PRAE.HU: Miért döntöttél úgy, hogy megpályázod a JAK-elnöki posztot?

Elsősorban azért, mert az elmúlt egy-másfél évben rendszeresen szerveztem irodalmi programokat Szegeden, és úgy gondolom, hogy az ott szerzett tapasztalataimat eredményesen tudnám kamatoztatni fővárosi és országos rendezvények szervezésében is. Továbbá azért, mert szívesen haladnék tovább azon a progresszív, magában sok lehetőséget hordozó úton, amin a JAK járt az utóbbi években.

PRAE.HU: Milyen rendezvényeket szerveztél eddig Szegeden?

Jóval ezelőtt, a JAK-tól függetlenül kezdtem író-olvasó találkozókat szervezni. Majd először a JAK Középiskolás fokon nevű rendezvénysorozatának szegedi irányítását vállaltam el, ami középiskolásoknak szóló rendhagyó irodalomórát jelent. Ezen keresztül sikerült elindítani, szintén a középiskolás korosztálynak szóló Írósulit, amelyen szerencsére igen sok diák vett részt (több mint harminc – a szerk.). A későbbiekben hol Orcsik Rolanddal, hol Milián Orsolyával közösen vagy egyedül, fiatal írók és költők részvételével egyre több felolvasóestet szerveztem. Ezen kívül három éve koordinálom és moderálom a Vitamin című kritikai beszélgetéssorozatot, amit az utóbbi időben a JAK támogatásával sikerült megvalósítani.

PRAE.HU: Gyakori vád a kortárs irodalommal, így a JAK-kal szemben is, hogy egymásnak írunk és egymást olvassuk. Te JAK-elnökként hogyan próbálnál meg kitörni ebből a zárt művészeti diskurzusból?

Kár lenne tagadni, hogy erről mi is tehetünk, nem csak bizonyos kulturális területek, fogyasztási szokások, vagy a társadalmi igények változásai. De, az irodalom mindig is más médiumok tükrében mutatkozott meg. A vizuális kultúra felértékelődése a XX. században érintette az irodalmat is, és a különböző mediális váltások mind-mind újabb és újabb utakat jelölnek ki. Szerintem nem érdemes megvárni, hogy elérjenek hozzánk a társművészetek képviselői, hanem nekünk kell megszólítani őket, különben csak egy helyben toporgunk.

A jelenlegi kulturális állapotokat elnézve számomra az egyik legszomorúbb jelenség, hogy párhuzamos történetek vannak, amik látszólag nem találkoznak egymással, holott találkozhatnának. Elnökként a maximális nyitottságot szeretném képviselni. A KREA egyik oktatójával beszélgetve például arra jutottunk, hogy folytatnánk a kortárs dizájnt az irodalommal ötvöző Kortárs emlékszobák ötletét, a tipográfusaik pedig szívesen dolgoznának a kortárs fiatal szerzőkkel, műveikkel. Jelenleg azon az ötleten dolgozom, hogy a jövő évi könyvheti rendezvényeink során hogyan tudjuk alkalmazni a street art módszereit és gondolkodását egy látványosabb megjelenés érdekében.

PRAE.HU: Mi lenne a legradikálisabb változtatás, amit véghezvinnél a JAK-életében?

Nem tervezek radikális változtatásokat, mert a JAK-nak szerintem most nincs rá szüksége. Ez a radikális változás megtörtént a mostani elnökség alatt, ami elkezdett fölépíteni valami olyat, amit kár lenne abbahagyni. Úgy gondolom, hogy további szintek fölhúzására lenne szükség, semmi értelme nem lenne egy másik épületbe belekezdeni. Én leginkább a tagságban rejlő kihasználatlan energiákat szeretném mozgósítani, mert a JAK-nak nagyon sok tagja van, akik adott esetben semmit sem tudnak egymásról.

És nemcsak magyarországi, hanem határon túli tagokkal is rendelkezünk, ahol szintén rendkívül izgalmas irodalmi törekvések vannak és ezeket érdemes lenne párbeszédbe léptetni egymással. Kulturális hálózatban gondolkozom: ne csak a főváros mozogjon, hanem mozogjanak a vidéki vagy a határon túli területek is, de ne önállóan, hanem interakcióban valósuljanak meg a programok. Például ne mindig csak a JAK-tagok menjenek Felvidékre, Erdélybe, vagy a Vajdaságba, hanem az ottani tagok is jöjjenek át és mutatkozzanak be.

PRAE.HU: Hogy látod, mik a JAK legnagyobb pozitívumai és erősségei?

A pozitívuma mindenképpen a sokszínűsége, ami egyszerűen a JAK-tagoknak köszönhető, és a progresszivitása, mert a JAK egy olyan szervezet, ami a tagok cserélődésével folyamatos megújulásra képes. Ezen kívül ne felejtsük el, hogy a JAK egy brand is, ami igenis versenyképes dolgokat tud képviselni, nem csak az irodalmi és a művészeti életben, hanem más területeken is.

