Stephenie Meyer a Twilight-könyvsorozat negyedik részére összekapta magát, és pár száz oldalt még hozzácsapott az eddig sem vékony könyvsablonhoz. Az utolsó hajrá bűvöletében Meyer végre kielégíthette a rajongói vágyakat, hiszen több bőrt már végzetes lett volna lehúzni a történetről, így beleírt mindent, amit eddig áhított a jól nevelt „tvájlájter”: esküvőt, szexet, szülést, bevésődést, vámpír-ember gyermeket, vérfarkasokat, átváltozást, Volturikat, vámpírcsatát, tehát régit, újat egyaránt. A széria legméretesebb példánya hosszúságánál, sűrűségénél fogva szinte kínálkozott arra, hogy kettévágják, és két önálló mozifilmet forgassanak belőle, de a Harry Potter-féle sikeres duplázás is inspirálhatta az alkotókat abban, hogy húzzák még egy kicsit Edward Cullen (Robert Pattinson) és Bella Swan (Kristen Stewart) románcát.



Az új fordítóval (Bosnyák Viktória) és új könyvszerkezettel (megjelenik Jacob nézőpontja is Belláé mellett) gazdagított Hajnalhasadást úgy vágták el, hogy maradjon azért még némi anyag a következő film számára, viszont kerüljenek ütős részek az első produkcióba is, amely inkább a párocska kapcsolati évődéseire koncentrál. Ami eddig visszafojtott mederben csordogált, most egy csapásra felgyorsul, megoldódik: esküvő, szex, gyerek tolul fel hirtelenjében a történetből, és egy gyönyörű nászút is belefér Esme trópusi szigetén. Nem is olyan rég Edwardnak még kontrollálnia kellett magát, hogy rá ne harapjon Bellára, de ez az aprócska gond valamilyen csoda folytán most elillan. Bár szexelni brutálisan tud, de azt is csak a baldachinos ágy bánja. Látszólag. Poénlelövés ugyan, de bőven kiszivárgott már, tehát akit érdekelt, valamilyen módon hozzáférhetett a megdöbbentő Breaking (Dawn) News-hoz, hogy Bella végre vámpír lesz, de előbb megszül egy gyönyörű kisbabát, aki az orbitális ellésjelenet előtt jól szétveri, -rágja, -szívja őt belülről. Egy kis romantikázáson, plusz némi kutyaugatáson túl ennyi a lényeg zanzásítva.



A Hajnalhasadás I. a sok női vágybeteljesülés miatt kicsit elcsajosodott. Óriási várakozás előzte meg például az esküvői ruhát, amit a filmkészítő brigád óvott is a nyilvánosságtól, így még a trailerben sem lehetett látni a szaténselyem- és csipkecsoda milliméternyi egységét sem. (A további sorok „ruhaspoilert” tartalmaznak, úgyhogy csak óvatosan az olvasással!) Bizonyára rengeteg nőci ájult el, amikor meglátta a kála formájú szoknyát, a sorgombolásos hátrögzítést, a nyaktól fenékig húzódó csipkét, vagy a fényes selyemmel kiemelt dekoltázsrészt, ami a könyvben leírt változatot merészen egészítette ki egy kis hátvillantással. Kristen Stewart sudár testén szinte önálló életre kel az esküvői ruha, de csinin feszülnek rajta a nászútra csomagolt kombinék is, bár ez inkább már a brutális vámpírszexualitás dimenzióiba vezet, míg az előbbi még az „egymáshoz nem érés”, az esetleges szűzen maradás anyaggá szőtt dokumentuma. A ruhamizéria nem is kellemetlen, csak egyszerűen megfelelő alaphangot szolgáltat az amúgy is végig Bellára koncentráló cselekményhez, a többi lányos dolgot viszont jobb lett volna kiirtani a filmből: a táskából kivillanó, használaton kívüli tampon vérciki, nélküle is rájöttünk volna a terhességre; de a nagy szex előtti, lábborotválással kevert fogmosás is no comment-kategóriás.



Azt a tényt, hogy Bella és az ő nőisége uralja a filmet, Edward is megsínyli, mert még korábbi szegényes mimikai repertoárját is kénytelen leépíteni szűkös lehetőségei következtében. Borzasztó nézni merevségét, akkor is, ha vámpír. Kínlódó arca láttán sokan inkább „Team Jacob” feliratú pólót húznánk, mert ő azért mégiscsak odavágja magát a vászonra, ha már érzelmekről van szó. Na jó, az ormótlan farkasokon megint van röhögnivaló, de Jacob (Taylor Lautner) tele van élettel – és nem csak a jó meleg és jó izmos test miatt –, míg Edward régi, még az első rész romantikájában gyökerező coolsága már a múlté. Edward lovag nem olyan, mint a jó bor, nem tett jót neki az idő, röpke pár év alatt az izgalmas vámpírfiú gagyi lett, és ezen csöppet sem segít a Hajnalhasadás I., amiben pusztán tenyészbika szerepet osztottak rá, majd arra kárhoztatták, hogy vemhes asszonya mellett tébláboljon. A többi szereplő sem úszta meg lefokozás nélkül, még Alice is jól meg van vágva, pedig neki rendszerint kulcsszerep dukál a vámpírcsaládban. Kapkodós a film már a kezdetek kezdetén is: bizonyos jelenetek gyors abszolválására törekszik, hogy más fontos vagy fontosnak ítélt dolgokat jó terjengősen tudjon bemutatni. Az arányokkal baj van, ez már első nézésre is nyilvánvaló, és a fene se tudja, mit keresnek olyan képek a filmben, mint a sok-sok pohárköszöntő és társai.



Úgy néz ki, Potternek jobban sikerült az osztódás, stilisztikailag mindenképpen, bár ott azért a könyv hasonló felosztási koncepciója is besegített, hogy a csöndes sátorozás és a kollektív pirománia két részben testesüljön meg. A Hajnalhasadás I. is inkább a második részre hagyja az akciót, mert a 12-es karika szépen alávág a szexnek, a szülésnek és a vámpírrá alakulásnak, így az a kevés pörgés is, ami lenne, piros-fehér bábus sakkozásba és Dr. House-féle belsőség mutogatásba fullad, a szülés eufemizálását pedig azzal indokolják, hogy Bella szemszögéből amúgy sem sokat látni.

Biztonságosan hasad a hajnal, esztétikusan reped szűzhártya és magzatburok, így az olvasmány sokkhatása nem fenyegeti azt, aki csak a moziban találkozik először a történettel. És nem, még nincs vége, hasad tovább jövőre a vámpírmozi.


Alkonyat - Hajnalhasadás I. rész / The Twilight Saga: Breaking Dawn - Part 1

Színes, feliratos, amerikai fantasy, 117 perc, 2011
Rendező: Bill Condon
Író: Stephenie Meyer
Szereplők: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner, Lee Pace, Michael Sheen, Dakota Fanning, Ashley Greene, Maggie Grace

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.