PRAE.HU: Október 12-16. között a Frankfurti Könyvvásáron képviselted az MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) munkatársaként a magyar irodalmat.

Így igaz, idén 63. alkalommal rendezték meg a Frankfurti Könyvvásárt, amely a világ egyik legnagyobb könyves seregszemléje, üzleti fóruma. A szinte város nagyságú területen különböző csarnokokban vannak kontinens, ország és tematika szerint elosztva a kiállítók: egyéni könyvkiadók és nemzeti, kollektív standok. Évtizedek óta ilyen kollektív standja van Magyarországnak is a vásáron, egy 100 négyzetméteres stand az 5-ös csarnok földszintjén, ahol rendre kiállítjuk a legfrissebb hazai és határon túli magyar könyvtermést, illetve a standon több társkiállító cég is van, akik saját kiadványaikat, köteteiket mutatják be a szakmai és civil érdeklődőknek.

Idén a Frankfurti Könyvvásár szervezői egy igen jelentős változást hajtottak végre, amely a mi csarnokunkat, így kiállítási helyünket is érintette: a skandináv országokkal (Norvégia, Dánia, Svédország és Izland – utóbbi a vásár idei díszvendége volt) kibővült 5-ös csarnok egyik bejárattal szembeni, hagyományos helyéről jóval beljebb kerültünk, szinte a csarnok közepére: Oroszország, Csehország, Szlovákia, Litvánia és Románia mellé. Számomra nagy kérdés volt, hogy ez a pozícióváltás mennyire lesz hatással a magyar nemzeti stand látogatottságára, de szerencsére elmondhatjuk: az idei részvétel is igen sikeres volt, tehát az érdeklődés nem helyfüggő. Szakmai, üzleti érdeklődőkből, a könyvekre és Magyarországra kíváncsi látogatókból minden napra bőven jutott.

A trendnek megfelelően a szakmai programok egyre inkább az e-könyv befogadásáról, szerepéről, használatáról szóltak a vásáron, s természetesen a sorból mi sem maradtunk ki: a vásár csütörtöki napján a társkiállító Kossuth Kiadó az E-book kalauz. Az elektronikus könyv kisenciklopédiája című, gazdag képanyaggal illusztrált kötetét mutatta be, s egyúttal élénk beszélgetés folyt a magyarországi e-könyvkiadás és -forgalmazás fő problémáiról.  Aznap délután a magyar standon az MKKE borkóstolóval egybekötött fogadást adott a vásár magyar és külföldi szakmai résztvevőinek.

Idén Matyi Dezső (az Alexandra Kiadó tulajdonosa – a szerk.) Matias borait kínáltuk a fogadáson, ami nagyon nagy sikert aratott. Másnap, október 14-én, pénteken a Garaczi házaspárt, Garaczi Lászlót és Nagy Ildikó Noémit mutatta be a látogatóknak a Bécsben élő műfordító, Buda György annak apropóján, hogy az osztrák Droschl Kiadó gondozásában idén szeptemberben jelent meg németül Garaczi László Arc és hátraarc című regénye.


PRAE.HU: Szerinted minek köszönhető az érdeklődés Magyarország iránt?

Rengeteget utazom, mind az MKKE, mind az irodalmi magánrendezvényeim nevében, és azt tapasztalom, hogy világszerte élénk érdeklődés van a magyar kultúra, irodalom, képzőművészet, tudomány iránt, fel- és elismerik a magyar tehetségeket. Mivel egyetemre részben Olaszországban jártam, szembetűnőek voltak az olasz könyvesboltokban a Márai Sándortól roskadozó polcok. Érdekes az is, hogy a Pál utcai fiúk, Molnár Ferenc regénye ott is kötelező olvasmány. Természetesen a kortárs magyar irodalom számos képviselője is nagy népszerűségnek örvend világszerte, a magyar írók és költők igen keresettek, és fontos szereplők a nemzetközi piacon.

Nemrég Grecsó Krisztiánnal a Brüsszeli Magyar Intézetben jártam a Hadik Irodalmi Szalon első Úton estje keretében, ahol az igazgatónő, Reményi Krisztina szerint különösen nagy igény van az irodalom és az alkotók bemutatására külföldön, s boldogan konstatálta, hogy náluk irodalmi rendezvényen még soha nem voltak ilyen sokan. Ez egy jó irány. Ugyanígy a Moszkvai és a Jeruzsálemi Könyvvásáron is tele volt érdeklődőkkel a magyar stand.

PRAE.HU: Kik azok a magyar szerzők, akik most külföldön nagy népszerűségnek örvendenek?

A Nobel-díjas Kertész Imre fontos szereplő, kiváltképp a német piacon. Idén májusban a 23. Bukaresti Nemzetközi Könyvvásár, a Bookfest díszvendége Magyarország volt – országunkat, irodalmunkat Esterházy Péter, Nádas Péter, Bodor Ádám és Bartis Attila képviselte nagy sikerrel: egyrészt románra lefordított könyveik, másrészt a számos beszélgetés, író-olvasó találkozó kapcsán ismerkedhettek meg velük az érdeklődők. Másik pozitív példa, hogy Dragomán György Fehér király című kötetét már szinte nem tudni, hány nyelvre fordították le.

