Holmi, 2011/7.

A júliusi Holmi már a tartalomjegyzékkel befeszíti (amúgy fitogtatásképp) az irodalmi bicepszet: Bertók, Szvoren, Sajó (vagy én vagyok figyelmetlen, vagy valóban rég nem láttam friss írását), Tatár, Jónás, Ferdinándy a kezdőcsapatban. Ha már zavaros focihasonlatokkal kezdtünk, Bertók László két nagyszerű verssel (Nem akarnak gondolni rá, Áram, mit a szív s a rekeszizom) abszolválja a kezdőrúgást, nehéz idézni, mert nemcsak szépek és tartalmasak, de tömörek is a költemények, fő dicséretünk, hogy semmit sem emelünk ki, Bertók művei egészben olvasandók. "Nehéz odafigyelni arra, amit szép hangok mondanak", így egy oldallal arrébb már Szvoren Edina novellája (Bábel tornya), a stílus megint lebilincselően kész, ahogy a hang is, minden egyes jelző, írásjel és nyelvi elem pontos, magabiztos, indokolt, a hang mégsem szép, az ábrázoltak még kevésbé, nem baj ez persze, csak hát egy kötetnyi (Pertu, 2010), meglehetősen egyhangú ilyesmi után talán már nemcsak én töprengek egyre feszültebben azon, hogy merre (ha egyáltalán) fog a szerző továbblépni a számára hazai pályának számító kafkaian nyomasztó, kietlen, undorteljes és sivárságában gazdag (gazdagságában viszont sivár) világából? A válasz egyelőre 'egyelőre nem', az angyali türelmű és jóhiszemű olvasó illedelmesen vár tovább.

Bartos Tibor regényrészletéhez Réz Pál (ritkán látható retorikai mutatvánnyal) egyazon rövidke szövegen belül hozza meg, majd veszi is el az olvasó kedvét. Utóbbit az alábbi, kissé lelolmbozó, ám böcsületesen őszinte szerkesztői kommentárral: "Ezek (ti. a közölt részletek - nygá) az ártatlanabb, ártalmatlanabb részek közé tartoznak. Azért választottuk őket, mert kevés bennük az anyagidegen törmelék – igaz, az aránytalan indulat is. – (...) – Néhány sort, amely igazságtalanul sértené egy kortársunkat (és állításai tévesek is), elhagytunk." Rendben van, biccent az olvasó, no de akkor meg egyáltalán minek? A kérdés a közlést illetően költői, a továbbolvasással kapcsolatban viszont korántsem az - minek? Hát Sajó László verséért. S bár csíptük el már ennél jobb formában is Sajót, tudjuk jól (azaz, tapasztaljuk), hogy a szerző kortárs irodalmunk azon kevés költői közé tartozik, akik nemcsak (költői) erejük teljében írnak jól, a vers bár az ötlethez és a felhasznált (vélhető) ihletmennyiséghez képest kicsit terjengős, szórakoztató és szép olvasmány, és ami a legnagyobb szó, nemcsak Petri és tsa. megidézett szellemei miatt az. Idézünk mi is: "egy újabb krimibe mélyed. / Ott az elején van halott. / És nem köpi ki, / mert be se veszi / a gyógyulásmaszlagot." (Költők a teraszon).

Tatár Sándor ezúttal kivételesen inkább csak versszak-, mint versszinten ("Ez még mind semmi, látod-e – / beszélned hagy a fájdalom. / Ha nem szenvedsz, csak ennyire, / művirág üt ki szájadon." - Oldozzon vers? Máris szavak??), Jónás Tamás megint (már bocsánat, hogy csak ily szimplán) baromi jó. Meg merném kockáztatni, hogy a szám fénypontja, ezért nem, csakazért sem idézünk. Végül pedig Follinus Annáról sem feldkezhetünk meg: "Szeretnéd-e látni, / ahogy szül az anyád? / Arcán a szenvedés / csillehúzó ráncát, / izzadó testében / a vad kohótüzet, / a csendet szaggató / állati ordítást." (Születés)


Jelenkor, 2011/7-8.

