méltóak, a Cséve Anna által közzétett naplók izgalmasak, de azért Dunajcsik Mátyás felvetéséről, miszerint a Móricz-kép átformálódása zajlik, nem feltétlenül azonosan gondolkodtak. Hiszen Térey János szavaival élve „Az Erdély-trilógia tulajdonképpen az ösztönlény Móricz ágyáról szól”, tehát aki akarta, ismerhette ezt az oldalát, a nem kimondottan úriembert. Vári György szerint pedig a kötet jól beleilleszkedik egy mai koherens kutatási trendbe, ami a kultusz által elfedett Móriczot, azaz a testi gátlásokat kevéssé ismerő embert próbálja megismertetni, a „szemforgató görényt”, akiről „tapintatosak vagyunk, ha azt mondjuk, nem volt úriember”.

A Móricz-szálat a kötetben kiegészíti a narrátor személyes története, egy Pesten felnőtt, Izraelben élő fiú életútja. Térey János szerint a regény alapossága és a szerző tájékozottsága vitathatatlan, mégis reflektálatlanok maradnak bizonyos tények (pl.: Móricz húszas évekbeli antiszemitizmusa), ami mind Csibe, avagy Kati (az atipikus örökbefogadott lány és szerető) későbbi életútja (új férjével menekítések a gettóból), mind pedig Barna Dávid történetének szempontjából fontos problémának tűnik. Vári György itt hosszan kifejti Kati és Barna Dávid ügyesen sejtelmes, allegorikus összekapcsolódását, amit itt nem részleteznék, ugyanis a prae.hu-n hamarosan megjelenő recenziójában ő fogja ezt megtenni.

A beszélgetés rövidsége ellenére talán érzékelhető, hogy mégis tömény, rendkívül informatív, izgalmas est részesei lehettünk.