PRAE.HU: Miért döntöttél úgy, hogy megpályázod a JAK-elnöki posztot?

Ez a dolog a tavalyi szigligeti tábor óta motoszkál bennem, amikor szóba került, hogy Balogh Endrének egy év múlva lejár JAK-elnöki mandátuma. 2008 óta vagyok tagja a JAK elnökségének, ezért jól ismerem a szervezetet, és ha már amúgy is ezzel foglalkoztam, és ha vannak ötleteim azzal kapcsolatban, hogy mit lehetne kezdeni vele, akkor miért ne pályáznám meg az elnöki posztot. A hozzám legközelebb álló emberek, akiknek adok a véleményére, jó ötletnek tartották, így végül megírtam a pályázatot.

PRAE.HU: Mit gondolsz, miért lennél jó elnöke a JAK-nak?

Tíz éve, amióta komolyabban foglalkozom irodalommal, mindig is azon a területen mozogtam, ami a JAK mozgástere. Úgy gondolom, elég jól látom a JAK működését kívülről-belülről, tagként, elnökségi tagként, sorozatszerkesztőként, programszervezőként, azt hiszem, van annyi gondolatom a fiatal irodalomról átalában, hogy azt egy elnöki poszton készpénzre tudnám váltani.

Nekem nagyon otthonos a JAK, mert amikor fiatal szerzőként kerestem a helyemet, a JAK-nál találtam meg. Ez kicsit olyan, mintha otthon lennék benne, és nekem az elnöki poszt is ezt jelenti: ismerem a tagság nagy részét, jóban vagyok velük, látom, hogy mik a problémáik, és mik a lehetőségeik. Mindezek ismeretében szerintem egy vagány, naprakész, nemzetközileg is érdekessé tehető szervezetet lehetne a JAK-ból csinálni, ami már részben most is az, de a saját dolgaimat hozzátéve, a meglévő hagyományt és szerkezetet még bőven lehetne gazdagítani.

PRAE.HU: Említetted, hogy 2008 óta vagy elnökségi tag. Milyen feladatokat láttál el eddig, és mit szerveztél az elmúlt 3 évben?

Elnökségi tag a világirodalmi sorozat szerkesztőjeként lettem, ami egy eléggé összetett feladat, mert egy nem magyar pénzekből működő sorozatról van szó. A jogi része is egy kicsit bonyolultabb, mint a magyar könyvek esetében. Az egyes könyvek megjelenését intéztük, továbbá könyvbemutatókat szerveztünk. A Solitude Akadémiával is volt egy megállapodásunk, és az elmúlt pár évben működött egy ún. világirodalmi munkacsoport, amiben azok az elnökségi tagok vettek részt, akiknek a JAK világirodalmi ügyeihez volt valami közük.

Velük találtuk ki a Re:Verse workshopot, ami egy műfordító workshop a szigligeti JAK-táborban. Elkezdtük szervezni az őszi JAK-délutánokat, ami szintén a világirodalmi sorozathoz kapcsolódik. A pályázatomban szerepel, hogy ezt szeretném egy JAK-fesztivállá kibontani. Ezen kívül a Budapestre érkező külföldi JAK-ösztöndíjasok dolgait intéztük.

PRAE.HU: Említetted a problémákat és a lehetőségeket. Szerinted a JAK-nak milyen problémákkal kell szembenéznie, és ezeket a problémákat hogyan oldanád meg?

A legfőbb probléma nyilván az irodalmi létmód anyagi része. Volt már olyan JAK-elnök, aki amerikai milliomosokat akart bevonni a JAK-finanszírozásába, ami egy eléggé elszállt dolog volt, és természetesen nem is jött össze. Azt a törekvést persze nem lehet és nem is szabad föladni, hogy megpróbáljunk civil pénzeket a JAK finanszírozásába bevonni.

A JAK-nak, mint a fiatal irodalmárok érdekvédelmi és érdekérvényesítő szervezetének, meg kell próbálnia a legtöbb fórumon és pályázaton támogatni a fiatalokat és lehetőséget adni nekik. Például a fordítókat több lehetőséghez és munkához juttatni, vagy a drámaírók darabjait színpadi előadásokig eljuttatni. Erre egy nagyon jó kezdeményezés az Add ide a drámád! pályázat, és felolvasószínházi sorozat, amit érdemes lenne még jobban kihasználni.

Ezeken kívül sokkal több energiát kellene a meglévő külföldi csatornák fenntartásába és erősítésébe fektetni, továbbá újakat kellene találnunk, mert rengeteg lehetőség van, amikkel Magyarországon nem nagyon szoktak élni. Ennek érdekében a JAK-honlapon létre kellene hozni egy menüpontot, ami fölhívja a figyelmet a külföldi ösztöndíjakra, segít a pályázatírásban és értesíti a tagokat a pályázati lehetőségekről.

