PRAE.HU: Mikor, honnan jött az ötlet, hogy a zenekadémiai operavizsgát kivigyétek a Szigetre?

A tavaszi Fringe fesztiválon eljátszottuk a félévi vizsgát, Humperdinck Jancsi és Juliskáját, és Fringe-díjat nyertünk, ehhez különdíjként kaptuk a Szigeten való fellépés lehetőségét.

PRAE.HU: Milyen helye van általában egy opera-előadásnak ott? Társul cél ahhoz, hogy nem hagyományos helyszínen és körülmények közt megy a produkció?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalokhoz eljusson az opera műfaja. Általános kép, hogy aranystukkós épületben meghatott emberek néznek díszes jelmezekbe öltözött énekeseket, ami a fiatalok számára unalmas, érdektelen, Ők friss élményekre vágynak, és az operát nem ilyennek látják, pedig az operánál izgalmasabb színpadi műfaj nincsen. A „hagyományos" operajátszás nem érinti meg őket, viszont ki kell nevelni a jövő közönségét, nélkülük ki fog ürülni az operaház. Erre külföldön különös figyelmet fordítanak, van Kinderoper, Junge / Young Oper(a) programja a nagy operaházaknak, és számos friss szellemű előadása, amire dőlnek a huszonévesek.

Saját tapasztalatom, hogy mikor Miskolcon rendeztem a Figaro házasságát, az idősebb generáció elátkozott, még fenyegető leveleket is kaptam, hazánk zenetudós idős kritikusa is átkokat szórt a fejemre, miközben a nagyrészt kötelező színházlátogatóként bezavart gimnazisták ujjongtak örömükben, minden előadás szinte popkoncert siker volt. Tehát nem az operával van baj, hanem azzal, ahogy színre viszik. Én mindig is a fiatalokat célzom meg az előadásaimmal, felvállalva a konzervatív operaízlésű nézők felháborodását: az opera színház, és a mai korhoz kötődik, nem esztétizáló muzeális érték. Ki kell vinni a fiatalokhoz az operát, rá kell, hogy ébredjenek, hogy ez nekik való műfaj, hiszen annak idején az operákban számos olyan dolgot írtak meg a szerzők, amik a prózai színpadon nem voltak szalonképesek, de a zene „megnemesítette'" a rengeteg erőszakot, szexet, perverziót, gyilkosságot, szadizmust, kínt és halált. Zenével el lehetett adni ezeket a szélsőséges és botrányos történeteket. Az opera becsomagolta a világ romlottságát és perverzióját a zene absztrakt csomagolópapírjába, mi ez, ha nem a mai thrillerek, akciófilmek, képregények világa?

És az operának is jót tesz, ha kiszabadul a dobozszínpad keretei közül: míg a prózai színház állandóan újabb formákat keres, addig az opera megállt, nincs színháztörténete. Új korok új színházi formákat és ezzel együtt új színpadi tereket hoztak új drámákkal, ellentétben az operával. Még az újonnan születők is egy régen meghaladott színházépület-típusra íródnak. Persze, a zenekar nagy kötöttséget jelent... de igazi operaszínházi reform a műfaj születése óta nem volt!

PRAE.HU: Milyen közönséget vártok? Kik nézik majd meg? Van várható reakciójuk?

Az új közeg bizonyosan áthelyezi majd az előadás hangsúlyait, ez a fellépőknek is érdekes kihívás: új helyszín és új nézők, nem lehet tudni, mi lesz belőle, de épp ez a lényeg: a kiszámíthatatlanság élménye. Minden ilyen kísérlet új kapukat nyit meg az énekesekben is, új felfedezésekkel gazdagodnak. Igyekszem, hogy tanítványaim többféle helyzetben is kipróbálhassák magukat. Én, ellentétben néhány operai színészetet oktató jelentős kollégámmal, arra törekszem, hogy olyan kreativitás alakuljon ki a tanítványaimban, amely minden körülmények között, minden újdonságra nyitottan tudja közvetíteni a személyes mondanivalójukat. Nem hiszek a beidomított énekesekben, én a személyiség erejében hiszek. Ha minden énekes a rendező bábja a színpadon, az az opera halála: legyen bármilyen modern is a külcsín, lényegében semmiben sem különbözik a hagyományos opera-előadásoktól. Az új operajátszás középpontjában az az énekes áll, aki személyes jelenlétével közvetíti a kortárs mondanivalót. És ezek ne a rendező ráerőszakolt gondolatai legyenek, ne is az elképzelt „műhöz való hűségből" eredő gondolatok, és ne is a civil sztárénekes gondolatai. Hanem a szerepben létező énekes gondolatai. De ehhez fontos, hogy legyenek gondolatai. És éljen együtt a közönséggel, és velük játsszon, ne nekik. A Szigeten, remélem, létrejön ez a közös játék, és egy élő, lélegző előadás.

PRAE.HU: Úgy tűnik, ez az előadásotok már önmagában a változás iránti igényt sugallja.

Eddig semmi sem történt a magyar operajátszásban, ami történt, az a nyugati operajátszás átültetése volt. Eljött az ideje, hogy megkeressük a speciálisan magyar operajátszás stílusát, ami a magyar színházi hagyományokból következik. A német színház sosem fog meghonosodni itthon, mert semmi közünk hozzá. Most kimegyünk a Szigetre, és eljátszunk valamit. Úgy, ahogy mi képzeljük az operajátszást. Nem minták és divatok követéseként, nem előre eltervezett koncepció szerint, hanem magunkból kiindulva. Ezt az előadást csak ezek a hallgatók tudják eljátszani, mert belőlük, a saját egyéniségükből dolgoztunk. Nem lehetne benne szerepátvétel, nem lehetne lekettőzni. Ez az övék. És azt gondolom, ilyen operaelőadásokat kellene csinálni, nem csak vizsgaként…

Álmatlan éjszakák

Részletek Britten Szentivánéji álom és Purcell A tündérkirálynő című operájából

Oberon: Kelemen Dániel mv.
Titánia: Ambrus Orsolya
Puck: Horváth Illés mv.
Lysander: Rab Gyula
Demetrius: Murvai Dénes
Hermia: Kecskés Zsófia
Helena: Jakab Ildikó
Dudás: Dékán Jenő

Az epilógus szereplői:
Pyramus: Murvai Dénes, Thysbe: Dékán Jenő,
Fal: Rab Gyula, Hold és Oroszlán: Kelemen Dániel mv.

Koreográfus: Lázár Eszter
Dramaturg, a rendező munkatársa: Mátrai Diána Eszter

Felkészítő tanárok: Marton Éva, Halmai Katalin
Korrepetitorok: Alter Katalin, Budai Márta, Gyökér Gabriella

Zenei vezető: Oberfrank Péter
Rendezőtanár: Almási-Tóth András

Bemutató: 2011. július 1.
Ódry Színpad

Előadás: 2011. augusztus 12.
Sziget

Fotó: Lázár Eszter - s.ter photo