Augusztus a legmelegebb hónap Japánban, aki teheti, ilyenkor elutazik valahova, vagy legalábbis bezárkózik egy kellemesen légkondicionált helyiségbe. Előadások ilyenkor alig vannak, mely szintén évszázados hagyomány: kímélik a színészeket attól, hogy magukra kelljen ölteni az elviselhetetlenül meleg és nehéz jelmezeket. Így tehát az utolsó júliusi hétvégémen még gyorsan ellátogattam Tokió két nószínházába, hogy feltöltődjek a szeptemberi szezon kezdetéig.

Kora délután a Nemzeti Nószínházban egy valóságos kuriózumot láthattunk. Egy modern nót, melyet napjaink egy jeles költőnője, Baba Akiko jegyez. A költőnő jártas a klasszikus költészetben, és otthonosan mozog a nó világában is. Ezt támasztja alá új szerzeménye, az Árnyékhercegnő (Kagehime), melyben egy VI. századi legendát dolgoz fel a nó szabályai szerint, nem nélkülözve napjaink pajzán humorát. A legenda szerint a szépséges hercegnő kegyeiért Burecu császár és egy nemes, Sibi is küzd. Bár a hercegnő Sibit tünti ki kegyeivel, a császár nem nyugszik. A két rivális a régi időkben divatos költőversenyen mérkőzik meg, ahol Árnyékhercegnő nem meglepő módon Sibi versét választja. Burecu császár haragjában harcba hívja Sibit, és megöli rivalisát.

Az előadás a szerkezetével megtöri a szokásos nódarabok struktúráját, és a klasszikus formával jelentős újításokat ötvöz. Az amúgy közjátékként alkalmazott vidám kjógennel kezdi a művet, ami nemcsak a darabban elfoglalt helyével különbözik a többi nótól, hanem hosszával is. A nó első és második része közé illeszkedő 15-20 perces közjátékból ezúttal az Árnyékhercegnő első részét kitevő közel 40 perces kjógen lesz. Ebben a humoros kezdésben egy vidéki költőversenynek lehetünk tanúi, ahol három nő és négy férfi igyekszik párt találni magának. A költészet ezúttal csak eszköz, a lényeg a párválasztás, ami mint bárhol máshol, sok izgalommal és viccelődéssel jár. Aki pedig kevésbé jártas a költészetben, egy kosár elemózsiát hoz magával, hogy a vers helyett így szerezzen magának társat. A versenyen kortárs költők költeményeit használta fel a szerző, mellyel folytatja azt a japán klasszikus irodalmi hagyományt, hogy létező költeményekből való idézetekkel, illetve irodalmi utalásokkal adózzon más költők nagysága előtt.

Baba Akiko, a Kegehime szerzője

A versenyen a fiúk kérdezik a lányoktól: van köztetek valaki, aki olyan szép, mint Árnyéhercegnő? Erre a lányok: és köztetek van olyan, aki olyan jóképű, mint Sibi? Ezzel a játékos és kihívó megjegyzéssel vonják be a saját világukba az évszázados legendát. A két szerelmes szelleme megjelenik, és újraélik rövid boldogságukat, majd Sibi egyszemélyes táncával eleveníti fel harcát Burecu császárral. Sibi halálát kardja elejtése szimbolizálja és később ugyanez a kard lesz Sibi holtteste, melyet a hercegnő elsirat.

Az Árnyékhercegnő a modern nódarabok legjobbjainak egyike. Hagyományőrzésével ötvözött modern költészeti és színházi újításai teszik különlegessé az előadást. A kjógenszínészek humora és Sibi emelkedettsége mellett egyedül a hercegnő árnyékolta be az előadást. A hatvanas éveiben járó Siocu Akio mozgásában és megjelenésében jóval idősebbnek hatott. Ugyan jelmeze és maszkja segítségével fiatal lányt keltett életre, teste remegése sokat ártott az illúziónak.

A nap második előadására egy kis házi színházat kerestem fel Tokió Champs-Élysées-jének is nevezett Omoteszandó sugárútján, ahol a közönség nem székeken ül, hanem tatamin és ülőpárnán kuporog. Az Acumori című nóval évszázadokat ugrottunk vissza az időben, a nórepertoár egyik legkorábbi alkotását láthattuk a nó atyjának, Zeaminak tollából. Az Acumori is egy régi történetet dolgoz fel, mely bár mostanra nem nélkülözi a legendaszerű elemeket, valós történelmi háttérrel rendelkezik. Taira no Acumori, a 16 éves harcos a Minamotók és Tairák közötti háborúban a XII. század végén vesztette életét. A történet szerint Acumorit a Minamoto klán egy harcosa, Kumagai öli meg. A halott Acumorinál egy fuvolát találnak, amiből megértik, hogy a fiú fuvolajátékát hallották az éjjel az ellenséges táborból. A Minamoto család tagjai (akik végül megnyerik a háborút, és megalapítják az első sógunátust Japánban) jeleskedtek a művészetekben és költészetben, a harcos és puritán Taira családra nem volt ez jellemző. Éppen ezért hat különösen fájdalmasnak a fiú zene iránti vonzalma a harcok közepette. Kumagai Acumori meggyilkolása után elvonul a világtól, és buddhista papként Acumoriért imádkozva tölti hátralévő életét.
 

A fuvola és a halál nem csak az Acumoriban kapcsolódik össze. Ezt a motívumot láthatjuk Kuroszava Árnyéklovasában, ahol Takeda Singent az ellenséges táborból kiszűrődő fuvolaszó hallgatása közben lövik meg, vagy szintén gondolhatunk Kuroszava Ranjában Curumaru fuvolájára, ami egy végzetes eszköz Curumaru nővérének meggyilkolásában. Acumori, akarcsak Curumaru nővére a Ranban a hátrahagyott fuvoláért megy vissza, és ekkor tör rájuk az ellenség, illetve az utánuk küldött bérgyilkos.

Acumori halálát csakúgy, mint Sibiét a délutáni előadásban, kardja elejtése szimbolizálja. Mozdulatuk azonos, stílusuk mégis eltérő. Míg Acumori esetében teljes mértekben a tradicionális színjátszás volt a meghatározó, Sibi halála jóval modernebbnek és absztraktabbnak tűnt. Sajnálatos hasonlóság volt meg az Árnyékhercegnővel, hogy az előadás gyenge pontja a főszereplő személye volt. Ezúttal a 16 éves Acumorit egy valóban fiatal színész, Kanze Acuo keltette életre, aki bár a csodás Kanze Tecunodzsó fia, mérföldekre van apja színészi zsenialitásától. Minden mozdulata és megszólalása óriási erőlködés eredménye, mely nélkülözi a nót oly magasztossá tévő visszafogottságot.

Emelkedett hangulatban zártam a fülledt júliust, és néztem a még fülledtebb augusztus elé. Emberöltőket, évszázadokat és stílusokat ívelt át egyetlen délután úgy, hogy mindvégig a japán nó világában maradtam.

Baba Akiko: Árnyékhercegnő (Kagehime)

Kagehime: Siocu Akio
Sibi: Ócuki Bunzó
A költőverseny vezetője: Jamamoto Tódzsúró
Karvezető: Umevaka Gensó

Színpadra állította: Umevaka Gensó

Nemzeti Nószínház

Acumori

Acumori: Kanze Acuo
Kumagai: Hósó Kinja

Aojama Nószínház
2011. július 30.