irodalom
A Dunakanyar Ir(T)ás szegletében, kerek erdő közepében
Amikor megérkezem, Csapody Kinga a tábor programját ragasztgatja a faliújságra. Minden perc be van osztva, szemináriumok, előadások, reggelik, ebédek, vacsorák, túra, tábortűz és gála. A lepakolás után cikáznak az új nevek és arcok, sétálunk a környéken, gyönyörködünk a flórában és faunában, jobb dolgunk nincs. A létszám lassan összeáll, mindenki gazdagodik egy Ir(T)ás sapkával, és a mentorok is bemutatkoznak: Bíró-Balogh Tamás, a Kosztolányi-fanatikus irodalomtörténész, Csapody Kinga tanár, író, jelenleg táborszervező, Jenei László kritikus, szerkesztő, az Ir(T)ás ideje alatt hét bölcsészlány mentora, valamint Szabó Tibor Benjámin író, szerkesztő, néha „papucs orrán pamutbojt”.
SZTB
![](prae/content/slides/20013t.png)
BBT
![](prae/content/slides/20014t.png)
CSK
![](prae/content/slides/20016t.png)
Feladatokat kapunk, barátkozunk a szövegekkel, nézzük súlyra és oldalszámra, a feladat szövegalkotás három kulcsszóval (Nagyvillám VESSZŐ irtás VESSZŐ tábor) a határidő pedig a szombat esti gála, ahol a szakmai zsűri előtt mutathatjuk be a szövegeket. De van még idő!
Csengő helyett kutyaugatás és madárfütty jelzi, hogy idő van, BBT Kosztolányiról beszél, tanterem híján a szabad ég alatt. A faasztalon felállítva sorakozik az új kritikai kiadás, köztük a kilencszáztizenhat oldalas Édes Anna. Súlyos. A szűkre szabott másfél órában csak néhány dologra jut idő a hatalmas életműből, kitérünk a dedikációkra, könyvekről és gyűjtőkről beszélgetünk, és valahogy szóba kerül Fifi néni (Dr. Radnóti Miklósné), egy zanzásított körkép a Nyugatról, majd vissza Kosztolányihoz, ahonnan elhangzik néhány levélrészlet, és rájövünk a sorok mögött megbúvó lényegre, Ők is olyanok voltak, mint mi.
Vacsora, a viaszkosvászon terítőn meleg étel. Az éterben wifi.
Este Jenei Laci kérdezi Varró Danit színházi fordításairól, gyermekversekről, az esetleges konkurenciáról, példányszámokról, megosztja műhelytitkait, kérésre felolvas, és emlékezetből szavalja fiatalkori zsengéit, a Nyuszika eposz sorait. A beszélgetés után szabad a rablás, sorra születnek a szignók, a közös képek, amit az esti kötetlen és néhol mámoros beszélgetés tesz emlékezetessé. Összecsendülnek az üres üvegek, a csikkek az asztalra kerülnek, a táborozók pedig ágyba, alszik a vigyor is a szánkon már.
A kótyagos másnap kávéval teával és rengeteg vízzel indul, Dani Aranyos pólóban, de nem tud sokáig maradni, ránk meg a vár vár. Ebédig. Délután a határon túli magyar irodalom a téma, kánonképző szerzők kerülnek szóba: Grendel, Talamon Alfonz, Farnbauer Gábor. Az előadás azzal zárul, vannak megkerülhetetlen művek a szlovákiai magyar irodalomban. Olvasni, olvasni, olvasni!
Este Háy János nyűgözi le a teremben összegyűlteket. A beszélgetés pörög, a súlyos gondolatokat visszaverik a falak, sajnálom, hogy nincs nálam diktafon, minden mondatra figyelni kell, az alkotás pezsdítő filozófiájáról esik szó. A lelkesedés ad ritmust, folyik a sztorizgatás a színházas élményekről, mi meg egy emberként sodródunk Háy ars poeticájával. Estére senki nem fárad el, sokáig dübörög a metál.
