PRAE.HU:  A nyár folyamán öt turnusban érkeztek állami gondozott gyerekek Paloznakra, tíznapos csoportterápiára. Mi alapján döntöttetek arról, hogy a foglalkozások optimális ideje tíz nap?

Praktikus oka volt a döntésnek, egy hét ugyanis túl kevés ahhoz, hogy tartós eredményt lehessen elérni, két hét viszont már hosszú távollétet jelent a gyerekeknek: túl sokáig lennének kiszakítva a megszokott környezetükből.

PRAE.HU: Elképzelhető, hogy az eddigi húsz fő helyett a jövőben kisebb létszámú csoportokat fogadtok majd. Mi ennek az oka?

Egyfelől szeretnénk növelni a foglalkozások intenzitását, másrészt húsz problémás fiatallal együtt dolgozni – akik között előfordul nem egy agresszív – rettentő nehéz, nagyon igénybe veszi a terapeutát testileg és lelkileg egyaránt.

PRAE.HU: Mi alapján választod ki a megfelelő mesét a csoportban, ahol húsz különböző gyerekkel kell együtt dolgozni?

Más mesékkel dolgozom, ha egyéni terápiát vezetek, és más meséket választok, ha csoporttal dolgozom. A választást az határozza meg, hogy mi a célom a meséléssel és a mesékkel. Az öt turnust öt különböző szakmai program alapján vezettük. Például a fiatalkorú lányanyáknak olyan meséket választottam, amelyek az anyasággal, az anya-gyerek kapcsolat megerősítéséveI foglalkoznak. A 17-18 éves kamaszok a felnőtté válás meséivel dolgoztak tíz napig. A kicsik pedig azokat a meséket hallgatták szívesen, amelyek a világ működését mutatják be: eredetmesék, legendamesék és persze hősmesék. Egyébként sokszor teljesen mindegy, hogy melyik mesével kezdem a hozzákapcsolást a világmindenséghez, az a lényeg, hogy megkezdjem. A gyerekek pedig ahányan vannak, annyiféleképpen kapcsolódnak ugyanahhoz a meséhez.

PRAE.HU: A csoporton belül nem differenciálsz, nem foglalkozol külön-külön a gyerekekkel?

Nem, a csoportot egységként kezelem. Ha valakinek a nyáron szüksége volt egyéni terápiára, akkor az megkereshetett engem, sőt kollégám, Madár is rendelkezésre állt. Az egyéni terápiában azonban leggyakrabban inkább csak felzárkóztatás történt, ha valaki valahol elakadt, lemaradt a csoportmunkában. Ilyenkor sokat segítettek a madarak, a gyerekek ugyanis ezekben az esetekben bemehettek soron kívül a madárházba, vagy kézbe foghatták őket.



PRAE.HU: Volt-e a terápia során olyan gyerek, akivel nem boldogultatok?

A gyógyszerrel kezelt gyerekekkel sajnos nem igazán tudtunk boldogulni, de ebben nincs semmi meglepő, hiszen a gyógyszerek az érzékszerveiket tompítják el, így a mese nem jut el oda, ahova el kéne jutnia. Szomorúnak tartom, hogy nagyon sok problémás gyereket gyógyszeres kezelés alatt tartanak.

PRAE.HU: Van-e valami, amin jövőre változtatni szeretnétek a terápiát illetően?

Alapvetően nincs, hiszen a meseterápia megbízhatóan működött, pontosabban zajlik tovább, hiszen a folyamatnak nincs vége, most jött el az utánkövetés ideje: azokat a gyerekeket, akik itt voltak a nyár folyamán, visszahozzuk egy-egy hosszú hétvégére, és felkeressük őket a gyermekotthonokban is. Idén nyáron egyszerűen nem fért bele az időbe, de szeretnénk a későbbiekben az eddiginél több zenét, táncot és játékot is beépíteni. Az egymást követő csoportok között pedig hosszabb szünetet kell majd tartanunk, mert az a három-négy nap, ami idén volt, nemhogy feltöltődésre, de semmire nem elég.

PRAE.HU: Év közben a Központban kétnapos meseterápia tanfolyamok is indulnak, de gondolom, ez nem elegendő ahhoz, hogy valakiből meseterapeuta legyen.

Természetesen ez a húsz óra nem arról szól, hogy meseterapeutákat képezzünk. Ezek alapképzések, az itt szerzett ismeretek kiválóan alkalmazhatók például az óvodai nevelésben, iskolai oktatásban, vagy a pszichoterápiában, de csoportos és egyéni terápia vezetéséhez ennél többre van szükség.

PRAE.HU: Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből meseterapeuta lehessen? Egyáltalán, el lehet-e sajátítani azt a tudást, ami a birtokodban van?