Kívánhatna-e szebb/jobb felütést az olvasó, mint Thomas Bernhardot (kedvcsinálás hat szóban: "a goethei haldoklásra leselkedő gonosz szellem"), méghozzá kétszer (!), illetve W. G. Sebald kísérőszövegével - mind Győrffy Miklós kiváló fordításában? A szemléző e ponton nem is próbálja lelkes rajongását leplezni, a kérdést nem hagyhatjuk meg a maga költőiségében, elvégre is ezért pazaroljuk itt az értékes sorokat, tehát: nem. Nem kevésbé fontos a két közreadott Szentkuthy-dokumentum sem (Szolláth Dávid bevezetőjével). Maga a lap elrendezése a felhasznált anyag minden eddig ismertetett erénye ellenére is helyenként mégis ásítozni engedi (készteti, kényszeríti stb.) az olvasót. No nem, mintha Filip Sikorski Szentkuthy Prae-jét a genetikus kritika eszközével elemző tanulmánya, vagy Földényi F. László írása (Mi a teendő a múzeumokkal?) érdektelen lenne, azonban a meglehetősen líraszegény (mondhatni nulla százalékos) teljes múlt havi POSZT-szám után még további 56 oldalt kell várnunk az első nyáron közölt versig. A (bármekkora képzavar is) meglehetősen száraz betűtenger láttán talán nem marasztalható el egyik-másik lírakedvelő olvasó, ha kissé türelmetlen mozdulatokkal lapozgat a 787. lapig. Persze a szerkesztők becsületére váljék, hogy Vasadi Péter, a fenti okokból kifolyólag különleges fókuszba került verse (A semmi partján) bőven megállja a helyét, igaz, így (kiszámoltam) 183 vers nélküli oldal után már a legtürelmesebb olvasó is némi cinikus somollyal olvassa, hogy "Nézz körül, most / éppen hol időzöl." És úgy is tesz, néz: a szomszédban épp Aczél Géza hozza a(z el is várt) formát: "talán néha az irodalom magaslatán illatoznak / szépen róla a szavak bő csokorba szedve viszont már semmi sem ugyanaz hiszen az ihlet / előbb-utóbb belebotlik a ragacsos nagy patétiába a másik meg zsugorodott faszát / húzogatná a szentek előtt állva a statisztikai átlagra meg hiába várnak a gyanútlan bénák / az tudjuk nincsen ott műszer sem méri kik a boldogok". Érdemes azonban tovább is nézni, lám, eggyel arrébb már Csehy Zoltán elképzelt operaáriái üdítenek: "Ugyan már Orpheus / Ne légy gyerek" (Orfeo). Nagy Imre "Pécsi irodalom - irodalmi Pécs" tárgykörben született írása kizárólag a cím alapján tűnhet pusztán helyi érdekeltségűnek, az impozáns áttekintést végigböngészve a szöveg fontosságában bőven átlépi a város határait (épp ahogy böngészés közben az olvasó is, csak ő az ellenkező irányban). Lackfi János G. István Lászlóval beszélget (sőt, még az alkotás kulisszái mögé is beleskelődhetünk), majd a faggatott fél, s az éppen a szokásosnál ezúttal valamivel halványabbakkal jelentkező Zalán Tibor versel, de még mielőtt lenne időnk csalódni, a túlsó lapon H. Molnár Ákos már jó sorokkal, ("Apa néma, mint egy baltanyél. / Suhint, karjában nincs isten, nincs erő." - Koffeinapa), Kántor Zsolt jó verssel (leberknödelsuppé) kárpótol. A magyar prózát Beck Tamás és Méhes Károly képviseli, a kritikák közt Grecsó, Vasadi, Csehy és Rabelais művei a terítéken. A dupla nyári Jelenkor éppen a (vélhetően) kitűzött célnak felel meg, mert bár érezzük a július-augusztusi eresztésen, hogy nyár van, a friss szám pontosan azt teszi (és legfeljebb emiatt, ha csalódunk benne csöppet, tudniillik, hogy ennél semmivel sem többet), amit egy valamirevaló nyári duplának kell: alaposan felcsigázza az olvasót a várva várt szeptemberi folytatásra.


Kalligram, 2011/7-8.

