PRAE.HU: Zenész vagy. Mikor fordult a zene, a színpadi szereplés felé az érdeklődésed?

Perecsényi Tibor: Nagyapám nemrég halt meg, nyolcvan évesen, imádtam őt. Ő mesélte, hogy kétévesen - még éppen hogy tudtam beszélni - néztem nála a tévében az Omegát, rámutattam Kóbor Jánosra a színpadon, és mondtam neki, hogy „Na, Papa, én leszek ott a Kóborod.” Hosszú távon sikerült ezt megvalósítani…

PRAE:HU: Ma (2011. 07. 28.) van a 35. születésnapod és ma van az R33 hivatalos nyitóbulija. Véletlen egybeesés?

Perecsényi Tibor: Véletlen. A Vágóhíd születésnapja július 27-e, egy nappal a mi születésnapunk előtt. Július 28-a az a nap, mikor - két évvel ezelőtt - felhívtak bennünket, hogy jöhetünk a kulcsért, kivehetjük ezt a területet, az is csak kellemes véletlen, hogy egybeesett a születésnapommal.

Az R33 akkor még nem volt egyesület, inkább egymással egyetértő zenészek, képző- és táncművészek informális, baráti szerveződése. Most már zsonglőrök is próbálnak nálunk, a korábbi klubszobából lett helyiségben, 100 nm. Itt élünk, itt dolgozunk, rengeteget vagyunk itt.

PRAE.HU: Hogyan határoznád meg, mi is az R33?

Perecsényi Tibor: Ez főképp a zenéről szól: egy zenei fellegvár, mert a zenekarok megalakulásától kezdve a próbákon keresztül  a fellépéseken át egészen a stúdióba vonulásig és a lemezek megjelentetéséig mindennek van itt helye, mindent meg tudunk valósítani.

Vannak stúdióink, próbahelyszíneink, a mai naptól megnyílt a hivatalos klub, színpad és koncerthelyszín is lettünk, szeretettel várjuk a zenekarokat – terveink szerint csütörtökön, pénteken és szombaton szeretnénk itt bulikat tartani a 300 fő befogadására alkalmas térben.

PRAE:HU: Hogyan indultatok?

Perecsényi Tibor: Vannak, akik a kezdetektől itt vannak, mint én vagy Gulyás Peti, és még sokan mások – ez az egész egy nagy sikertörténet. 20 négyzetméterről kezdtük, egy picike próbahelyszínről, aztán lett belőle 40, aztán lett 100, 200. Most 2000 négyzetméteren vagyunk, hiszen a kert maga 1000 négyzetméteres.

PRAE:HU: Előzetes forgatókönyv szerint építették ki az itteni rendet?

Perecsényi Tibor: Együtt alakítottuk ki, minden magától, szépen érkezett. Az emberek változnak, jönnek-mennek, de erőlködés nélkül működünk. Közösen, organikusan alakul, amit csinálunk.

PRAE.HU: Szorultok-e állami támogatásra?

Perecsényi Tibor: Fenntartjuk magunkat, nincsenek tartozásaink, ami öröm. Úgy látjuk, hogy ennek van jövője – a Tűzraktér és a Sirály esetében sajnos - érzésem szerint - nem volt meg az a valódi összefogás, ami miatt megmaradhattak volna.

Az R33 vezető arcaként rettegtem, amikor a Tűzraktérrel szemben eljárás indult, hogy ez vár ránk is – de kiderült, hogy kevés bérleti díjat fizettek egy hatalmas épületért. Mi rendben fizetjük a bérleti díjakat és képesek vagyunk az önfenntartásra. A biztonságos üzemeltetésre törekszünk.

PRAE:HU: Tekinthetjük ezt egy hagyományos gazdasági vállalkozásnak?

Perecsényi Tibor: Úgy gondolom, hogy Magyarországon mindent új alapokra kell helyezni, például ezt is. Itt a példa, hogy létezik ilyen, meg lehet csinálni. Lehet egy művészeti vállalkozás is önfenntartó.

Sok minden kell hozzá, megátalkodottság is. Nem ebből vagy abból élünk, sem a stúdióból, sem a koncerthelyszínből, sem a próbahelyszínből – bár mindegyik hozzájárul –, az emberek összefogásából inkább.

Ma nyolc zenekar játszik itt a megnyitó bulinkon. Tizenöt-húsz zenekart hívtam fel, volt, aki máshol játszik ma vagy egy-két napon belül, ezért nincsenek itt. De itt van az Óperentzia zenekar például, zseniálisak, és többeket is említhetnék, akiknek akár már az alakulása is hozzánk kötődik. 

Nálunk próbál a Balaton is – jó érzés, hogy a régi underground kultúra és a fiatal, majd később feltörő zenészek és zenekarok is itt vannak. Mi az emberek összefogásából és energiájából alakultunk és építkezünk. Akinek ez tetszik, az talán ezért szereti.

