Sajnos a Zsivágó Kávéház, a Paulay Ede utca nyakéke messze van Finnországtól és Norvégiától, olyannyira messze, mint a magyar libanyak a finn fókazsírtól. Acsai Roland a szelíd, kellemes kávéház hátsó részében foglalt helyet, a tőle megszokott, örök-béke nyugalommal a szemében. Arcán fjordok nyugalma és levegő tisztasága. Az asztalt, ahol ült, többen vették körül, mint északot látott embert figyeltek rá, a szavaira, a mondataira.



Gaborják Ádám kérdezte őt legújabb könyvéről, a Hajnali kútról. A kötet nem olyan régen jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában. A kötetborítót Acsai-Varga Veronika illusztrálta. Az ilyen számomra mindig rokonszenves tud lenni. Férj és feleség, közös munka, közös mű, közös gyerek. A beszélgetés során kiderült, Acsai Roland következő könyve – a kislányuk, Zsófi inspirálta – gyerekverskötet lesz, amit szintén a felesége illusztrál majd. Hárman egy kötetben.

Gaborják Ádám hol a mostani könyv, hol az előző könyvek (Alagútnapok; Két ég satujában) körüli dolgokról kérdezett okosan, szintén nyugodt hanglejtéssel, ami majdnem felért egy észak-európai utazással. Acsai elmondta, Finnországban került közelebb Magyarországhoz, szokatlan kerülővel jutott vissza hazájához. A történelem produkált nem annyira régen, százvalahány évvel ezelőtt hasonlót Széchenyi István személyében, aki Olaszországban fogta fel, hogy van egy országa, egy hazája és ez nem más, mint az elmaradt, fejletlen Magyarország. Nevezzük ezt őszinte hazaszeretetnek? Nevezzük.

A Hajnali kút a szerző ötödik verseskötete. Azt mondja, az ötödik könyv fordulópont, nagy jelentőséggel bír mind az életében, mind a költészetében. Első kötete után, emlékezik vissza Acsai Roland, azt nyilatkozta arra a kérdésre, mit szeretne, mivel lenne elégedett, hogy öt verseskötetet írni. Ez sikerült. Kezdhet vele valamit az irodalomtörténet.

Kiderült, a Norvégiában tartózkodás alatt Acsai Roland nem igazán került kapcsolatba a norvég költészettel, de az ott látottakat, tapasztaltakat, az ott az arcába világító hideg, mágikus fényt magyar nyelven adta vissza, mint azt a kötet bizonyítja. Szerencsés a kortárs magyar költészet, mert két olyan szerzőt, Acsai Rolandot és Kun Árpádot tudhat magáénak, akik Norvégia fjordjai felől hozzák a híreket, a természet nyelvét. Ez a költészet, a táj beemelése a nyelvbe Gaborják vélekedésében több alkotóval telített, álljék itt köztük a legjelentősebbek neve, Gaborják felsorolásában:Győrffy Ákos, Lanczkor Gábor, Kollár Árpád.

A természet szó használata aztán szinte kötelezően megkívánta a környezetvédelem, klímaváltozás szavak megjelenését, Acsai Roland figyelmeztető jelleggel erről is beszélt néhány mondatban. Hogy van, aki optimista, mert a Föld öngyógyító, majd rendbe hozza magát, mások viszont, köztük ő, nem ennyire biztos ebben. A környezetvédelem versbe emelésével azonban a magyar irodalom új témával bővül, a homoszexualitás kérdésének megjelenése után, a közéleti problémákat felváltják a nagyon aktuális, klímaváltozással kapcsolatos versbeli fejtegetések, lehetséges válaszok. Fontos és hasznos. Acsai egyik nemrég írt versét hozta fel a témához köthetően, amiben egy fatolvaj miatt a megfelelő önkormányzati közbelépés híján egy madárfaj fészekrakó-helye került veszélybe.

Szó esett még a minimalista költészetről, nyelvi hozzáállásról, itt nem hagyhatta ki Acsai két nagyra becsült mestere, Tandori Dezső és Györe Balázs nevének említését. Erről beszél a Hajnali kút szerzője, közvetlenül mellette ül a felesége, körülötte a figyelő tekintetű közönség, jó a hangulat, jó a nyugalom, az est zárásaképp a felolvasott versből kiemelkedő fjord és bálnaszív. Taps, fénykép készül, a fagyos-hideg észak után kilépünk a budapesti hideg-fagyosba.