Az Animal Kingdom című ausztrál bűnfilm megtekintését szombat délelőttre halasztottuk.

A mérsékelten közlékeny bűnfilm kettő toposzt olvaszt össze magában: a bűnöző család széthullásának, valamint a maffiafilmekben megszokott hatalomátvételnek és generációváltásnak a toposzát. Mindeközben minden ethoszt és ideált nélkülöző bosszúfilmmé fejlődik a filmidő során. Éjsötét vízióját egy hajszál választja el a megtisztulás képzetétől és a happy end-től, de az a hajszál ott van, a szájban, és folyton piszkálja az ember szájpadlását.

A bamba főhős (az aranylövéstől kiszenvedett anyja mellett  frissen megárvult Joshua) és az információszegény elbeszélés sokáig azt a tévképzetet ápolja a nézőben, hogy erőtlenül és jellegtelenül elmesélt összeomlástörténettel van dolga, még a kezdetben a tájékozódási pontokat kijelölő narrátorhang is belevész az érzelmi kiingásoktól és komolyabb feszültséggócóktól mentes szüzsébe. Az kárpótol, hogy a bűnözőcsalád tagjainak portréi néhány vonással is pontosan vannak felrajzolva, érdekes volna ráküldeni profilozókat vagy piszichiátereket a filmre, hogy leírják a különböző mértékű, szociálisan releváns torzulásokon keresztül ment személyiségeket.

Joshua eközben sokáig belső kívülálló, majd áldozat szerepben látható a valódi bűnöző nagybátyjai között, a bepöccent pszichopata gengszterfőnök szerepében pedig a Pápa néven emlegetett nagybátyj tetszeleg. Nehéz megmondani, hogy vajon a rendőrség rablási ügyekre specializálódott (feloszlatás előtt álló) csoportjának szorítása készíti-e ki idegileg a profi bűnöző családot, vagy amúgy is elöregedett a rendszer. A többszörösen áldozattá vált Joshua látszólagos térfélcserék után azonban olyan okos és kegyetlen bosszút áll a pszichotikus despota rendszeren, hogy amikor végez, akkor a néző bizonytalan: vajon egy tiszta korszak veszi kezdetét, vagy egy minden eddiginél eltökéltebb és betegebb kiskirály lépett a színre...

Nem véletelenül hagytuk beszámoló-sorozatunk végére az Attack the Block - Idegen arcok című brit gyöngyszemet.

A fikció szerint egy dél-londoni lakótelepet űrlények vesznek ostrom alá (különös tekintettel egy szociális érzékenységgel, vizuális élvezettel és pimasz humorral kiválasztott bérháztoronyra). A helyi utcán fosztogató bandaarcoknak és egy helyi egyetemista füvesnek megcsillan a fénye a sötétben: az űrlények ostromának okát megfejtve (a National Geographic és a feromonok jegyében) halált megvető bátorsággal védelmezik a Telepet és a lakótornyot.

Az Attack the Block nem pusztán az inváziós sci-finek ad remek új spint (ez a műfaj a maga fénykorában is nagy szerepet játszott a társadalomkritika megfogalmazásában), hanem a jelen fesztiválon is szereplő gengszterfilmet, a Harry Brownt (és annak társadalomfestését és -kritikáját) is remekül kiegészíti vagy ellensúlyozza. Ugyanazon a lakótelepi helyszínen járunk, ugyanúgy a veszett lelkű utcakölkök uralkodásának és a "lakni lehet itt, de élni nem" állításnak a szociális vonulatai keretezik a műfaji szüzsét, mint a Harry Brownban, csak éppen itt a sci-fi és az ifjúsági kalandfilm keveredik a kitchensink realizmussal, akár a Super 8-ban a másik "nemzeti" hagyománnyal, a klasszikus hollywoodi elbeszéléssel. Nem pedig egy kiábrándult bosszú-film kaszabolja áldozatait.



Az Attack the Block remek humorú, remek tempójú, társadalomkrtikus kitchensink sci-fi, kult-szagú posztmodern műfaji játék, oltári zenére. Minden belekódolt ellentmondással és jó tucat jó poénnal együtt borítja elképesztően laza és megkapóan ötletesen levezényelt akcióáradatba a Telepet. Szerencsésen revideálja a Skins és a hasonló szigetországi (sötét)filmek által sötétre festett telepi kölykökről alkotott képet. Hősöket avat - no nem hivatalosakat. Ezek a telepi hősök pedig olykor lényeglátó kérdésfelvetésekkel heccelik a status quo-t, megfordítva a kritika élét. (A Harry Brown című említett filmről és a fiatalkorúakól szóló filmek brit hagyományáról a prae.hu-n itt olvashatnak.)

www.cinefest.hu