A harc, a küzdelem, de még inkább a természetfeletti lények, a racionálisan megmagyarázhatatlan események régóta foglalkoztatják az emberiséget. Gondoljunk csak Drakula vagy a vampírok korai megjelenésére a színpadon és a filmvásznon, de akár a népi rituálék is eszünkbe juthatnak. A Momidzsigari annak démonjaival is ilyen szerepet tölthet be a japán irodalomban és előadóművészetekben. A hagyományos előadásokon kívül filmes tradícióként is él ez a történet: Japánban az első mozgókép éppen a Momidzsigari kabuki elődásának néhány részlete volt. Az alig ötperces mozgókép 1897-ből a filmművészet kezdete Japánban.

Jelenet a film Momidzsigariból

A két Momidzsigari története azonos, a műfajuk viszont más. A nemes és harcos Taira no Koremocsi a hegyekben vadászik, amikor egy előkelő hölgytársaságra bukkan. Bár észrevétlenül megpróbálja elkerülni őket, a nők unszolására mégis csatlakozik hozzájuk, majd pár pohár szake után álomba merül. Ekkor a nők valós és félelmetes alakjukban jelennek meg a hegy démonjaiként, hogy megöljék Koremocsit. A férfit azonban álmában egy istenség figyelmezteti, így felébredve harcra kel a démonokkal, és legyőzi őket.

A nó a XV. században íródott, ebből a XIX. században kabuki táncdráma (a XIX. század végén ennek részleteit vették filmre), majd a kabuki alapján a XX. század közepén egy bunraku táncjáték készült. Az évszázadok és a műfaji áttételek ellenére a történetben nem következett be jelentősebb változás. Már maga a nó különlegesen látványos és eseménydús. A szokatlanul sok szereplő, illetve az általában csak stilizáltan megjelenő mozgás és harc helyett ezúttal a realizmushoz közelítő akció különbözteti meg a darabot a többi nótól. Ezen kívül említésre méltó még a mellékszereplő aktív jelenléte a történetben, aki itt nem csak külső passzív szemlélőként kíséri végig az eseményeket.

Ahogy a nó Momidzsigari egy különleges darabja a nórepetoárnak, a bábjáték is kilóg a bunraku előadások sorából. A kabukihoz hasonlóan a bunraku is többnyire hosszú és bonyolult történeteket mesél, fordulatokban gazdag történelmi tablókat mutat be. A Gyönyörködés az őszi levelekben azonban egy alig félórás táncdráma, ami a fordulatos dráma helyett egy jóval egyszerűbbet jelenít meg, ahol az egyszerűséget a látvány ellensúlyozza. Ezen kívül ritkaság még a bunraku világában a sokszínű zene, ami a narrációt követő háromhúros samiszen mellett japán citerával, azaz kotóval, a nők természetfeletti voltát érzékeltető fuvolával és a harcot kísérő ütős hangszerekkel is kiegészül.

A bunraku Momidzsigari

A színpadkép ugyan nem reprodukálja a nószínpadot, azaz nem egy fenyőfát ábrázoló háttérkép előtt játszódik az esemény, hanem a történet szerinti vörös juharfalevéllel, miszerint momidzsivel borított hegyvidékes tájképet ábrázoló díszletben játszódik, a színpadi tér kihasználása, a szereplők elhelyezkedése mégis visszanyúl a nódarabhoz. A nó mellékszereplőjeként a színpad jobb csücskében ülő Koremocsi ezúttal is a színpad jobboldalán helyezkedik el, a nők, majd a démonok a színpad közepét uralják. A mozgásban, táncban és akcióban bővelkedő történet a bábok és bábosok előadásában külön érdekességet adnak az előadásnak. Egy-egy bábu egyszerű mozgása csakúgy, mint a járás vagy az alapvető érzelmek kifejezése az őket mozgató három bábos összhangjának eredménye, itt azonban nemcsak a hétköznapi élet ábrázolását láthattuk, hanem a bábok táncoltak is, sőt harcra keltek egymással, ami a bábosok különleges képességeit dicséri. A történet a démon és Koremocsi harcával zárul. Míg a nóban a harcot vegigkísérhetjük, és szemünk láttára győzi le Koremocsi a démont, addig a bunrakuban a két fél szembenállásával és a harcra készülődés látványos pózával ér véget az előadás. Többet felesleges mutatni, nem a történet a lényeg, hanem a látvány. És az, hogy mi lesz a harc kimenetele, jól tudjuk. De ha mégsem, az sem csökkenti az élményt

A kabuki Momidzsigari záróképe

Gyönyörködés az őszi levelekben (Momidzsigari)

A nő, majd démon: Aszai Fumijosi
Taira no Koremocsi: Tonoda Kenkicsi
Az istenség, Takeucsi: Fukuda Hiroharu
Karvezető: Kanze Tecunodzsó

Nemzeti Nószínház, 2011. augusztus 13.


Gyönyörködés az őszi levelekben (Momidzsigari)

A nő, majd démon: Toyotake Hanabuszadajú (narráció), Curuszava Kijoszuke (samiszen), Tojomacu Kijodzsúró (bábos)
Koremocsi: Takemoto Mivadajú (narráció), Takezava Dango (samiszen), Josida Kanroku (bábos)

Nemzeti Színház, 2011. szeptember 10.