2009-ben a Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásár díszvendége volt Magyarország, ahol Konrád Györggyel, Spiró Györggyel, Esterházy Péterrel találkozhattak olvasóik, helyi magyarok, illetve a nemzetközi piac szereplői, könyvkiadók. Szécsi Noémi, akinek nyáron jelent meg Nyughatatlanok című új kötete, immáron az Európa Könyvkiadónál, már 2009-ben megkapta az Európai Unió rangos Európai Irodalmi Díját, tehát egyszerre „futott be” külföldön és Magyarországon. Most épp a 2012-es belgrádi könyvvásár kapcsán a magyar díszvendégségről zajlanak a tárgyalások.

PRAE.HU: Mitől függ, hogy Magyarország milyen könyvekkel képviselteti magát a Frankfurti Könyvvásáron?

Az, hogy hány könyvet viszünk ki egy-egy könyvvásárra, természetesen függ a stand méretétől. Egy 100 négyzetméteres standon (így Frankfurtban) általában öt-hatszáz könyvet állítunk ki, amit hét-nyolc kategóriába rendezünk, így: szépirodalom, gyerekirodalom, természettudomány, művészetek, Magyarországról szóló könyvek stb. A végleges könyvlista több tényező függvénye: minden évben az MKKE összes tagcégétől a vásár előtt bekérjük legfrissebb címeiket, a kiállításra szánt új, kiemelkedő kiadványaikat.

Ezen kötetekből áll össze a kiállítás törzsanyaga. Az anyag kiegészül a mi könyv-bázisunkkal, illetve független kiadók köteteivel. Minden évben a magyar stand aktuális díszvendég írójának (így az évek során Frankfurtban bemutatkozott Grecsó Krisztiánnak, Darvasi Lászlónak, Kemény Istvánnak, Bartis Attilának, Kőrösi Zoltánnak vagy Karafiáth Orsolyának) kiállítjuk az összes könyvét, amit a kiadójától kérünk el.

PRAE.HU: Egész pontosan mi a Te feladatod a nemzetközi könyvvásárokon?

Az MKKE-ben hazai és nemzetközi programok koordinálásával, menedzselésével foglalkozom. Egy nemzetközi vásár magyar részvételének a megszervezése hónapokat vesz igénybe: az adminisztratív feladatok, jelentkezések, repülőjegy- és szállásfoglalások, építőkkel és kiállítókkal való kapcsolattartás felett a könyvek válogatása, az írókkal való kontaktálás, szervezés is az én asztalom.

A vásárokon a magyar stand „háziasszonya” vagyok, tehát a felépített és könyvekkel berendezett standon várom a látogatókat és megpróbálok érdemben válaszolni kérdéseikre, ezentúl tagcégeinket is képviselem: kiviszem bemutatkozó füzeteiket, névjegykártyáikat, különféle ismertetőket, így a szakmai, üzleti vagy magánérdeklődőknek egy-egy kötet kapcsán érdemben tudok információt és emlékeztetőt adni.

Sokszor előfordul, hogy standunkra látogat egy külföldi – japán, amerikai, német, portugál vagy olasz – szerző, mert saját kötetét szeretné a magyar piacra behozni. Ilyenkor leülünk, megbeszéljük, hogy milyen témájú a könyv és kit érdemes vele Magyarországon megkeresni. A kiadók nevében én nem tárgyalok és nem is tárgyalhatok, de tanácsot, tippet rendre adok egy-egy szerzőnek, milyen úton induljon el a kötetével. Tehát akár a helyszínen vagy virtuális módon embereket kötök össze, emellett irodalmi programokat és fogadást szervezek.


PRAE.HU: Egy ideje megkérdezem minden irodalomközeli interjúalanyomtól, hogy milyen lesz a jövő irodalma, vagy éppen könyvmarketingje. Szerinted milyen lesz?

Hogy milyen lesz a jövő irodalma? Nem tudom, nem világos teljesen, merre megyünk. Számos irány, trend van, témában, szövegszerkezetben, vagy akár művészeti ágak egymásra hatásában. Sokszor szoktam mondani, hogy a lényeg: divat legyen az irodalom. Ez egy igazán jó divat lenne. Nekünk, irodalom- és kultúraszervezőknek nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy megismerjük a legfrissebb fiatal generációt: látásmódjukat, világukat, céljaikat azért, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb, legszerethetőbb utat, akár egy kampányt, amivel közelebb hozhatjuk hozzájuk az irodalmat, az alkotókat, amivel „eladhatjuk” nekik az irodalmat. Ez külföldön már működik, nálunk még gyerekcipőben jár.

PRAE.HU: Milyen meghonosítandó példát láttál erre külföldön?