Reggel harc a bogarakkal és a pállott szagú levegővel a szobában, hosszú sorban állás a fürdőszoba előtt, nem lesz ez így jó. Csíp a reggel, de a látvány kárpótol, a Börzsöny vonulataiban pihennek a felhők.
szerző
![](prae/content/slides/20017t.png)
Garaczi L és NIN
![](prae/content/slides/20018t.png)
Háy János
![](prae/content/slides/20019t.png)
„Rettenetes üres, fehér papír”
Amire írni kell! Ahogy haladunk előre az éjszakák egyre csendesebbek, a közös munkán meg érződik a határidő nyomása. Csoportunk Jenei Lacival az élen Nagy Ildikó Noémi Eggyétörve című szövegének sarkalatos pontjain merengünk, pedzegetjük hogy mitől működik egy szöveg, mi a hitelesség kulcsa. Kemény dió. Gálára írt szöveg mennyisége egyelőre: egy sor.
BBT csapata hangosan felnevet, folyik a munka ott is. Kinga felolvas, alakulnak a szövegek, fejben összeáll az, ami később a papírra kerül, mert a hosszú asztalnál mindig ül valaki, és egy lap fölé görnyedve ír, javít. Tibor csapata elvonult a kíváncsi szemek elől, nagy titokban folyik a műhelymunka.
Annak ellenére, hogy a fáradtság a negyedik napon szinte már tapintható volt – a reggeli lapos pislogások, és gyorsan fogyó presszókávék – a tábor ideje alatt egyszer sem akadt olyan nap, vagy program, amit erőltetettnek éreztem volna. A repertoárba bekerül egy művészettörténeti előadás à la Géczi János, aki az érdeklődők előtt megnyitotta a reneszánsz képi ábrázolás mögöttes dimenzióit, olyan vaskos irodalomra hivatkozva, mint Erwin Panofsky ikonográfiája. Asszociációs játékot játszottunk, szagolgattuk a kiosztott növényeket, és próbáltuk beazonosítani őket. A képen mindennek informatív jellege van, kapcsolódik valami máshoz ugyanúgy, ahogyan az irodalom is.
Az Üveghegyen innen és túl, Aaron Blumm mutatja be a Biciklizéseink Török Zolival című kötetét, a táborozók nagy örömére néhány verset meg is oszt velünk. Like!
Már egy hete csak a Grecsóra gondolunk, várjuk az estét. Ő még vacsora előtt érkezik, nincs sok ideje szusszanni, sok a kérdés, a megvitatandó téma. BBT kérdez, gördülékenyen megy a beszélgetés, Grecsó mesél Szegvárról, a Pletykaanyu első kiadása keltette botrányról és a szálkáról, amit csak nemrég sikerült kihúzni, de a seb még sokáig gyógyulni fog. A napot gitárszó búcsúztatja, mindenki énekel, de az én egyik fülem már a párnába temetkezik, és lassan összemosódnak a hangok.
A következő nap a szemináriumi munka jegyében zajlik, szövegtestünkhöz újabb részeket párosítunk, megy az ötletelés, alakulunk. Délután Jenei Laci a folyóiratokat mutatja be, és azt a fontos kérdést feszegeti, vajon van-e jövője a nyomtatott sajtónak, a probléma pro kontra érvek alapján kerül közelebb hozzánk. Este több vendég is csatlakozik a táborozókhoz, Garaczi László és felesége, Nagy Ildikó Noémi, valamint Balázs Imre József. Garaczi egy lemur három kötetnyire duzzadt vallomásait mutatja be, Nini pedig a nyelvi identitás működésbe lépéséről beszél, és a kétnyelvűség néha áldott, néha áldatlan állapotába avat be.
A pénteki napot Balázs Imre József kezdi, előadás az erdélyi magyar irodalomról különböző folyóiratokon keresztül. Keresi a kapcsolatot a közönséggel, egy nagy rakás Korunk folyóiratot helyez az asztalra, vigyünk, amennyit csak szeretnénk. Zárásként felolvas a könyvéből, a gyermekversek múzsái, társszerzői két kislánya.