PRAE.HU: És mik a legnagyobb hibái és gyengeségei?

A negatívuma leginkább az összehangoltság hiánya, mert rengeteg az ötlet, de ezek gyakran nem harmonizálnak egymással. Ezért az a feladatunk, hogy logikusan felépítve, koherens strukturába rendezzük őket. Talán az előbb említett negatívumból következnek az arányeltolódások. Egyfelől a tagságban van egy rés. A rendezvényeken a legtöbbet vagy a nagyon fiatalokat, vagy az ún. tiszteletbeli tagokat lehet látni, az “idősebb” JAK-tagok pedig mintha idővel el-eltünedeznének. És ez nem feltétlenül csak azért alakul így, mert önálló pályára léptek és kialakították a saját életüket.

Talán inkább kevésbé érdekeltek, motiváltak már a szervezetben, így nem is halljuk igazán a hangjukat, pedig a túlzott egyszólamúság csakis nekünk árt. Másfelől a keleti régió aktívabb, és mintha csönd lenne a nyugat-magyarországi területeken. Eltűnt például a korábban frekventált városnak számító Pécs, és egy jó ideje nem sikerül ujjáéleszteni. A sikeresebb működés érdekében a mérleg szárnyait mindenképpen ki kellene egyensúlyozni. Végül, ami szintén zavaró, a pesszimista hang eluralkodása. Minden tiszteletem és megértésem ellenére javaslom, hogy ehelyett inkább dolgozzunk.

PRAE.HU: A Te megválasztásod esetén a JAK-nak honnan lesz pénze?

A lila ködöket biztosan el kell oszlatni és racionálisan kell gondolkozni: pénz valószínűleg a jövőben sem lesz sokkal több. Így elsősorban a JAK-nak az önmagában rejlő energiákra kell koncentrálnia és ezeket kell kamatoztatnia. Ezért úgy gondolom, hogy energiabefektetés és munka nélkül semmit sem fogunk elérni. Ha majd kellően erős egységet és arculatot sikerül kialakítanunk, akkor el lehet indulni újabb- és újabb finanszírozási lehetőségeket keresni. Ez azért is fontos lenne, mert a XXI. században elég nehezen fogunk állandó állami függésben működni.

Szembe kell néznünk azzal a problémával is, hogy az irodalmat nem túl szívesen támogatják a különböző intézetek, szervezetek, vagy személyek, mert nem látnak benne fantáziát. Elsősorban arra kellene törekednünk, hogy meggyőzzük őket arról, hogy igenis van benne fantázia és ez egy ugyanolyan fontos és előremutató ágazat tud lenni, mint például a képzőművészet. Az együttműködés jegyében a rendezvényeinknek olyan profilt kellene adni, ami vonzó lehet a különböző támogatóknak is. Ezt persze csakis a médiamegjelenéseink erősítésével tudjuk elérni.

PRAE.HU: Miért lennél jó JAK-elnök?

Azok, akik közelebbről ismernek, tudják, hogy szívvel-lélekkel szoktam végezni a munkámat: ha arról van szó, hogy a JAK-ot, a tagságot, illetve a fiatal irodalmat kell képviselni, akkor azt ugyanolyan alapossággal, precizitással és nyitottsággal végezném, mint a tanári vagy kritikusi tevékenységemet. Véleményem szerint JAK-elnöknek lenni olyan feladat, ami sikerrel soha nem végezhető el a tagok együttműködése nélkül. Úgyhogy bármi tényleges erdményt csak a párbeszéddel és közös munkával lehet elérni.

PRAE.HU: Ami lehetséges ellenérv lehet veled kapcsolatban, hogy szegedi vagy, és nagyon sok minden, ami a JAK elnöki státusszal jár, Budapesthez kötődik.

Amikor hallom, hogy a szegediség az egyik “vád” ellenem, mindig mosolygok, mert valójában inkább pesti vagyok: itt nőttem föl, édesanyám itt él, csak az egyetemi éveimet töltöttem Szegeden. Azt azért túlzás lenne elvárni tőlem, hogy alkalmanként ne járjak vissza az általam igen szeretett vidéki városba. Éppenséggel pont az előnyöm lehetne, hogy hozok magammal egy másik nézőpontot is. Azáltal, hogy nem annyira az itteni irodalmi térben szocializálódtam, képes vagyok másfajta kommunikációs csatornákat kialakítani, és az is lehet, hogy a problémákat éppen ebből a más nézőpontból tudom majd sikeresen megoldani.

Budapest kétségtelenül nagyon fontos, mind a JAK, mind a kultúra szempontjából, de a vidékiek lelkesedését kár lenne eloltani. Lehetőséget kell nekik is adni arra, hogy Budapest mintájárá ők is egy olyan kulturális teret és várost alakítsanak ki maguk körül, amiben élni szeretnének.

Gaborják Ádám elnöki pályázata erre a linkre kattintva érhető el

Fotók: Neogrády-Kiss Barbabás