Évek óta rendszeres kérdés listagyártás közben: honnan jön a Mikulás? Vannak ennek a kérdésnek praktikus oldalai: mekkora csomagot szállíthat a kedves bácsi magával, illetve a kevésbé praktikus, ám eggyel intellektuálisabb megközelítés az ingerek okozta kavarodásból születik. Mikulás az a bácsi, aki a Váci utcában a kirakat előtt vonaglik, miközben szakállából a Jingle bells rock című nóta gyöngyözik. Mikulás az, akit Babar is keres, és végül egy hóbucka alatt talál meg. Mikulás bácsi a Polar expresszen utazik, Amerikában él, és gyerekeket ejt túszul. Mikulást Pettson készíti, kizárólag Findus kedvéért. Mikulás igazából Télapó. Illetve Santa Claus. Lappföldi, de Amerikába karácsonyra ér oda a szánján.

Idén – talán csak a növekvő gyereksereg velük együtt növő kérdésözönétől bódultan – Mikulás szokatlanul korán furakodott az életünkbe. A szokásos „úgy szeretnék egy távirányítós, emberméretű, villogós, berregős helikoptert vagy versenyautót” most/születésnapomra/Mikulásra kérdésnél bedurvultam. Csökönyös felnőttként majd jól elmagyarázom, hogy NEM, a Mikulás nem ezért jófej, kis barátom, mert megveszi neked a távirányítóst, amit én nem. Aztán némileg finomítva ezen az elhatározáson, inkább egy tanmesével próbálkoztam. (Jó, persze nem teljes sikerrel, de ez már egy másik történet.)

Ehhez a módszerhez ad kiváló alapot a Szent István társulatnál megjelent Szent Miklós legendája – a Mikulás igaz története című kötet. (Gyanítom, hogy a szerző az enyémhez hasonló megfontolásból látott neki a munkának.) A könyv nem csinál velünk semmi rendkívülit. Miért is tenné – csak elmeséli egy ember történetét. Szent Miklós cselekedeteiről van szó: arról, hogyan nőtt fel a későbbi myrai püspök, a szegények megsegítője, hogyan segített a kőfaragó lányain, mikor az pénzszűkében az utcára akarta küldeni őket, vagy hogyan mentett meg egy várost az éhínségtől.



Miklós, a szentek történetének alakja, mindenkinek a saját hite szerint elfogadható vagy figyelmen kívül hagyható figura. Egy jó ember. Éppen ezért nem is a Mikulásra váró kisgyerekek történeteit helyettesíti, inkább a nagyobbakhoz szól, akik érthetik, hogy a történet a másokkal jót cselekvő ember példázata, a segítségnyújtás és az adományozás megfogalmazása, de letagadhatatlanul a keresztény kultúrkör alakja is. A kötetben a Miklós-legenda epizódjait Sinkó Veron kódexeket imitáló illusztrációi színesítik, s éppen kellő távolságba helyezik a legendát ahhoz, hogy hihető meseként, és valóságközeli történetként is olvasható legyen. Más kérdés, hogy a majdnem utcára küldött lányok esetét, vagy a megkorbácsolt szoborként csodát tévő szentről szóló fejezetet ki és hogyan magyarázza el / hagyja ki a történetek felolvasásakor. Ez mindenkinek a saját ítéletére van bízva. A Mikulás-hagyomány megértéséhez ettől függetlenül jó alapot jelent a könyv elolvasása, szülőként és iskolásként is.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a dörzsölt gyermek a felolvasást követően most már teljesen biztos abban, hogy a távirányítós helikoptert nem Szent Miklós hozza, azt a Váci utcaitól kell kérni, hátha meghallja a Jingle bells közben is.