Ember legyen a talpán, aki pár sorban, mégis maradéktalanul összefoglalja, hogy mi van a Kalligram nyári duplájának netto 160 nagyalakú oldalán. Mellőznünk kell hát a teljesség igényét és csak arról írni, ami (bármilyen szempontból) a szokásosnál is inkább felkelti a vastag lapszám által jócskán lekötött figyelmünket. Nehéz persze szűkszavúnak lenni, ha már rögtön az első közölt szöveg, Ján Rozner regényrészlete (György Norbert igazán élvezetes fordításában) olyasminek bizonyul, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mi lesz még itt? Az újabb fejfölkapásig (ha csak a már-már nevetséges szintre süllyedő illusztrációk fölötti bosszankodásunkat nem számítjuk, mikor példának okáért Szalay Zoltán kutyás novelláját nagy ravaszul kutyás képekkel támogatja meg a Kalligram, hátha nem vennénk a lapot, esetleg összekevernénk inkriminált állatot - tudniillik, az ember legjobb barátját - teszem azt, a rinocérosszal), egy szó, mint száz, az újabb pozitív értelmű fejfölkapásig kell azért lapoznunk párat, ezúttal még Pollágh sorai is inkább tűnnek zavarosnak ("Nem tudom a szürkét megszámolni, / haragszik is rám sok világ" - Az önbizalmam volt), mint jónak, Sopotnik azonban megmenti a helyzetet, nehéz is idézetet választanunk, legyen például ez: "Hátrasimítanám / hosszú hajam, de folyton / kopaszodom" (Életválaszték). A vaskos terjedelemből fakadóan a felhozatal is igen színes, ahogy kényelmesen megférnek egymás mellett Balaskó Ákos néha mintha kissé céltalanul botladozó, máshol egészen frappáns ("Apa, szőrös mikor fog énnekem / Lenni a szívem legalább?" - Mi történt otthon) sorai, a rejtélyes, ezúttal "níp dalokkal" jelentkező "író, kőttő" Petrence Sándor művei, vagy a szerencsétlenségére, de nyilván szándékosan (ki tudja, milyen eleganciából) félig fejjel lefelé szedett Bettes István nem éppen könnyen befogadható, máskor meg (Halálosan fontos), ha egyáltalán létezik ilyen, mintha magukat túlontúl könnyen is megadó, elég erőltetettnek ható (vagy tán csak nekem le nem eső) írásai. Ismét elidőznénk pár perc (=sor) erejéig, ezúttal Torma Mária írása kapcsán. Mert bár bátran állítható, hogy a szerző messze nem a legjobb formájában mutatkozik ezúttal, a helyenként (ahogy arra a Folyóméter blog is felhívja a figyelmet) zavaróan túl csengőbongó, szóvirágzó szöveg minden rokokó túldíszítettsége ellenére is a tehetség ékes bizonyítéka. Torma Mária Narradívája ugyanis, bár cselekményét meglehetős lerágott posztmodern klisékre (ld. pl. az óvatlanul szövegébe íródó szerző figurája) építi, a megírás színvonala nemcsak kárpótol ezért, hanem meg is győz arról, hogy szerzőjének írói működését a jövőben is érdemes fokozottan figyelemmel kísérnünk. "nem vagyok fasz, próbálok segíteni, tanácsot adni, / támaszt nyújtani, / de egyre több hívás jön", írja immáron Bukowski (magyarhangja: k. kabai lóránt). Krusovszky Dénes nem kevésbé jó verseket magyarít (nem kevésbé jól), ezúttal Louise Glücktől: "Mind, ki halottan akart látni minket, / halott" (Juliska a sötétben). Ahogy az ehavi Tiszatájnál, mintha itt is valamivel izmosabbra sikerült volna ezúttal a világirodalmi blokk - mondanám, ha nem tartozna mág a számhoz egy több, mint 50 oldalas Krúdy-blokk, méghozzá impozáns névsorral, úgyismint: Gintli Tibor, Keserű József, Benyovszky Krisztián, Nemeh Diana, Kőrösi Zoltán, Száz Pál, Csabai László, Szappanos Gábor, Szilágyi Zsófia, illetve az általa meginterjuvolt Onder Csaba és Grecsó Krisztián, továbbá Szegedy-Maszák Mihály írásaival. A Krúdy-blokk után még egy adag tanulmány, és még csak ezután jönnek a recenziók. Mivel is zárhatnám soraimat: ha megkérdeznék tőlem, hogy végső soron akkor jó vagy rossz-e a legfrissebb Kalligram-szám, azt mondanám, jó, legalábbis ahhoz elég vastag, hogy ízlés szerint kb. egy számnyi neki tetsző dolgot mindenki találhasson benne. S bár ebből következően a szerkesztőség kétség kívül összeállított egy jó számot, én a borítóra írt "július-augusztus" alapján (nehezen elítélhető módon) kettőt vártam volna. Nos, ez utóbbinak viszont már sokkal kevésbé jó. Egyezzünk ki döntetlenben.

