A balatonakarattyai Móri utcába érkezve ismerősnek tűnik a kép. A 80-as, 90-es években gyakran látott emlékek jutnak az ember eszébe: Balaton-parti település, nagyjából négyzet alakú, kiskertes, kis víkendházas, vityillós telkek, az utcán strandrakész emberek, úszógumival, gumimatraccal. Valahonnan a távolból vízparti hangok, csobbanás, gyerekzsivaj, nevetés hallatszik.



A képre kattintva megnézheti a nyaralóról készült videót a 6b.hu-n.

A szokványos utcaképből icipicit kitűnik egy zártabb kerítésfelület, mögötte egy UFO, templom vagy sportcsarnok - találgatják a napbarnított, strandpapucsos hazafelé tartók. Közelebb lépve a fehér beton, OSB-lap mintájú kerítésfelületek mögött egy visszahúzódó, az utca felé zárt, befeléforduló, papírból hajtogatott ház látszik, de innen nézve, az utca felől, nem sokat enged látni magából.

Hátat fordít az utcának, a szomszédságnak, mint egy durcás kisgyerek. Kire haragszik? A környezetével elégedetlen, vagy csak ennyire zárkózott? Különlegesnek érzi magát a "többiek" között, és így akar elkülönülni tőlük, jelezve, hogy ő az értékesebb, jobb, ő a követendő?
A kertbe lépve, és a házat körbejárva feltárulkoznak a titkai, kilátszik és kihallatszik a büszkesége. A nem szabályos U alakú ház hátrafelé kinyílik, más képet mutat magáról, mint az utca felől nézve. Hozzá kell tenni, hogy a kerti oldalról nézve jóval nagyobbnak is látszik, mint valójában. A kerti látványhoz képest az utcáról kicsinek, szerénynek tűnő ház hátrafelé kétszintessé bővül, a nyílásai, üvegfelületei elterpeszkednek, kinyújtóznak. A kertből indul a tömeg, és ugyanoda is tér vissza, miközben útja során a kert egy részét átriumként körülöleli és az utca felé is kitekint.



Ez a ház lódítós kicsit minden oldalról: az utcáról kisebbnek, szerényebbnek, a kert felől pedig nagyobbnak és határozottabbnak tűnik a tényleges méreteinél.

Az alaprajza, a belső élete egyszerűen, tisztán megfogalmazott: az U egyik szárában kapott helyet a nappali-konyha-étkező, a másik szárban a hálók a fürdővel, a kettőt pedig az utca felől is némiképp látható, és az utca felé is kényszerűen kinyíló semleges zóna, a bejárati előtér köti össze.



A helyszín erősen meghatározó egy gyerek életében is, és egy ház életében is, így a tervezés során is, akkor is, ha éppen azt váltja ki a tervezőkből, hogy észrevétlen, környezetébe simuló legyen egy épület, vagy épp ellenkezőleg. Ahhoz, hogy jó építészet szülessen valahol, jó helyszín is kell. Magyarországnak nincsenek különleges helyszínei, például tengerpartja, de van pár kitüntetett területe, ezek egyike a Balaton-part. A Balaton északi partja hegyes, dombos, mint Buda, a déli part pedig lapos, mint Pest, köztük pedig a víz. A helyszín különlegességéhez az ott lévő hagyományok is hozzájárulnak, ahogy itt is: a déli parton jellemzőbbek a lapostetős házak, némiképp megengedőbb szabályozással, az északi partra pedig a magastetős épületek, erőteljes, szigorú szabályozás mellett. A ház tehát magastetős lett, és a hagyományokat követve oromfalas, de a külvilágnak muszáj volt megmutatni a durcásságát, és elégedetlenségét emiatt, még ha tudja is, hogy a környezete nélkül mit sem érne.



Ha behajtjuk ezt a sarkot is, és rásimítjuk az előzőre, máris kész az egyszerű, tiszta, fehér, origami házunk.



építész: Fortvingler Éva, Bulcsu Tamás