PRAE.HU: Az életrajzokat olvasva azzal szembesül az ember, hogy Ön 4 éves korától a cselló előtt ül és gyakorol. Természetesen merül fel a kérdés, hogy mit ért egy 4 éves lány a komolyzenéből? Illetve a hangszer mérete miatt az is felmerül, hogy hogyan éli meg egy 4 éves az "óriási" hangszer közelségét?

Mondhatni beleszülettem ebbe a légkörbe. Mindenki zenélt körülöttem, édesanyám csellótanár, édesapám a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója, nővérem Kokas Katalin hegedűművész, s akkoriban még bátyám Kokas Gergely is zenei pályán volt.

Nem volt nehéz döntés,hogy én is minden áron zenélni akartam, s az sem,hogy cselló mellett döntöttem,hiszen minden kisgyerek édesanyját tekinti példaképének. Kezdetektől fogva nővérem és férje Kelemen Barnabás segített, támogatott, mindig mellettem voltak,együtt játszottunk s mai napig együtt játszunk! 

PRAE.HU: A többi gyermekkel összehasonlítva Önnek jelentősen kevesebb gyermeki szabadság és "játék" juthatott. Kisgyermekként hogyan élte meg Ön, hogy amíg a szobájában gyakorol, addig mások a játszótéren játszanak? Mekkora szerepe van a fantáziának az Ön életében?

Természetesen voltak konfliktusok édesanyámmal, hiszen ő volt első tanárom, hogy én nekem miért kell gyakorolni míg a többiek kint játszhatnak az udvaron, vagy az iskolában. De nekem is volt lehetőségem a "játékra",de talán más módon. Amit kisgyerekként talán fel sem fogtam mekkora ajándék, és persze a sikeres szereplések után mindig megérettem miért kellett nekem olyan sokat gyakorolni.

Számomra fantázia nélküli dolgok nincsenek. Mindenbe látok fantáziát, ötletek sokasága tűnik fel akár egy zenei mű gyakorlása vagy hallgatása közben.

PRAE.HU: A kamarazenélés egyszerre játék és komoly fegyelem. Neveltetése során Ön hogyan élte meg a játék és fegyelem egyensúlyát?

Ahhoz,hogy valamit az ember játéknak érezhessen, előtte nagyon sok munkára van szüksége. Ezt elég hamar saját magam is megéreztem, mivel komoly munka kell ahhoz, hogy amikor színpadra lépek már csak a zenére és az öröm részére gondolhassak minden félelem nélkül.

PRAE.HU: Miközben más gyermekek az év végi osztályzatokkal bajlódtak, addig Önnek már több jelentős nemzetközi siker is kijutott. Érzett valamiféle összefüggést a hétköznapi sikerek és kudarcok, valamint a világban elért eredmények között? GYermekként hogyan élte meg a sikereit?

Mivel Budapesten tanultam és nem lehetett másképp összhangba hozni a sok utazást és az iskolai tennivalókat, 12 éves korom óta magántanuló vagyok. Tanulmányaim során ( általános és középiskola ) mindig nagyon sok támogatást kaptam tanáraimtól, amire egész életemben óriási hálával és köszönettel fogok emlékezni.

Gyermekként a sikereket együtt éltem meg családommal,tanáraimmal, hiszen gyermek létemre mindig mellettem álltak és támogattak, nélkülük talán nem is sikerült volna.

PRAE.HU: Egy pszichológus, Erikson szerint a modern élet egyik átka a "korai zárás", azaz az emberek nem a saját útjukat keresik és találják meg, hanem ráállnak az első, társadalmilag elismert pályára. A többi gyermekkel szemben Ön már 4 évesen pontosan tudta, hogy milyen pályára készül. Nem érezte néha azt, hogy az egyenes út miatt túl sok olyat veszít a világból, amit még nem látott, nem láthatott? Ha igen, miből merített erőt?

A kezdetektől fogva tudtam,hogy zenész szeretnék lenni. Sok minden érdekel , főleg a sport, de mindig tudtam,hogy a zene,cselló az a dolog ami érdekel,foglalkoztat és felkelti az érdeklődésem. Nem merült fel bennem az a kérdés egyszer sem, hogy tényleg ez-e az a "szakma" amit életem végéig szeretnék művelni.

PRAE:HU: Minden ember életében vannak nehéz pillanatok. Gondolom Ön ilyenkor a zenéhez tér vissza. Milyen zenéket hallgat illetve játszik, amikor gondjai vannak a világgal?

Bach zenéje gyakran megmenti az embert a nap mint napi problémáktól, természetesen függ attól is a választott zene,hogy éppen milyen fajta problémával állok szemben.

PRAE.HU: Valószínűleg túl korai kérdés, de mégis felmerül az emberben, hogy mennyire elégedett Ön a sorsával, s ha változtatni tudna rajta, azt hogyan és miért tenné? Mit javasol fiatal és kezdő zenész kollégáinak: mit és hogyan csináljanak másképpen?

Nem szeretnék változtatni semmin. Mindenki a saját maga útját választja és járja, a saját sorsáért felelős és kell harcolnia.

Természetesen a háttér is nagyon fontos, de ez egy újabb, bonyolult témához vezetne;-) Mivel fiatal vagyok, nem szeretnék felelősséget vállalni azért, hogy bármit is tanácsolok bárkinek.