---

---

Tartalom

Holmi, 2011/7.

Bertók László: Nem akarnak gondolni rá
Áram, mit a szív s a rekeszizom
Szvoren Edina: Bábel tornya
Bartos Tibor: Állami boldogság (Részlet, Réz Pál bevezetőjével)
Bojti János: Szovjet könyvtárakban és archívumokban. Egy kutató naplójából. Moszkva–Leningrád, 1982. október–november
Sajó László: Költők a teraszon
Tatár Sándor: Selejtezésre váró állomány, Oldozzon vers? Máris szavak??
Jónás Tamás: Bármikor bárhol, Végképp másnak
Hetényi Zsuzsa: „Az élet moslék, a világ bordélyház, az emberek szélhámosok”. Babel Odesszája: mese, idill, groteszk és más történetek
Ferdinandy György: János
Sántha József: A leydeni kapitány
Enyedi János: Halotti beszéd, Nyertünk
Follinus Anna: Nincs az a hívás, Születés
Novák Éva: Elindulni, Határok
Vécsei Rita Andrea: ugyanúgy, Kettőből egy

FIGYELŐ
Szlukovényi Katalin: „a szövegvilágrend betelt” (Imre Flóra: A hegyről lefelé)
Varga László: Éljen Május 1.! Regény történelmi háttérrel – egy történész reflexiói (Spiró György: Tavaszi tárlat)
Weiss János: Újabb dokumentumok Lukács Györgyről (Krausz Tamás [szerk.]: Lukács és a szocialista alternatíva)
Havasréti József: Duchamp-változatok (Marcel Duchamp Szimpozion. Ötperces előadások Marcel Duchamp szellemében; Házas Nikoletta: A dobozba zárt gondolat. Marcel Duchamp)
Bolgár Dániel: Egy ágyban a politikai ellenséggel (Gerő András: Se nő, se zsidó. Előítéletek találkozása a századforduló Monarchiájában; Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai. Nők a szocialista korszakban)
Argejó Éva: A világ mint labirintus (Paolo Santarcangeli: A labirintusok könyve)


Jelenkor 2011/7-8.

THOMAS BERNHARD: Goethe mekhal (novella)
THOMAS BERNHARD: Komédia? Vagy tragédia? (novella)
W. G. SEBALD: Ahol a sötétség húzza meg a kötelet (Thomas Bernhardról)

SZENTKUTHY MIKLÓS: Program egy elképzelt Joyce-szemináriumhoz
SZENTKUTHY MIKLÓS – BARTOS TIBOR: Különös véletlen (James Joyce Ulyssesének fordítójával beszélget szerkesztője)
FILIP SIKORSKI: A Prae térképe (A regény keletkezésének öt fázisa)

FÖLDÉNYI F. LÁSZLÓ: Mi a teendő a múzeumokkal? (avagy Miként nyerhető vissza az intimitás a kortárs múzeumokban?)
BAGI ZSOLT: Új magyar modernizmusok (A Nyolcak a Modern Magyar Képtárban)

VASADI PÉTER verse
ACZÉL GÉZA verse
CSEHY ZOLTÁN verse
BECK TAMÁS: Állami rendelés (novella)
MÉHES KÁROLY: Itt a lányok – az angyalok (regényrészlet)
NAGY IMRE: „Mert Pécs a maga múltjával valóban urbs volt“ (Pécsi irodalom – irodalmi Pécs)
G. ISTVÁN LÁSZLÓ: A verset nem főzni kell, hanem megtalálni (Lackfi János beszélgetése)
G. ISTVÁN LÁSZLÓ verse
ZALÁN TIBOR versei
H. MOLNÁR ÁKOS versei
KÁNTOR ZSOLT
KÁNTOR LAJOS: Üzenet a „másik“ városból (Poszler György 80. születésnapján)
KORINEK LÁSZLÓ: Lehetnénk gyilkosok is meg áldozatok is (Sz. Koncz István beszélgetése)

LÁSZLÓ EMESE: De akarunk-e elférni? (Grecsó Krisztián: Mellettem
elférsz)
SÁNTHA JÓZSEF: Nyelvében él (Vasadi Péter: Opál beszéd)
BEDECS LÁSZLÓ: A test a fontos, nem a név (Csehy Zoltán: Homokvihar)
JENEY ZOLTÁN: Az óriás tükre (François Rabelais: Pantagruel)
WEISS JÁNOS: Megérkeztünk? (Somlyódy Nóra: A Balkán kapuja? Pécs Európa Kulturális Fővárosa)

KÉPEK
A Petőfi Irodalmi Múzeum fotói
Peter Zumthor: Kunsthaus, Bregenz
David Chipperfield: Neues Museum, Berlin
Renzo Piano: Beyeler Múzeum, Bázel
Magdalena Jetelova: Domestication of a Pyramid, Bécs
Zaha Hadid: Maxxi, Róma
Daniel Libeskind: Jüdisches Museum, Berlin


Kalligram, 2011/7-8.

