Josicune és az ezer cseresznyefát az úgynevezett „három nagy kabuki” egyikét először bábjátékként adták elő, mint sok más kabukit, majd kabuki színpadra adaptálták. Öt felvonásból és tizenöt színből áll, ha a teljes művet bemutatják, így az előadás közel egy napig tart. A XVIII. században keletkezett színmű ismert történelmi eseményeket dolgoz fel, és ismert személyeket szerepeltet. Josicune már saját korában, a XII. században is nagy népszerűségnek örvendett, hírneve a századok során sem csökkent. Éppen ezért kifejezetten alkalmas a mű a fiatalok körében a kabuki népszerűsítésére – nemcsak az iskolában tanultak Josicunéről, Sizukáról és Tomomoriról, de minden bizonnyal gyerekkorukban esti meseként is találkozhattak velük úgy, mint a magyar gyerekek Mátyás királlyal.

A Josicune és az ezer cseresznyefa mégsem történelmi darab. A Minamotók és Tairák közötti háború (1180-85) után játszódó történet kiinduló alapja valós személyek és történelmi események, azonban mindezt alaposan átírták. Megtehették, hiszen mindenki jól ismerte az eredeti történetet, így a színdarab során olyanok jelennek meg a színpadon, akik valójában meghaltak a háborúban, és bosszút akarnak állni Josicunén. A júniusi előadásban a darab utolsóelőtti felvonása, a Kavara Hógen rezidenciájabeli szín, a júliusi előadáson pedig két korábbi szín, a Tokai fogadó-beli szín és a Daimocu öböl-beli szín volt műsoron.

A kabukibemutatót mindkét hónapban egy bevezetés előzte meg. A júniusi magyarázat inkább a kabuki látványvilágára helyezte a hangsúlyt, júliusban a szövegre, a kabuki nyelvezetére és zenei hangzására. Júniusban két diákot hívtak a színpadra, és velük próbáltattak ki számos kabukipózt és mozdulatot, júliusban a Josicunét alakító színész egyszemélyes magánszámát láthattuk. Az interaktivitás így is fontos része volt a magyarázatnak. Mindkét esetben a magyarázó színész valamilyen módon igyekezett kontaktust teremteni a főként gimnazista és egyetemista iskolai csoportokból álló közönséggel. Júniusban azzal, hogy a magyarázatot tartó Nakamura Kazutaró többször hangsúlyozta, hogy húszéves, tehát nagyjából azonos korú a nézőkkel, júliusban pedig Onoe Macuja a magyarázatot nem a színpadon kezdte, hanem a széksorok között állva, tehát a nézőkkel azonos fizikai térben helyezkedett el, és így vonta be őket a kabuki világába.

Mindkét hónapban izgalmas és látványos részt választottak. Mindkettőben sok az átváltozás, senki sem az, akinek előszőr tűnik, és mindkettőben fontos szerepet játszik egy állat: júniusban egy róka, júliusban pedig egy vasmacska.
 

A róka

A júniusi Kavara Hógen rezidenciája-beli színben egy róka Josicune egyik követőjének, Szató Tadanobunak alakját ölti magára. Mindezt azért teszi, hogy kövesse azt a dobot, melyet a szülei bőréből készítettek, és amely Josicune szerelmének, Sizuka birtokában van. A dobszóra megjelenő Tadanobu rókává alakulását, és akrobatisztikus mozgását a nézők sokáig nem fogják elfelejteni.


 

A rókává változás kulisszatitkai (japánul)

A júliusi előadás Tokai fogadóbeli színben a bátyja bosszúja elől menekülő Josicune mielőtt vízre szállna, megszáll egy parti fogadóban. A vendégszerető tulajdonos család azonban korántsem az, akinek látszik. A férfi nem más, mint az ellenséges Taira no Tomomori – aki a valóságban már meghalt a Josicune elleni tengeri csatában –, a gyerek és a feleség pedig a gyerek Antoku császár és a dajkája, akik igazából vízbe ölték magukat a vesztes csata láttán. A kabuki szerint mindannyian túlélték a csatát, és bosszút akarnak állni Josicunén. Tomomori stílusosan szellemnek öltözve jelenik meg (úgyis halottnak hiszik), és így próbálja legyőzni Josicunét. Bár a történelemi tények szerint Josicune végül bátyjának áldozata lett, itt győz a közízlés, és Japán kedvenc hőse megnyeri az újabb csatát is, és túléli az újabb veszélyeket. A Daimocu öböl-beli színben Josicune megmenti az öngyilkosságra készülő császárt és dajkáját (szegény udvarhölgyek addigra már a tengerbe vetették magukat), majd Tomomori, akinek már úgyis halottnak kéne lennie, öngyilkosságra kényszerül. Magára köt egy vasmacskát és vízbe veti, majd ő maga is bravúros halálugrással utánazuhan.
 

Taira no Tomomori öngyilkossága

Taira no Tomomori szobra Dan no Urában, a csata színhelyén
Fotó: Mátrai Titanilla

Nyári kabukióra a tokiói Nemzeti Színházban
Josicune és az ezer cseresznyefa

Kavara Hógen rezidenciája-beli szín
2011. június 4-26.

Szató Tadanobu és a róka – Nakamura Kandzsaku
Minamoto Josicune – Nakamura Kikaku
Sizuka, Josicune szerelme – Nakamura Kazutaró

Bevezető magyarázat: Nakamura Kazutaró


Tokai fogadó-beli szín és a Daimocu öböl-beli szín
2011. július 3-24.

Tokaija Ginpei, valójában Taira no Tomomori – Onoe Sóroku
Minamoto Josicune – Onoe Macuja
Ginpei felesége, valójában Antoku császár dajkája – Nakamura Kaisun
Muszasibó Benkei – Icsikava Danzó

Bevezető magyarázat: Onoe Macuja