Este Cserna-Szabó András és Karafiáth Orsi a vendégünk, a beszélgetés a göncölszekér alatt zajlik, a hang rosszul terjed a hátsó sorokba, nehéz figyelni. A Sárkányfűről nem tudunk meg többet, talán csak annyit, hogy nem volt nemzedékképző szerepe, nem egy Nyugat szintű lap, Cserna-Szabó előbb csak hárít mindent, majd feldobja a labdát, hogy ilyen alapon a táborlakókról is beszélhetnek úgy, mint az első Ir(T)ás nemzedék tagjairól. Ki tudja? Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a változás, akárhogy is nevezzük (Sárkányfű, Ir(T)ás) attól még valami egészen újat hoz. Karafiáth Orsi hosszasan mesél készülő kötetéről és az anya-ciklus egy darabját osztja meg velünk, amit feszült csend kísér.
Grecsó K
![](prae/content/slides/20021t.png)
NIN
![](prae/content/slides/20022t.png)
BIJ
![](prae/content/slides/20023t.png)
KO és CSSZA
![](prae/content/slides/20025t.png)
.
![](prae/content/slides/20026t.png)
VD
![](prae/content/slides/20027t.png)
A gép forog, az alkotó pihen
A gála napján SzTB egy izgalmas és informatív prezentációt tart a különböző elektronikus sajtókról, webcímeket mutogat, hova érdemes szöveget küldenie egy pályakezdőnek, mire kell vigyázni. Előkerülnek a tollak és a papírok, mindenki jegyzetel.
A tábor visszavonul, megkezdődtek az utolsó simítások a kész (rosszabb esetben félkész) szövegeken, a zsűri is lassan befut, elsőnek a Fiatal Írok Szövetségének négyfős delegációja, majd Csaplár Vilmos, a Szépírók Társaságának elnöke, valamint Kéri Piroska és Bárdos Deák Ági. Mindenki olvas, van aki a lámpalázzal küzd, mások magabiztosan bele sem pillantanak a szövegbe. A sorrend kisorsolása után BBT csapata kezd, erős nyitás nemi aktussal, kasztrációval, erőszakkal, a kalocsai női börtön miliőjével kooperálnak, több regisztert megszólaltatva, egy képzeletbeli alak (HHZ) köré fonják a szálakat.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze alapon csak annyit fűznék Jenei Laci csoportjának munkájához, hogy hú, de jók voltunk!
SzTB csapatát besorolni egy konkrét műfajba igen problematikus lenne, a mese mellett született még egy héroszokról szóló eposz, egy asszociációs vers, az ő erősségük nem a csapatmunkában, hanem sokkal inkább az egyéni szövegalkotásban nyilvánul meg.
Kinga mentoráltjai több szöveggel is készültek, hallhattunk Varró Dani parafrázisokat, ügyes limerickeket, pohárverseket, darázséneket. Vájtfülű csemege.
Az igyekezetet és a jó szövegeket jutalmazták is a tábortűznél, a hosszú értékelés után mindenki átvehetett minimum egy, maximum négy könyvet, egy Pim-es vászontáskát. Vége az izgalomnak, csillapodnak a kedélyek, sokan visszavonulnak csomagolni a másnapi útra. Későn van a takarodó, a tábortűz sem lobog, csak gyengén izzik a parázs, aludj el szépen kis Balázs.
CSV
![](prae/content/slides/20028t.png)
tűz
![](prae/content/slides/20029t.png)
tábor
![](prae/content/slides/20030t.png)
Jövőre veled ugyanitt
Ígéretekkel búcsúzunk egymástól - "tartjuk a kapcsolatot", "átküldjük a táborban készült fényképeket", és "nem szakad meg a barátság". Mentorainktól lendületet kaptunk, és egy mail címet, amire mindig mehetnek a szövegek, minél több annál jobb alapon. Az Ir(T)ás pedig egy út lehetőségét kínálta fel, a kapuk kinyíltak, és az már csak rajtunk áll, melyiken lépünk be.
Fotók: Csapody Kinga és Szabó Tibor Benjámin