Ján Rozner: Hét nap a temetésig (regényrészlet György Norbert fordításában)
Csordás Attila Iacta, est. 2. Lányregény
Berta Ádám: A bukszus mögül (novella)
Szalay Zoltán: A kutyatenyésztő (novella)

Költészet / magyar
Pollágh Péter: Az önbizalmam volt
Sopotnik Zoltán: Életválaszték; Alapjárat; Árnyjáték; Érdeklődő idő; A semmi átmenet; Idegesítő lendület
Balaskó Ákos: mintha okkal; Gödel; Context Error; Mi történt otthon
Petrence Sándor: A Níp: Az ín kecskím…; A Níp: Az ín lovamnak…; A Níp: Az új kombályny (áttalam gyűjtöttem níp dalaim)
Bettes István: Graffity-madarak; Tisztább labdákkal játszani! ; Mindent kibeszélnek ;S marad csak a kő egymagában; Hajadonfőtt; Halálosan fontos
Torma Mária: Narradíva (novella)
Kornéli Bea: Öreglányok (novella)
Danyi Zoltán: Bableves szerb módra (novella)
Karay Katalin: Korcs (novella)

Költészet / amerikai
Charles Bukowski: a telefon; a japán feleség (k.kabai lóránt fordításai)
Louise Glück: A ló; A vízbefúlt gyerekek; Juliska sötétben; Hírnökök (Krusovszky Dénes fordításai)
Giambattista Basile: Pentameron – A kereskedő (első nap hetedik meséje Király Kinga Júlia fordításában)

KRÚDY
Gintli Tibor: Szent Hermandad tisztelői (tanulmány)
Keserű József: Különös idők (tanulmány)
Benyovszky Krisztián: Majd megeszlek (tanulmány)
Nemeh Diana: „Az apróságokra jobban kell vigyázni…” (tanulmány)
Kőrösi Zoltán: Krúdy Gyula lélegzete (esszé)
Száz Pál: Krúdy – a misztikus olvasat (esszé)
Csabai László: A detektív ígérete (próza)
Szappanos Gábor: Szindbád a boncasztalon (novella)
Krúdy és a tirpákok Nyíregyházán (Onder Csabát Szilágyi Zsófia kérdezi)
Olvasni jó Krúdyt, nem újraírni? (Grecsó Krisztiánt Szilágyi Zsófia kérdezi)
Szilágyi Zsófia: „öreg nők, rokkant férfiak… Mindenki öreg” (tanulmány)
Szegedy-Maszák Mihály – Krúdy Gyula: Álmoskönyv (recenzió)

Tanulmányok / Recenziók
Szolcsányi Ákos: A Bibó-szövegvilág utóélete (tanulmány)
Mirko Kovač: Aki visszatért a máglyáról (esszé Szerbhorváth György fordításában)
Valér Miko: Posztmodern – ünnep vagy kísérlet? (tanulmány Benyovszky Krisztián fordításában)
Keserű József: „amikor beszélek, a halál beszél belőlem” – Halál és megnevezés Maurice Blanchot Halálos ítélet című művében (tanulmány)
Tülkös Terézia: Az ablaküveg túlsó oldala (Maurice Blanchot Aki nem tartott velem című kötetéről)
Bazsányi Sándor: Csókkor a test (Csehy Zoltán Hárman az ágyban című kötetéről)
Mohácsi Árpád: Rögzítésben a mulandóság (Bartis Attila – Kemény István Amiről lehet című kötetéről)
Reichert Gábor: Befejezetlen mondatok (a Déry Tibor levelezése 1951–1955 és 1956–1960 című kötetekről)
Gaborják Ádám: Az elhallgatott fájdalmak spanyolfala (Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című kötetéről)
Lengyel Imre Zsolt: A családtörténet hasznáról és káráról (Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című kötetéről)