A Kerekítő-könyvek és -foglalkozások / Énekek és mondókák a gyermeknevelésben (I. rész) / PRAE.HU

A szürkemarha és a tarsolylemez mellett nagy magyar örökségünkbe tartoznak az évszázadok óta énekelt, dünnyögött, motyogott népi babusgatódalok és szövegek. Ez olyan kimeríthetetlen, gazdag kincs, amit korszakok és emberöltők rostáltak ki és válogattak meg: nagy hiba lenne veszni hagyni, az aktuális menőségi faktortól függetlenül. Szerencsére, mint a búvópatak, ha éppen nincs is szem előtt, később újra a felszínre bukkan: mindig vannak, akik életben tartják ezeket az egyszerű, mégis gyönyörű szövegeket, hogy aztán egy következő generáció újra rácsodálkozhasson a szépségükre.

Így fedezhetjük fel újra mi is a népi mondókákat többek között Jakabosné Kovács Judit és a Kerekítő könyvek, foglalkozások segítségével. Érdemes megfigyelni, hogyan formálódott a közös népdalkincs feldolgozása az egyes pedagógusok egymásnak átadott tapasztalatai és különböző céljuk, egyéniségük, stratégiájuk szerint. A Kodály-módszert magát Kodálytól tanuló és az elveket gyakorlatban továbbfejlesztő, nagy hatású zenepedagógus, Forrai Katalin tanítványa volt dr. Gállné Gróh Ilona, aki a gyermekkori zenetanulás módszerét Ringatónak nevezte el (erről egy következő cikkben írok), tőle pedig tanult többek között Jakabosné Kovács Judit. Utóbbi drámapedagógusként dolgozott több mint egy évtizedig, pedagógiai tapasztalatainak eredménye a 2009-ben a Naphegy kiadó gondozásában megjelent első Kerekítő, és maga a mozgalom is.

Bevallása szerint a szerzőt saját selyemfestményei inspirálták egy színes-szagos, szülők és nem szakmabeliek által is kézbe vehető, akár gyermekek által is lapozgatható könyv megalkotására. A könyvecskébe olyan kipróbált mondókák, ringatók, babusgatók, hempergetők, cirógatók és egyéb dédelgető szövegek kerültek, amik tapasztalatai szerint a foglalkozásaira járó szülők és kisgyermekek kedvencei. Ő maga kezdett el illusztrációkat készíteni a kötethez, de a munka végül Kállai Nagy Krisztinához került, aki a rá jellemző profizmussal teremtette meg a mondókák tündéri, de nem tolakodó, és egyáltalán nem édeskés világát. Az első („a kék”) Kerekítő könyvvel együtt kezdte el megszervezni a Kerekítő-hálózatot: néhány drámapedagógus, óvodapedagógus kollégájával kidolgozták a Kerekítő-foglalkozások tematikáját, talán nem is gondolva még, milyen nagy kiterjedésű franchise alapjait hozva létre ezzel.

Mert a Kerekítőnek akkora sikere lett, hogy szinte robbant. Olyan ez, mint a joghurt: mindenki tudja, hogy egészséges, de örülünk, ha szép csomagolásban vehetjük meg, és az íze is finom. A Kerekítős mondókák nem Jakabosné szellemi termékei, hiszen népi gyűjtésről van szó. Viszont közel hozza a babusgatást az olvasóhoz, szájbarágás nélkül elmagyarázza és megtanítja, emlékezteti és segít neki anélkül, hogy szakmázna. Vannak hasonló könyvek a piacon, de a Kerekítő abban egyedülálló, hogy nem a pedagógusoknak készült, hanem kifejezetten a „végfelhasználók”, a szülők és a gyermekek igényeit vette figyelembe: kicsi, könnyű, vidám, egyszerű instrukciókkal dolgozik, és nem borzaszt el a mennyiséggel sem.

Jakabosné Kovács Judit emellett nagy figyelmet fordít a kommunikációra és a közösségépítésre is. A kerekito.hu honlap naprakész, és rengeteg hasznos információt tartalmaz: amellett, hogy bele lehet kukkantani a könyvekbe, el lehet olvasni a sajtómegjelenéseket és kritikákat, és folyamatos tájékoztatást kapunk a készülő kiadványokról, az alkalmakról. Az egykori Kerekítő-foglalkozások az évek alatt differenciálódtak, így Kerekítő ölbeli játékra, tippentőre és bábos tornára is vihetjük a gyermekeket. De kereshetünk helyszín, vagy foglalkozásvezető szerint is. A tájékoztatás mellett remek hanganyagokat találunk a mondókákról, amelyeket típus szerint rendszereztek, így pontosabban navigálhatunk a tapsoltatók, hangutánzók, lovagoltatók és társaik között.

A Kerekítő-termékek közül természetesen a könyvek a legfontosabbak. A kék mellett megjelent egy sárga album is, amely ugyanazzal az igényességgel összeállított gyűjtemény, és újabb 20 mondókát tartalmaz, Kállai Nagy-Krisztina grafikáival. A 2011-es könyvhéten pedig megismerkedhettünk Kerekítő manó kalandjaival, amely kifejezetten a kisgyermekeknek készült, lapozgató formájában. Kerekítő manó egy kis házban lakik, és egy napjának minden eseményét közös mondókamondással és dédelgetéssel köthetjük össze. Mivel a családban van célközönség, ezért saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy Kerekítő manó is igen népszerű, de furcsa módon könyvkötészetileg kevésbé bírja a szorgos kis kezek érdeklődését, mint az elvileg inkább felnőtteknek szánt mondókáskönyvek. Szóval Kerekítő manó napja rövid időn belül darabokra szakadt, bár még így is élvezhető. A két kis mondókás könyvecske viszont még hellyel-közzel tartja a formáját a gyakori használat ellenére is.

Leginkább ezt a két könyvet ajánlom tehát, és úgy általában, a kerekítéssel való megismerkedést minden anyukának, akár csak a honlapon való böngészéssel, vagy a foglalkozásokon való ismerkedéssel, de mindenképpen tanuljanak meg minél többet az ölelgetés és szeretgetés tudományából: hiszen mire valók az anyukák, ha nem arra, hogy dédelgessenek, és mire valók az ölbeli kisdedek, ha nem arra, hogy dédelgessék őket.