Igen, de nincs könnyű dolga annak, aki meseterapeuta szeretne lenni. Az előbb említett tanfolyamon kívül érdemes eljönni a saját élményű mesecsoportokra is, amelyek szintén intenzív, kétnapos kurzus keretében zajlanak, és ezek után hosszú gyakorlatra van szükség (pl. a Meseközpontban nyaranta), mert ilyenkor derül csak ki igazán, hogyan is működik a terápia élesben. Van két kitűnő tanítványom, akik már egyéni és csoportos terápiát is vezetnek, ami jól mutatja, hogy tényleg meg lehet tanulni. Ők nyáron is mellettem dolgoztak.

PRAE.HU: A szakmai napon tartott előadásokból kiderült, hogy a mesék és a madarak mellett a terápia harmadik alappillére a Fabrikában történő alkotás volt.

Igen, és fontos tudni, hogy nem szimplán kézműves tevékenykedésről van itt szó, hanem arról, hogy a gyerekek az alkotásokon keresztül tették láthatóvá a láthatatlant, vagy kimondhatóvá a kimondhatatlant. Valóban egyértelművé vált egy-egy falfirkában, testfestésben vagy egy-egy maszkban mindaz, ami addig traumaként bénította a psziché egészséges működését.

PRAE: A terápiának az is szerves része, hogy ott zajlik, ahol, vagyis a természethez közel, sokszor a kertben, a szabad ég alatt. Vajon városi környezetben is működhet ugyanilyen hatékonyan ez a módszer?

Működik ott is, de kétségtelenül könnyebb dolgunk van itt, mert komplex világmodellt kínálunk, amelynek minden eleme szerves kapcsolatban áll egymással. De a meseterápia lényege nem az, hogy csak természetközeli környezetben tud működni, mindenhol jól használható.



PRAE.HU: Vajon a gyermekotthonokban van-e lehetőség arra, hogy mesét hallgassanak vagy olvassanak a gyerekek?

Azok a nevelők, akik nálunk jártak kísérőként – minden turnusban négyen – vállalták, hogy az intézményekbe visszatérve mesélni fognak a gyerekeknek. Ezt óriási eredménynek tartom! Őket a továbbiakban képzésekkel és konzultációkkal is segíteni szeretnénk, hogy a meseterápiát a gyermekotthonokban is folytatni tudják.

PRAE.HU: Volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy nem bírod tovább?

Néhányszor nagyon elfáradtam, de a mesékből azt tanultam, hogy végig kell menni a megkezdett úton. Ráadásul itt nekem kellett vezetnem a gyerekeket egy számukra ismeretlen terepen, ezért nem engedhettem meg magamnak, hogy „ne bírjam tovább”. Nehéz pillanatokban vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam: „Akkor most nézzük meg máshonnan ugyanezt a történetet”. És megnéztük, és kiderült, hogy onnan már nem is látszik olyan nehéznek.

PRAE.HU: Az öt csoport közül melyik jelentette számodra a legnehezebb feladatot és miért?

Mindegyik csoport nehéz volt, és mindegyik más miatt. A megtett út hosszát figyeltük mindig. A cél nem az volt, hogy minden csoportot ugyanoda kell emelnünk, hanem az, hogy minden csoporton emelni kell. Ha „jobb” csoport jött, velük messzebbre jutottunk, ha kicsit "nehezebb", akkor nem annyira. De a megtett út mindig minden csoportnál ugyanakkora volt, és tőlünk is ugyanannyi energiát kívánt.



PRAE.HU: Elképzelhető, hogy a későbbiekben fogyatékkal élő gyerekek is részt vehetnek a terápián?

A terveink között szerepel ez is, de nem tudjuk még, hogy melyik évben jutunk el ide.

PRAE.HU: Említetted, hogy esténként két kérdést tettél fel a gyerekeknek: mi volt a legjobb és mi volt a legrosszabb a nap folyamán? Én most ugyanezt kérdezném tőled a nyárra vonatkoztatva.

A legrosszabb az volt, amikor haza kellett küldeni három gyereket, mert nem sikerült szót értenünk egymással, bárhogy próbáltuk is. Százhét esetben sikerült, három esetben nem, de azért ez a három gyerek nagyon fáj nekem. A legjobb pedig az volt, hogy a nyár minden napja egy-egy tükör volt a számomra: visszasugárzódott rám az a sok-sok szeretet, ami bennem volt (van) a gyerekek iránt. És ennél katartikusabb érzést még soha nem éreztem.

Fotó: Lethotka Gábor, meseutca.hu, papiruszportal.hu és Schneider Gabriella