Az irodalom szexi címszó alatt idézte fel a nyarat és vele a VOLT fesztivál hangulatát 2011. szeptember 20-án az Irodalmi Sátor Egyesület két tagja, Somogyi Aranka és Palágyi Ildikó Brigitta Áfra Jánossal, Berka Attilával, Simon Mártonnal és Székelyhidi Zsolttal a Szabad az Á…-ban. A fellépőket és a közönséget az Irodalmi Sátor Egyesületből Hegedűs Ágota, Kerber Balázs, Korom Bori, Palágyi Ildikó Brigitta, Somogyi Aranka, Szőcs Henriette, Tallér Edina és Vécsei Rita Andrea látta vendégül.

Ahogy a VOLT Fesztiválon, a Szabad az Á…-ban is közös versolvasással indul az est, amelyet Vécsei Rita vezényel. A két vers Erdős Virág A Trabantfejű nője és Havasi Attila Dal a rézfaszú bagolyról című alkotása. A közönség nagy része szégyenlősnek bizonyul, pedig még semmi forró téma nem került szóba. Mégis, a megjelenteknek is csak körülbelül fele olvas (persze én sem, de nekem legalább van mentségem, ugyanis jegyzetelek).

A műsor második részében tudjuk meg, mitől szexi az irodalom, azaz, hogyan (hány szálon) kapcsolódik a szex az irodalomhoz. Elsőként Berka Attila és Székelyhidi Zsolt performanszát láthatjuk: felváltva olvasnak, és amíg az egyik a szöveget adja elő, a másik különféle tárgyakat pakol egy fehér lepedőre a színpad előtt. A tárgyak szimbolikusak, persze: a kirakodóvásár utolsó darabja egy alsónadrág, szép, nagy, piros almával a közepén, egy gázmaszk és egy doboz Algoflex mellett.



Somogyi Aranka a szex.lap.hu-n talált definícióval indít: a szex két egészséges ember között jön létre; mi a véleményük a meghívottaknak erről, azaz, hogyan definiálnák azt, hogy egészséges? Fogas kérdés, persze, a fellépők bele is zavarodnak, felmerül a perverziók témája, élcelődnek egy kicsit, majd az egészségre kimondottan káros „fojtós szex” kapcsán Simon Márton felveti, hogy tartsunk egy perces csendes megemlékezést David Carradine emlékére.

Áfra János a soros: ő koncepciózusan beszéltet nőket a szövegeiben, női hangon szándékozik megszólalni. A hangnem vagy a nyelvezet durvasága sem csak a férfiak kiváltsága, merül fel a beszélgetés folyamán, és két „lágyabb” vers után felolvas egy „durvább” (a közönség szerint: „keményebb”) szöveget. Elhagyott, dühös, vagy éppenséggel betegesen féltékeny nők monológjai ezek, amelyek lehetnének belsők, csak maguknak bevallottak is, vagy néha, mintha a barátnőjüknek mesélnék őket. Ezek azonban inkább a gender, mint a szexualitás témáját feszegetik, úgyhogy a moderátorok igyekeznek kiugrasztani a nyulat a bokorból, azaz rávenni a megjelent literátorokat, hogy beszéljenek a szexről, azaz, hogy írnak-e a szexről, és ha igen, hogyan? Hiszen, ha a világon bármibe bele lehet magyarázni a szexualitást, akkor az irodalmi szövegekben is utalhat bármi a szexre – mondja Somogyi Aranka. Csakhogy ennek az a hátulütője, hogy gyengébb szövegek feltupírozására is alkalmas akár a szex tematizálása, akár a szókimondóbb stílus és nyelvi regiszter, veti fel Palágyi Ildikó Brigitta. Székelyhidi Zsolt szerint ez akkor probléma, ha funkciótlanul, öncélúan jelenik meg a szex a szövegekben. Simon Márton hasonlóan vélekedik: Németh Gábort idézi, miszerint „a baszásról nem lehet írni”, és így van, őt mint szerzőt a szexualitás önmagában nem foglalkoztatja, a szavak súlya viszont annál inkább, amivel meg az a baj, hogy a legfrissebb, internetes pornóoldalakon edződött korosztályt elég nehéz volna megdöbbenteni a szexualitást tematizáló szövegekkel, akármilyen szélsőségesen pornográf az a szöveg. És nem feledkezhetünk el a Sade márki-féle borzalmakról: a testiség, az extrém pornográfia Sade-nál például egyértelműen puszta eszköz egy sajátos világlátás és társadalombírálat felvázolására, és nem feltétlenül az öröm vagy az élvezet forrása.



A fiatal szerzők lelkesen tépkedik ki egymás kezéből a mikrofont, ami heves vita látszatát kelthetné, pedig nagyjából egyetértenek: elég a szexről akkor írni, ha muszáj, azaz kontextusfüggő. Pozitív példaként Spiegelmann Laura, Aaron Blumm, Csobánka Zsuzsa és Németh Zoltán írásai vetődnek fel, melyek a szexualitást középpontba helyező, ám azt nem hatásvadászat vagy polgárpukkasztás céljára alkalmazó szövegek. És nem is maga a szexualitás a lényeg, mondja Áfra János, hanem azzal kapcsolatban a test vagy a testiség tematizálása, az intimitás megragadása, azaz az emberi kapcsolatok bensőségesebb megélése a szexualitás által. Megemlíthetném Simon Márton Dal a magasföldszintről vagy a Még ma is című szövegét, akár Áfra kivonulás című, női hangra írt belső monológját (melyet végül e sorok írója olvasott fel, kísérletképpen, hogyan is hangzik egy nő vallomása egy megromlott kapcsolatról), akár Székelyhidi Zsolt és Berka Attila játékos versolvasós performanszát: mind csak érintőlegesen szól a szexről, mint két ember kapcsolatának egyik tényezőjéről, de a hangsúly mindig a kapcsolaton marad, írjanak bár ismerkedés nehézségeiről, a nők teljesíthetetlen elvárásairól, féltékenységről, megcsalásról, szakításról – még ha ennek ellent is mond, hogy Berka Attila, miközben jólnevelt performerként a műsorzáró felolvasás alatt összepakolja a színpad elé szórt rejtélyes tárgyakat, hangosan kiáltja, hogy „előre hát mind, aki bátor, / Bele a nőkbe!”

Fotó: Vécsei Rita Andrea