Első ránézésre dekadensnek, kiégettnek tűnő emberek társaságába vezet Canet, de valójában mindegyik figurája egy-egy – hol elnyomott, hol előtörő érzelmekkel küszködő – elveszett lélek, aki gyermeki gesztusokkal reagálja le a konfliktusokat, problémákat. Mert problémája van ám aztán mindegyiknek, nem anyagi, az biztos, de az érzelmi-szociális defektusokat egyikük sem kerülheti el.

Marie-nak (Marion Cotillard) az elköteleződéssel vannak nehézségei, Vincent (Benoît Magimel) felesége és gyermeke mellet jön rá, hogy a közös barát, Max (François Cluzet) iránt táplál érzelmeket, Éric (Gilles Lellouche) és Antoine (Laurent Lafitte) pedig a szerelem hálójában vergődnek. Legnagyobb baja azonban mégiscsak Ludónak (Jean Dujardin) van, mert ő egy motorbaleset következtében eltorzult testtel lebeg élet és halál között Párizsban, az intenzív osztályon. Az ő féktelen történetével indul a sztori, majd hirtelen fordulatot vesz, és Ludo baráti körének tengerparti nyaralására kalauzol: a hangsúlyos, erős bevezető után teljesen máshol találja magát a néző, aki minden bizonnyal nem érti majd ezt a gesztust. Ha viszont kitart a film végéig, minden világossá válik.



A rendező meglepően jó érzékkel teremti meg karaktereit, mindegyik kellően jellegzetes ahhoz, hogy ne vesszen bele a sokszereplős dráma forgatagába, így nem okoz gondot a sok drámai vagy komikus színezetű életmese észben tartása a nézőnek sem. A szereplők a felső tízezerbe tartoznak, de ez, mondhatni, másodlagos, így nem válik végletesen sematikussá a filmben látott (és kritizált) bohém életmód összekapcsolása a luxusélettel, bár akad olyan figura a történetben, akinél ezt nem tudja kikerülni Canet (pl. Max allűrjei esetében).



Canet végig az abnormalitásban akar rendszert keresni, azt mutatja be, hogyan válhatnak élhetővé a semmittevés napjai, a valódi mindennapokból kevés történést tesz láthatóvá, rövidebb jelenetekre korlátozva a tengerparton kívüli világot (pl. Ludo balesete, Marie kalandja, Éric és Antoine párizsi kiruccanása). Elhasznált, jó öreg módszer bezárni a szereplőket egy elhatárolt helyre, elhatárolt szituációba, viszont mivel itt a nyaralás szolgál magyarázatként a zárt élethelyzetre, nem tűnik természetellenesnek a megoldás. Ellenben az, ahogy a családi nyaralóba kerülnek a szereplők, avagy Ludo motorbalesetének semmibe vétele csúnyán felülírja a laza, életteli nyaralós jelenetek frissességét. A baráti társaság először jól megsiratja, majd jól lesajnálja a kórházban sínylődő havert - ez jó eséllyel Canet fricskája lehet, amit meg is indokol filmje végén. Hogy végül a sztori tragédiába fordul, erős arcul köpése a kifigurázott felelőtlenségnek.



Cotillard és Canet házastársak a privát életben (gyerekük is született az év folyamán), ám ez a filmre nem nyomja rá a bélyegét, negatív hatással legalábbis nincs a történetmesélésre. Marie karaktere belesimul a többi egyéni minidráma többi minihőse közé, legalább annyira egyénített, de legalább annyira bele is veszik a társaságba, a nagy egészbe, mint az összes többi alak. Érdekes, hogy tavaly vígjátékként lett beharangozva az Apró, kis hazugságok, amiben annyi igazság van ugyan, hogy telve van Guillaume Canet jellegzetesen fanyar, férfias humorával, ám az ironikus megközelítés mélyén sok a kiábrándultság. Eme kiábrándult kritika közlésében talán Canet „szócsöve” is lehet Cotillard, de valójában ezt sem erölteti rá filmjére a rendező. 



Áradó, fecsegő modorban, ráérősen hömpölyög a film, akkor jár jól az ember, ha hátradől, és átveszi a ritmusát, mert különben itt-ott unalmassá válhat, annak ellenére, hogy Canet jól adagolja a sztorit és stílusa is magával ragadó. A lényeg az, hogy tartson ki mindenki a végéig, mert a lassúság jutalmaként a film utolsó harmadában felpörögnek az események. A szereplők végül a nézővel együtt kénytelenek lesznek megtanulni, hogy ha felelőtlenül élik életünket, felelőtlenül bánik velük a sors is. Sovány következtetés ez, de az igazságtartalmát senki sem fogja vitatni.

 

Apró, kis hazugságok / Les petits mouchoirs
Színes, feliratos, francia filmdráma, 154 perc, 2010.

Rendező, forgatókönyvíró: Guillaume Canet
Szereplők: Marion Cotillard, Benoît Magimel, François Cluzet, Gilles Lellouche, Laurent Lafitte, Jean Dujardin

Bemutató dátuma: 2011. november 3.
Forgalmazó: Cirko Film