bezár
 

színház

2011. 08. 26.
Petőfi klasszikusa háztartási eszközökkel
A Helység kalapácsa Szentendrén
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Petőfi eposzparódiáját, A helység kalapácsát színre vinni, miután előadások sora és legalább egy tévéjáték is született már belőle, tulajdonképpen közhelyszámba megy. Ráadásul a vaskos humor, a szereplők stilizált egyszerűsége eleve egyfajta vásári komédiát idéző előadásmódot kíván, amihez új, érdekes adalékot alkotni nehéz feladat. Ám ami elsőre lerágott csontnak tűnik, abból a minimalista színház keretei között, a független színjátszás friss, szabad közegében könnyen ötletgazdag játék lehet.
Szentendrén, a Városháza udvarán nagy közönség gyűlt össze, hogy Kováts Kriszta rendezésében, négy színész előadásában kövesse végig A helység kalapácsa fordulatos történetét, amelyet – a nézők sorait látva – kétségtelenül jól ismerhetett mindenki. A sűrűn felcsattanó nevetés tehát nem a cselekmény vagy a dialógusok humorát díjazta, hanem a rendezésben megjelenő ötleteket, és a nagy humorérzékkel megjelenített jellemábrázolást. Nem csoda, hogy a produkció már a Fringe Fesztivál szakmai díját is magáénak tudhatja.



Bakos Éva, Jegercsik Csaba és Sándor Dávid az eposzban előforduló, szám szerint kilenc szereplőt személyesítette meg a színpadon. A legkisebb részletekig kidolgozott ötletek egymást érték; a több szólamban eldúdolt, jeleneteket összekötő dallam vagy a négy színész által egyszerre elmondott, ritmusos eposzi jelző hajszálpontos időzítésben szólaltak meg, ami nem kis teljesítmény, még akkor sem, ha nem minden gegről bizonyosodott be a szándékosság. Például az egyik sámliról kis híján lezuhanó színész vagy óriási akrobata, vagy hihetetlen szerencséje volt.


Mindig szimpatikus az olyan produkció, ahol a fő ötletgazda személye feloldódik a többiek egyformán erős jelenlétében. Kováts Kriszta, a narrátor szerepében, a színpad oldaláról, a mikrofonjánál sorakozó hangszerek, fazékfedők és egy nokedliszaggató mellől előbújva, időnként pedig e zajkeltő eszközök segítségével tartotta mozgásban a cselekményt. A díszlet, konkrétan a játékteret kiemelő, hat kócnapraforgóban végződő rúd és a négy egymásra rakható sámli hiánytalanul érzékeltette a két helyszín, a kocsma és a templom sajátosságait. Ez a fajta díszlet nemcsak azért volt érdekes, mert elemei egyben kellékekként is szolgáltak, hanem azért is, mert egységessége, egyszerűsége a színjátszás kezdeteit idézte, és a négy játszótárs játékának bensőséges, lényeget kiemelő környezetet biztosított.

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Kovátsműhely

Bakos Éva
Jegercsik Csaba
Kováts Kriszta
Sándor Dávid

Asszisztens: Kelecsényi Krisztina
Zene: Kováts Kriszta
Díszlet-jelmez: Ruttka Andrea

Rendező: Kováts Kriszta

2011. augusztus 13.
Szentendre Városháza

http://www.kovatsmuhely.hu/

Szkéné színház

nyomtat

Szerzők

-- Burns Katalin --


További írások a rovatból

színház

Egy tökéletes nap Szenteczki Zita rendezésében a Hatszín Teátrumban
színház

A MáSzínház KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” előadásáról
Somorjai Réka: BOJZ című drámája a Szkéné Színházban

Más művészeti ágakról

A 2024-es Aranyvackor pályázat díjátadójáról
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
építészet

Huszadik Média Építészeti Díja finálé


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés