PRAE.HU: Harmadszorra rendezi meg Mozart Don Giovanniját. Díszletét és jelmezeit ezúttal Nanà Cecchi tervezi. Mitől más ez a mostani, magyarországi produkció, mint az eddigiek?

Gianfranco de Bosio: Ezt az előadást Nanàval való találkozásunk határozza meg. Igaz, minden Don Giovanni rendezésemben a vicenzai színházépület, a Teatro Olimpico volt a kiindulási pont a színpadképhez. Az építmény tervezője, Palladio volt az első, aki létrehozta az 1580-as években az úgynevezett modern színházépületet, aminek a kiindulópontja az ókori görög, római színház. Most viszont Nanàval a közös elképzelésünk, hogy bár ismét ezt az épületet vesszük alapul, megformálásban közelebb hozzuk a mai kor ízléséhez. Viszontlátjuk tehát Palladio színházát, és ezt illesztjük bele térben, színben ebbe az Operaházba.

PRAE.HU: Mit jelent ez az opera most, 2011-ben?

GdB: Ez nagyon nehéz kérdés. Don Giovanni figurája manapság sokkal élőbb, mint annak idején. Ellentmondásos személyiség, aki a pokolra kerül, de a végső pillanatban a legnagyobb méltóságot tanúsítja. Amikor felszólítják, hogy bánja meg vétkeit, ő akkor is erős, ellenáll, nemet mond. Bizonyos értelemben a szabad gondolkodás hősének tekinthető. És ez nagyon aktuális téma, sosem hal el, nemcsak Magyarországon, de Olaszországban, Amerikában és a többi földrészen sem. Az opera nagyszerűsége, hogy az emberiséget máig foglalkoztató központi gondolatot játékosan tárja elénk.

PRAE.HU: Hogyan készültek a közös munkára?

Nanà Cecchi: Korábban csak hírből hallottam de Bosio mesterről, személyesen most ismertem meg. Eleinte nagy kérdőjel volt bennem, hogy mit fogok most tenni, ismerve a Don Giovannival kapcsolatos nagy tapasztalatát. Ez a kérdőjel az első találkozásoktól, mint a jég, elolvadt. Két önálló személyiség találkozott, két önálló Don Giovanni-elképzeléssel, és meg kellett találni a kommunikációs hidat, szakmai, emberi, kreativitásbeli, lelki síkon, és eggyé kovácsolni a két felfogást. Szerencsére ez hamar megtörtént.

Miután kiderült, hogy a Teatro Olimpico köré épül az előadás, többször ellátogattam a vicenzai színházba, s azt nézegettem, elemeztem. Egyszer csak eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, eléggé elmélyültem benne. És akkor ezeknek a tapasztalatoknak az alapján valami újat kellett létrehozni, természetesen tiszteletben tartva az eredeti szépségét, stílusát, az építészeti tisztaságot. A Teatro Olimpico a valóságban nagyon gazdagon díszített, nálunk kevésbé lesz az. Ami viszont kiegészítésként itt még megjelenik, az az úgynevezett proszcénium páholy kétoldalt, amelynek konkrét funkciója lesz. A munka legkreatívabb és legnehezebb része, hogy úgy szerkesszük meg arányaiban az oszlopokat, a proszcénium páholyt, hogy az megfeleljen az itteni színpadi adottságoknak, harmonizáljon a nézőtérrel, és ez az egész egységet alkosson.

PRAE.HU: Ebben a térben hogyan képzelik el a Don Giovanni szereplőit?

GdB: Don Giovanni rendkívül vonzó hódító. Vele szemben áll a kormányzó, a konzervatív gondolatok, a törvényesség, a katolikus vallás képviselője. A síremlékeként nálunk hatalmas keresztek jelennek majd meg. Kicsit szerényebb formában ő tulajdonképpen Don Ottavio, aki szintén a törvényt, a rendet testesíti meg. Nem szeretem, ha Don Ottaviót gyenge személyiségként jelenítik meg. Törvénytisztelő, meg van győződve, hogy az a helyes, ha ragaszkodunk a konzervatív törvényekhez. Da Ponténél is világos, hogy Don Ottavio annyira hisz az arisztokrácia tisztességében, hogy amikor Donna Anna állítja, hogy Don Giovanni az apja gyilkosa, ő még mindig kételkedik, hogy egy arisztokrata képes ilyesmit elkövetni..

