A nyertes rajz a leendő Erzsébet-utalvány hátlapját illusztrálja majd. Az Adni jó! című pályázatra a szervezők a szeretetet, jóságot, segíteni akarást, jószívűséget, kedvességet, önzetlenséget, gondoskodást, adakozást ábrázoló alkotásokat várnak december 20-ig - közölte a pályázat kiírója pénteken az MTI-vel.

Az alkotás A/5-A/3 méretű rajzlapra készülhet szabadon választható technikával, egyebek mellett vízfestékkel, temperával, krétával, vagy éppen színes ceruzával. A rajz hátoldalán fel kell tüntetni a gyerek nevét, életkorát, iskola/óvoda nevét, pontos címét, telefonját/emailcímét és a pályamű címét.

A zsűri elnöke Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, kultúrtörténész. A pályázat fődíjazottja egy teljes védőfelszereléssel ellátott kerékpár tulajdonosa lesz, a második helyezettet összecsukható rollerrel, a harmadikat pedig akvarell festőkészlettel jutalmazzák.

Ezen kívül hét darab értékes különdíjat osztanak ki. A 30 legjobb pályaművet a Parlamentben, az utalvány sajtóbemutatójának helyszínén állítják ki.

A pályázatokat postai úton a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, 1146 Budapest, Hermina út 63. címre kérik küldeni és a borítékra ráírni: "ADNI JÓ!"- MNÜA. További információkat az erzsebetrajz@mnua.hu címen kérhetnek az érdeklődők.

Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231), II. András király és Gertrúd lánya Türingiában nevelkedett későbbi férjével, Thüringiai Lajos gróffal.

A kis királylány jóságával és kedvességével hamar elnyerte az idegen várnép rokonszenvét: szívesen játszott együtt szegény sorsú társaival, a táncos mulatságok helyett azonban jobban kedvelte a lovaglást.

Lajos gróffal boldog házasságban éltek, míg a férj egy hadjáratban életét vesztette. Lajos rokonai nem nézték jó szemmel Erzsébet önzetlen segítőkészségét és szerény nagylelkűségét: amikor a kosarában kenyeret vitt a szegényeknek, sógora feltartóztatta őt. Erzsébet azt mondta neki, csak rózsák vannak a kosárban és Isten valóban illatos rózsákká változtatta a kenyeret.

Erzsébet később gyermekeivel együtt elhagyta a várat és a szegénységet választotta: egyszerű sorban élt, a szegényekről és betegekről való gondoskodásnak szentelte életét. Vagyonának nagy részét szétosztotta a nélkülözők között, mert arra törekedett, hogy vidámságot vigyen embertársai életébe és boldoggá tegye őket.