Családias a hely, a zenekarok ide tartoznak, próbáljuk a pénz hatalmát valamilyen úton-módon csökkenteni – hogy hogyan, az egyelőre legyen még titok. Új generáció növekszik, új elképzelésekkel és új gondolatokkal. Egy kicsivel gondolkodnak másképp, igyekeznek, próbálnak így vagy úgy, okosan vagy bután kitörni abból a lehetetlen helyzetből, amibe a pénz kever bennünket.

Korábban különböző izmusokba keveredtek az emberek, nálunk nem ez van, de mivel nem tudom, nem is mondhatom el pontosan, hogyan is működik. Abban gondolkodunk, hogy visszatérjünk egy nagycsaládi modellhez. A vér szerinti családod természetesen nagyon fontos, mindig is az marad, de ki lehet alakítani egy nagy családot anélkül is, hogy vér szerinti kapcsolat lenne a tagjai között.

PRAE.HU: Miben különbözik ez a hatvanas évek hippi-mozgalmainak kommuna-elképzeléseitől?

Perecsényi Tibor: Ez nem a hippi kommunák időszaka, itt minden követhető, van egyesület, most alakult a Kft. Megszerveztük a nyitóbulit, sokat küzdöttünk az engedélyekkel. Fontos, hogy minden hivatalos legyen, de a felfogás, ami mögötte van, más.

Apróságokban változtatunk, de ezek az apró különbségek átalakítják a rendet. A társadalom legalább olyan kiismerhetetlen, mint az időjárás, ahol egy egyenleten belül száz változóval számolva igyeksze megjósolni a másnapot, de ha csak egy is kicsit változik, az már az egésze átalakítja, radikálisan.

Iszonyatosan kicsi dolgok is hatalmas hullámokat tudnak gerjeszteni. Ami most történik Magyarországon és az egész világon, hogy az új generációban van pár ember, akinek másféle módon nyitott a szeme, másra figyelnek.

PRAE.HU: Szerinted hány éves ez a generáció?

Perecsényi Tibor: Ez a generáció-meghatározás nem az életkorral van összefüggésben. Ismerek olyan hatvanéves arcot, aki teljesen jól belefér, és olyan tizenhat évest is, aki szintén. Ez nem korfüggő.

Mindent ugyanúgy csinálsz, de pici dolgokat másképp gondolsz, s ezért másképp is cselekszel. Pici változások ezek, de a hatásuk remélhetőleg hatalmas. Ez a klub, meg ez az egész dolog, ami van, eufória a számomra. Ilyen még nem volt. Valahol Bristolban ilyen helyből nőhette ki magát a Massive Attack, Tricky meg a Portishead, és egy csomó ilyen banda.

Az a gond, hogy egy zenekar megalakul, próbál, felveszi a lemezt sok pénzért vagy kevésért, attól függően, milyen haverjaik vannak, csinálnak egy klipet, elküldik a TV-hez, felteszik a youtube-ra és várják a csodát.

Magyarországon ennél többre nem telik, az amatőr zenekarok eddig jutnak el. Én is ugyanebben a cipőben járok. Ez hiba. Ez a hely ezt a csorbát ki tudja köszörülni – el lehet kezdeni, akár amatőr szinten is a marketinget, a terjesztést, egy csomó olyan dolgot, ami eddig nem volt meg.

PRAE.HU: Erre magatok vállalkoztok?

Perecsényi Tibor: Ehhez megvan a gárdánk, komoly társaság gyűlt itt össze. Csütörtökön, pénteken és szombaton lesz nyitva a kávézónk, akkor szeretnénk bulikat tartani. Lesz, hogy csak jammelünk, lesz, hogy Elegant Loser Party van és nincs koncert, de koncertszer üzemeltetésre törekszünk.

Az egyesületnek és az egésznek az a célja, hogy a fiatal tehetségek be tudjanak mutatkozni. Az nem elég, hogy koncertet adnak.  A bemutatkozás sokkal többet jelent ennél.

PRAE.HU: Ha valaki idejön, játszik nektek, s rájöttök, hogy remek, de pénzük nincs – segítetek nekik?

Perecsényi Tibor: Ez mindig is így volt. Egyedi elbírálás alapján történik, s attól is függ, épp van-e erre idő, lehetőség. Most egy legális kávézót és kocsmát kellett megnyitni, száz engedélyért szaladgálni, nem volt idő a stúdiót üzemeltetni. De amikor van, akkor ez napi dolog. Jönnek, felvételezünk, csináljuk. Működik, hála istennek.

Ám ez csak az én képem a helyről. Nagyon sok fontos ember van és mindenki mást fog mondani, van itt vagy tizenöt szoba, mindegyik szobának megvan a felelős vezetője, mindenhol más zajlik. Mindenki mást fog mondani, mindenki kicsit mást gondol, de összetartozunk.