A kiadó tapasztalatai szerint jó néhány felnőtt fennakad azon, hogy Leon egy szemmel néz a világba, csakúgy mint barátai, pedig a gyerekeket ez egyáltalán nem zavarja, vagy nagyon is rendjén valónak gondolják… Ez a kettősség áthatja és jól jellemzi az egész sorozat fogadtatását, amelynek egyenlőre két részét olvashatjuk magyarul.



A francia nyelven, Kanadában született történetek bevezetnek minket, illetve főleg az óvodás, kisiskolás korosztályt az élet rejtelmeibe. Eligazítanak a jómodor és a környezetvédelem világában, de a franciául tudók a további kötetekből megtudhatják a tutit, már ami szólásmondásokat vagy a babonákat, hiedelmeket illeti.  Sőt, a további Leon-könyvek meghívják a gyerekeket egy-egy könnyed játékra a cirkusz, az élelmiszerek, a sportok, az állatok, az érzelmek és a szakmák világába.

Képregények, karikatúrák, reklámparódiák, találós kérdések töltik meg a könyveket, amelyekben, legalábbis a magyarul hozzáférhetőekben, a szöveg és a kép laza szövedéket alkot: a képek, illusztrációk, képregények gyakran önálló életre kelnek. Különleges kalandnak ígérkezik, ha szülő és gyermek együtt olvassa a könyvet, s a kis írástudatlan „olvassa el” elsőnek a képregényt, a szülő vagy nagytestvér pedig ezután a szöveget. Hogy is hangozna ez pl. az 5. oldalon? Ha egy csap vízcseppeket lő a szemedbe, kapd el, vidd az állatkertbe és zárd egy ketrecbe. Vagy a 17. oldalon? Az égő csikket vedd ki a dohányos szájából és megfordítva, a füstölő, parázsló végével dugd vissza…. Hm… És a 25. oldal? Ne kérj szatyrot a boltban, hanem a zsebedben hordott kenguru zsebébe pakolj és a hátán ülve utazz haza. Hogy valójában mire gondol a szerző, azt már könnyedén elolvashatjuk. Remek perceket szerezhetnek ezek a kissé zavaros gyerektörténetek a családnak, kérdés, hogy mi marad meg a gyermeki fejekben: a kenguruszatyor, vagy az, hogy vigyünk a boltba magunkkal kosarat, vászonszatyrot.

 A fordítás Lackfi János munkája. Két esetben sajnos eltér a bevett, elterjedt magyar szóhasználattól: az egyik esetben "új energiaforrásokat" ír (61.o.), holott az illusztrációból és a szövegből is kiderül, hogy a megújuló energiaforrásokról van szó: víz, szél, nap... Ezek bajosan nevezhetőek újnak, hisz évezredek óta szolgálják az emberiséget, csak átmenetileg háttérbe szorultak a fosszilis energiaforrások használata miatt. Egyedül az atom új energiaforrás, de azzal  nem szoktak dicsekedni a "zöldek", és jelen esetben sem erről van szó. A következő oldalon a „káros gázkibocsátás” szókapcsolat szerepel, amelyre a bevett terminus magyarul helyesen: „károsgáz-kibocsátás”, és egy kicsit mást is jelent.

Alapvetően azonban a könyv jól használható és kedves: mind a 30 tanács megfogadható, kipróbálható a hétköznapokban, vagy akár együtt kísérletezhet a család apraja-nagyja, hogy mi az, amit meg tudnak valósítani, és mi az, amit nem. Szívből ajánlható tehát mindenkinek, hogy lépjen a tettek mezejére és kövesse a példamutató Leont, az aktív környezetvédővé és a tudatos fogyasztóvá válás rögös, röhögős útján. 

A Leon saga animációs filmekben is bővelkedik, érdemes  belenézni néhányba, pl. ebbe:

Léon - Buon Compleanno – azaz Leon és a születésnap.