A ’69-ben született amerikai író, Arthur Phillips mai amerikai, működő rendszert követve egy-egy regény megírása után egy jól felépített, kb. ötven állomásos „turnéra” indul: igen, turnéra, mint a zenészek. Így, körbejárva az országot, egy-egy író-olvasó találkozón, dedikáláson, beszélgetésen kis műsort adva, beszélgetve a közönséggel leszáll az írókat övező piedesztálról: beül olvasói közé és esélyt ad, hogy őt, a személyt megismerjék. A közvetlenség, a folyamatos jelenlét és kapcsolat, azt gondolom, jelentős szempont a befogadást illetően. Ez Amerikában egy teljesen bejáratott dolog.

Véleményem szerint a szöveg befogadása mellett legalább annyira fontos nekünk, olvasóknak az ember, aki a könyvet írta. Sokkal nagyobb sikert lehet azzal elérni, ha az írót magunk mellé ültetjük, és úgy beszélgetünk vele, mintha eltávolítjuk, dobogóra emeljük és távolinak mutatjuk be. Sok ilyen, és ehhez hasonló, a szerzővel való személyes élményt, közvetlenséget előtérbe helyező törekvést láttam külföldön, többek között Frankfurtban is, ahol a vásár kellős közepén van egy nagyon klassz kék heverő, úgynevezett „Das Blaue Sofa”, ahol világhíres szerzőkkel beszélgetnek a vásár öt napja alatt, Kertész Imrétől Günter Grasson át egészen Mario Vargas Llosáig. Az ember odaállhat a kanapétól fél méter távolságra, hallgathatja, figyelheti az írót, majd beszélgethet vele maga is.


PRAE.HU: A Hadik Irodalmi Szalonban egy éve nagyon hasonló módon szervezel irodalmi esteket. Hogy indult a Hadik Irodalmi Szalon története?

Gyerekkoromtól kezdve nagyon sok irodalmi rendezvényen vettem részt itthon és Rómában egyaránt, megtanultam figyelni, belülről megérteni, ki hogy szervezi meg a maga rendezvényét. A legelhivatottabb emberek közé tartozom irodalom terén, de bizony volt rá példa, hogy unatkoztam egy irodalmi esten. Próbáltam kitalálni, hogy miért. Évek teltek el, mire világos lett: eddigi tapasztalataim, ötleteim alapján egy egészen új típusú irodalmi, művészeti est-sorozatot szeretnék megvalósítani Budapesten.

Jött az életemben egy „kegyelmi pillanat”, amikor minden összeállt: jókor mondtam el az ötletemet a megfelelő embernek, aki a jó pillanatban mondta el, hogy erre van egy aktuális pályázat. Tavaly ősszel nyílt meg, vagy inkább nyílt újra a Hadik Kávéház a Bartók Béla úton, pont ott, ahol lakom. Egy délután átmentem, hogy a tervemet elmeséljem a ház művészeti vezetőjének, Bosznai Tibornak, akiről kiderült, hogy régről ismerjük egymást. Otthonosan éreztem magam a Hadikban, s Tibor is lelkes lett: nyílt utat adott, hitt bennem. Október végén kiderült, hogy megnyertem a pályázatot, így november 17-én meg is tartottuk az első estünket. Útjára indult az álmom…

PRAE.HU: Mi a koncepciója ezeknek az esteknek?

Minden hónapban egy-egy tematikus esttel jelentkezünk, amely során egy irodalommal kapcsolatos téma köré szervezve egy asztalhoz ültetem le a különböző művészeti ágak képviselőit. A beszélgetéseket igyekszem mindig vetítéssel vagy zenével párosítani, bemutatni az irodalom helyét a művészeti ágak komplex együttesében, s egy-egy esten több érzékre egyszerre „hatni”: a felolvasós, beszélgetős részeket szokta felváltani a zene, a szavalás, a filmvetítés. Nagy öröm számomra, hogy már az első estünkön sokan voltak, de mára szinte kilógnak a látogatók az ajtón: egy-egy estünkön 130-150-en vannak, a Latinovits Zoltán emlékestünkre annyian jöttek el, hogy volt, aki már a bejárati ajtóig sem jutott el.


PRAE.HU: Ezek szerint kezditek kinőni a helyet?

Valóban, ami büszkeség és öröm: igenis van igény és kíváncsiság az emberekben az irodalomra, az alkotókra, a művészetekre. A Hadik Irodalmi Szalon lényege a meghitt, exkluzív hangulat, a családias légkör megőrzése, ahol a látogatók egy-egy pohár kávé vagy sütemény mellé havonta egyszer egy különleges irodalmi estet és rengeteg kiváló alkotót, szerzőt (Kukorelly Endrét, Grecsó Krisztiánt, Juhász Ferencet vagy Konok Tamást, Sebestyén Mártát, Dresch Mihályt) kapnak „ajándékba”. Ráadásul a Hadik Kávéház miliőjében a mai napig lehet érezni Karinthyék szellemiségét és jelenlétét. Azt szeretném, ha minél több embert érdekelne az irodalom, a Hadik Irodalmi Szalon, ahová rang, öröm és élmény lenne minden hónapban bejutni.

A Hadik Irodalmi Szalon korábbi és tervezett programjairól a Hadik Kávéház oldalán tudhat meg többet.

Leadkép: Gordon Eszter, fotók: Bonta Gáspár