Így talán nagyob lenne a fiatal magyar szerzők nemzetközi mobilitása. Szívesen szerveznék olyan workshopokat, ahol fiatal műfordítók lefordítják angolra, németre, franciára, spanyolra fiatal írók, költők verseit, amikkel lehetne nemzetközi ösztöndíjakra pályázni. Ha most elkezdjük, másfél éven belül össze lehetne állítani egy olyan angol és lehetőség szerint német nyelvű antológiát, ami a mostani fiatal generációról szól.

Az elnöki pályázatomban szerepel az is, hogy a különböző művészeti területek közti kapcsolatokra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Egyrészt kicsit jobban rálátnánk a saját kortársaink fotós, képzőművészeti, építészeti vagy zenei munkáira, másrészt új közönségekhez juthatnánk el. Ha néha odafigyelnénk másokra, vagy elhívnánk vendégeskedni, akkor ez nagyon sokat számítana, és talán föloldaná azt a rossz közérzetet, ami gyakran kialakult akörül, amit mi irodalmi életnek hívunk.

PRAE.HU: Tervezel radikális változtatásokat a JAK életében?

Szerintem nincs szükség radikális változtatásokra. Az szerintem nem radikális, ha olyan programokat szervezünk, amibe a JAK tagságának nagyobb részét bevonjuk, és hangsúlyozzuk, hogy a jelenleg passzívabb tagokra is szükség van. Az a célom, hogy többen érezzék azt, hogy ők is labdába tudnak rúgni, mert ez az ő terepük is.

A nemzetköziség erősítése sem annyira radikális, mert ez a JAK eddig is elég jó volt ebben a többi irodalmi szervezethez képest. Ezen kívül még fontos lenne olyan vidéki bázisokra rátalálni, ahol eljuthatunk új közönségekhez is. Az utóbbi 3 évben elindult egy elég jó működés, ez mondjuk annak is köszönhető, hogy maguktól kialakultak olyan központok, mint a szegedi vagy a debreceni kör.

PRAE.HU: Milyen stratégiával aktvizálnád a tagságot?

Körülbelül 330 tagja a JAK-nak, amiből mindössze 20 aktív tag dolgozik rendszeresen a JAK programjain, és a JAK könyvkiadásában. Olyan működést kéne beindítani, vagy olyan programokat kitalálni, amiben ez a kevésbé aktív tagság is megtalálja a saját terepét. Csomó lappangó tudás van a JAK-on belül, amit nagyon jó lenne felszínre hozni. Például az őszi JAK-fesztivál erre nagyon jó lehetőség lenne, ahol már délelőtt alternatív szemináriumokat lehetne szervezni.

Most próbálunk egy olyan sorozatot szervezni, amiben összevonnánk a fiatal jazzt és a fiatal irodalmat: olyan koncerteket lehetne csinálni, ahol közben is van felolvasás, és a felolvasásokra zene, vagy valahogy ez a kettő együttműködik. És ráadásul ezzel is újabb közönséget lehetne nyerni az irodalomnak. És ugyanezt a könnyűzenével is meg lehet csinálni, ott van példának a slam poetry.

PRAE.HU: A programodban szerepel a reklám, a marketing szerepének növelése és a social média jelenlét erősítése. Milyen terveid vannak ezzel kapcsolatban?

Ami régóta szükséges és nagy előrelépés volt Endre elnöksége alatt, hogy végre használható lett a honlap, mert előtte egy teljesen halott és kőkorszaki felület volt. Ezt a fajta virtuális jelenlétet tovább kellene fejleszteni: a honlap mellett kellene csinálni egy JAK-os blogot, ami viszonylag kevés pénzből, sok lelkesedéssel egy tök jól felépíthető felület lenne. Ide videókat, fotókat és médiatartalmakat kellene feltölteni, ami nem nehéz dolog.

Ehhez olyan fiatalokat kellene megkeresni, akik ehhez nálunk sokkal jobban értenek. Azt nagyon szeretném, ha egy-egy könyvhöz készülnének kis videók, vagy reklámszpotok, amivel több embert lehetne elérni. Akár versfilmek készítésével is el lehetne kezdeni kísérletezni. Ezzel a JAK-arculatát tök jól föl lehetne dobni és korszerűvé lehetne tenni.

Krusovszky Dénes JAK-elnöki programja itt olvasható: olvasható: http://jozsefattilakor.hu/index.php?submenu=welcome&id=604&details=1&cat=1

Fotók: Bartha Máté