A hagyományos mesehőst könnyű felismerni erejéről, elszántságáról, bátorságáról, rátermettségéről, eszéről és szemrevaló külsejéről. Ian Beck regényében mindjárt hat ilyen kiváló bajnokot is megismerünk, mindannyian egy család fiai, s mindet Jánosnak hívják. Hogy anyjuk nevén tudja szólítani őket, beceneveket adott nekik, így lett a sok Jánosból Jancsi, Jankó, Jani, Janó, Janek, Jonatán. Egy igazi mese azonban nem működhet hat testvérrel, szükség van még egyre, egy hetedikre, egy legkisebbre, aki más, mint a többi. Az alig tizenkét esztendős Tamás nemcsak nevében (és kinézetében) különbözik bátyjaitól. Jó (sőt tiszta) szívű ő is, csak hát egyáltalán nem bátor. Reméli, hogy egyszer majd bátyjai nyomába léphet, s belőle is mesehős válhat.

A történet szereplői a Mesék Birodalmának peremén éldegélnek egy takaros kis kunyhóban. A Tisztaszívű család fiai az utolsó mesehőscsalád sarjai. Hogy mi lett a többi mesehőscsaláddal, az rejtély (ugyanígy titok, hova tűnt a hét testvér apja, az öreg Tisztaszívű János), az elbeszélés jelenében már csak ez az egy família küldi gyermekeit hőstetteket végrehajtani. A hagyományos mesékhez hasonlóan a hősnek ebben a történetben sincs sok mozgástere: elindul, kiállja a próbákat, végül elnyeri méltó jutalmát. Ám míg a népmesei hős ab ovo képtelen rosszul dönteni, hiszen ő a Jó princípiumának hordozója, feladata a rend helyreállítása, a gonosz legyőzése, addig esetünkben a sors forgatókönyv, a hős pedig színész – némi improvizálási lehetőséggel. A mesék ötletei ugyanis a Mesehivatal íróinak fejéből pattannak ki. A hivatalt vezető Mester (az ötlet és a költségvetés megvitatása után) engedélyezi a kalandot, s manókkal küld titokzatos megbízásokat a mesehősöknek, amelyekben a kezdőszituáció és a feladat szerepel, a többit az aktuális hős talpraesettségére bízzák.

A Tisztaszívű Jánosok ezidáig valamennyi megbízást sikerrel teljesítették („ez a hat, messze földön híres, délceg dalia vitte végbe a Mesék Birodalmának legelképesztőbb, leghajmeresztőbb, legkönnyfakasztóbb és leglélegzetelállítóbb hőstetteit”), ám egyszer csak olyan erő avatkozik be sorsukba, amellyel szemben tehetetlenek. A főmeseírót, Irkász testvért megszállja az irigység, gonosz tervet forral: miért nem lehet egyszer ő a mese hőse, miért mindenki ezeket a nyamvadt Tisztaszívűeket ünnepli? Holott ő alkotta meg az egész mesevilágot (legalábbis nagy részét), az ő ötletei voltak a nagyszerű kalandok, s méltatlanul elfeledkezik róla mindenki. Sehogy sem tud beletörődni a szerző halálába, gonosz bosszút forral: elrabolja a hat testvért.



Tamás hiába várja haza bátyjait, nem érkeznek meg születésnapjára. S mivel ő az utolsó mesehőscsalád egyetlen számbavehető tagja, az ő feladata lesz felkutatni bátyjait a Mesék Birodalmának rengetegében. Segítséget is kap maga mellé, hogy legyen kivel megosztania a kalandokat (és hogy ne féljen annyira), egy fiatal manó, Rozsdás Csicsóka beszélő varjú képében kíséri el. A felkészületlen és egyáltalán nem hősies hős saját kalandot kap, ahol bizonyíthatja, hogy egy Tamás legalább olyan rátermett, mint példaképei, a Jánosok.

Hagyományos elemekből építkezik, ám egyszersmind – a modern mese „szabályait” követve – újat is létrehoz Beck. A mesei számok (hét testvér, tizenkét éves kor), a mesehős tulajdonságai, a klasszikus mesékből ismert fordulatok, csodák, varázslat és vándorút csupán formai kiegészítői, díszítményei a történetnek, a hangsúly mindezek ironizálásán, kifordításán, megkérdőjelezésén van.

Ian Beck ugyanakkor alapvetően illusztrátor (a könyv árnyképei különleges, mesés atmoszférát teremtenek), a regény első írói próbálkozása. Nagyszabású ötlettel és szerethető, emberi hőssel ajándékozza meg az olvasót, ám a rengeteg ismerős meseszereplő és fordulatos kaland mellett sok bosszantó következetlenség maradt a történetben, ami – engem legalábbis – nagyon zavart.

A legnagyobb gond a térbeli eligazodással van. Hacsak nem akarta tudatosan összezavarni az olvasót, a mese írójának illet volna jobban odafigyelni arra, hogy hősei merre vándorolnak. Tamásunk első útelágazásához érve északnak indul, és csodálatos módon az út egyenesen a Mesék Birodalmának északi kapujához vezet. A könyv első lapjain található térkép sem ad segítséget ennek a paradoxonnak a megfejtésében – sok másban sem, mert inkább összezavarja, mintsem segíti a tájékozódni vágyó olvasót. Az égig érő paszuly legalább felismerhetően ott magasodik a térkép közepén utat mutatva a felhők feletti világba, ahol hőseink különös természeti eseménnyel szembesülnek – megáznak. És még sorolhatnánk azokat az apróságokat, amelyek elkerülték a mesélő figyelmét. A figyelmes mesehallgató, meseolvasó gyermek biztosan még több logikátlanságot fedezne fel, mint a sok csodába belefáradt szemű felnőtt.



A Tisztaszívű Tamás titkos története (szerencse és jó fordító is kellett az alliteráló címhez) az összezavar(odot)t fantáziavilág ellenére élvezhető olvasmány. Hófehérke, Csipkerózsika vagy éppen Aranyhaj ismert meséje mind egy-egy epizód Tisztaszívű Tamás nagy kalandjában, amelynek során a meseinas egyre magabiztosabbá válik, legyőzi félelmét, a gonosz Irkász testvér azonban (egyelőre) megmenekül. Viszont kiderül az öreg Tisztaszívű Jánosról, hogy életben van. Ez újabb kaland-lehetőséggel ajándékozza meg Tamást. Angolul már a harmadik résznél jár a történet, a kalandok előbb a Rémtörténetek Földjén majd a mítoszok és legendák világában folytatódnak – reméljük hamarosan magyarul is.

Ian Beck, Tisztaszívű Tamás titkos története
Fordította: Merényi Ágnes
Móra, 2011.
288 o., 2490 Ft