PRAE.HU: És a nők? Szereti Donna Anna Don Ottaviót?

GdB: Szereti és gyűlöli. Don Ottaviót Donna Anna apja választotta vőlegénynek. A nőt pedig megrémíti az esküvő ténye. Don Ottaviónak nincs nagy szerepe ebben, egyszerűen megígérte az apának, hogy elveszi Annát. Mindketten gazdagok, jó házasság lesz.

PRAE.HU: Tehát érzelmekről egyáltalán nem is beszélhetünk?

GdB: Don Ottavio „érzelme” az ígérete, illetve a törvényesség, a tisztelet, talán egy kis szeretet is. Ugyanakkor nincs a nőre olyan hatással, mint a címszereplő. Amint Don Giovanni menekül előle, egy pillanatra elkapja Annát, és megcsókolja. És Anna sose felejti el ezt a csókot.

Donna Elvira egy emancipált Donna Anna. Olyan Donna Anna, akinél beteljesült a szerelem Don Giovannival, hitt neki, amikor az házasságot ígért. Don Giovanni mindenkinek házasságot ígér. „Menjünk be a házba, és feleségül veszlek.” Ezer győzelemben leli örömét, ami azt is jelenti, hogy ez a rengeteg hódítás igazából egy sem. Lehet, hogy Giovanni akkor is viselte az álarcot, amikor annak idején Elvirát csábította el, és valószínűleg ez tetszett a nőnek. Don Giovanni pszichéjének része, hogy álarcban jelenik meg. Nem mintha a saját arca nem tetszene neki, de ez olyan misztikumot kölcsönöz neki, ami nagyon vonzóvá teszi. Ezért amikor meglátja a három álarcost, azonnal meghívja őket a bálba. Valószínűleg Donna Elvira ötlete volt, hogy vegyenek maszkot, és ez nagyon intelligens döntés a részéről.

Zerlina és Masetto a nép képviselői már a korábbi Don Juan-feldolgozásokban is. Egy egyszerű falusi leány Don Giovannival szemben, aki elegáns, szép, gazdag… nem fog neki nemet mondani. Don Giovanni, amikor meglátja a menyasszonyt, úgy érzi, nincs annál nagyszerűbb, mint szerelmeskedni egy nővel az esküvője napján.

NC: Ezeknek a személyiségeknek a megjelenítését segítik a jelmezek is. Stilizált és több kort átívelő kosztümöket terveztem, a reneszánsztól az 1700-as évekig. A tervezéskor nem az volt a célom, hogy azt a kort fejezze ki a jelmez, amelyikben élünk, vagy amikor a mű játszódik, hanem hogy kifejezze a viselő alak személyiségét, karakterét. Közös célunk, hogy érzelmileg elérjük és megérintsük a nézőközönséget. Minden kifejezési formánk erre törekszik.

Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni

Don Giovanni:Horváth Ádám, Kovács István
Donna Anna: Kolonits Klára, González Mónika
Don Ottavio: Dovlet Nurgeldiyev, Szappanos Tibor
Kormányzó: , Fried Péter, Sebestyén Miklós
Donna Elvira: Szabóki Tünde, Bátori Éva
Leporello: Bretz Gábor, Alik Abdukayumov
Masetto: Sebestyén Miklós, Kelemen Dániel
Zerlina: Keszei Bori, Hajnóczy Júlia

Rendező: Gianfranco de Bosio
Díszlet-, jelmeztervező: Nanà Cecchi

Karmester: Kesselyák Gergely, Medveczky Ádám

Bemutató: 2011. november 19.
Magyar Állami Operaház