H.P. a teljes sagát nézve tipikus fantasy-hős. Átlagos tizenéves fiú, aki nem érzi jól magát világában. Különös álmai vannak, furcsaságokat csinál, mielőtt megtudná, hogy varázsló (pl. kígyókkal beszél). Rövidesen megtudja, hogy varázsló, és szüleit Voldemort ölte meg csecsemőkorában (bosszú, mint fantasy- motiváció), aki viszont meghalt, amikor őt próbálta megölni (fantasy-csodatett). A varázserő öröklődik, így H.P. különleges származású, hasonlóan a fantasy-hősökhöz (pl. L. Skywalker mint jedi). A záró részben kiderül, hogy még a varázslók között is kivételesen nemes a származása (az egyik legősibb dinasztia sarja), amiben szintén fantasy-hősökre hajaz (pl. A dűne hercege). Miután belép a varázslók világába, továbbra is fedez fel magán különleges képességeket, számos csodával határos tettet visz véghez, majd legyőzi ősellenségét, megnyeri a mindent eldöntő háborút.A fantasy hősei tehát nemes, különleges, aktív karakterek, ők alakítják a történetet. A horror hősei viszont rosszkor, rossz helyen lévő átlagemberek, áldozatok, reaktív protagonisták, a dolgok velük történnek, nem miattuk. H.P. csak fokozatosan válik hőssé: fantasy-hőssé hétköznapi horror-hősből. Első hőstette öntudatlan, passzív (Voldemort megölése), és amíg tudatlan varázsló mivoltát illetően, ösztönösen használja adottságát (ha fél vagy dühös), ahogy King gyerekhősei (Carrie, Ragyogás). Képességei zavarral töltik el, nevelőszülei megbüntetik, megpróbálva kijavítani abnormalitását. H.P. horror-monstruozitást képvisel, gardróbban rejtegetet frankensteini szörny.A varázslók világában H.P. már valóságos sztár, ő viszont éppen emiatt visszahúzódó, szerény karakter, akire a kaland- és becsvágy sem jellemző, általában a baj találja meg őt. Kalandjait nem pozitív élményként éli meg: „...ennyi baj egy életre elég volt nekem” – mondja a 7. rész végén. Átoknak tartja kiválasztotti, fantasy-hősi mivoltát, véres kalandok helyett hétköznapi életre vágyik. Sorsát emlékezete előtti események határozzák meg. Nem vágyik megtalálni a Bölcsek kövét, a Titkok kamráját vagy megnyerni a Tűz serlegét, mindig egy antagonista mozgatja a szálakat, kényszeríti veszélyhelyzetbe; általában valami szörnyűség és a kaland között választhat. Miután belép a varázsvilágba, egy bentlakásos iskola diákja lesz, így profi kalandornak nem nevezhető.A varázslók között képességeit illetően megszűnik különlegesnek lenni, egyetlen adottsága a kígyókkal való kommunikáció marad, amit viszont öntudatlanul használ, a tisztátalanság érzésével (mely a horror kulcsszava) tölti el őt és környezetét, mivel e képesség "rosszat jelent", feketemágusok tulajdonsága, a hős idegen, démoni megszállottságához kapcsolódik (végül kiderül, hogy Voldemort "megfertőzte" őt, amikor megpróbálta csecsemőkorában megölni, emiatt képes kommunikálni a kígyókkal, a hősben tehát egy lélek-parazita van a sagán keresztül). H.P. és Voldemort között a hős által nem kívánt mentális kapcsolat van: sebhelye fájása jelzi ellenfele közelségét, majd álmai és rohamai alkalmával annak rémtetteit látja, az viszont több ízben is saját hasznára fordítja e kapcsolatot, megszállva a hőst, aki így elméjében sem lehet biztonságban. H.P. fejleszti képességeit, de nem tesz szert olyan erőre, amilyennel a fantasy kiválasztottjai rendelkeznek (mentora, Dumbledore szerint erőssége, hogy "tud szeretni”). A hősben kiválasztott mivolta csak az 5. rész végén tudatosul (a jóslat szerint ő és Voldemort közül az egyik meg fog halni a másik kezétől), ekkor fogadja el sorsát. Mentora a 6. rész végén hal meg, tehát innentől kell önállóan (még ekkor is sok segítséggel és szerencsével) cselekednie, különleges származására pedig a 7. opusban derül fény. Ha az első 5 részt nézzük, a hős sokkal inkább egy mindig rosszkor, rossz helyen lévő átlagember (a H.P. név is átlagosságot sugall), aki csak felnőtté válásával lesz fantasy-kalandor.

Cselekmény és antagonisták

E két szegmenst azért tárgyalom együtt, mert összetartoznak: a fantasy akcióorientált zsáner, a horrorban pedig agresszor okozza a bonyodalmat. A teljes saga fantasy-történet: a kiválasztott felfedezi a varázsvilágot, ősellensége méltó ellenfelévé fejleszti magát,  majd (mentorai, Black és Dumbledore halála után) legyőzi azt, elhozva a békét. A legtöbb opus fantasy-premisszája, bonyodalma címében is benne foglaltatik (pl. a Bölcsek köve vagy a Titkok kamrája keresése). Az egyes részek is nagyban építenek a fantasy jellegzetes cselekménytípusaira: kalandok, megmérettetésekek, harcok, háborúzás, utazások, keresések, felfedezőutak, mentőakciók és antagonisták szabotálása. A hős ellenlábasai jellegzetes fantasy-antagonisták: az ellenkező ideológiát (valamint jó és rossz harcában az utóbbit) képviselik, H.P. csodával határos módon győzi le őket. Az egyes részek viszont a horror cselekmény- és antagonistatípusait is felvonultatják, gyakran domináns formában.A Bölcsek köve címszereplője egy ereklye, melyet a szellemként egzisztáló Voldemort akar megszerezni, hogy testet öltsön (hasonlóan a Hellraiser antagonistájához). H.P. nem megszerezni, hanem megvédeni akarja az ereklyét (reaktív). Azért kezd nyomozni, mert olyan információkhoz jut, amelyek – ahogy a horrorban mindig – aggasztóak, zavarba ejtőek, hihetetlenek (Pitont hiszi Voldemort szolgájának sebhelye fájása alapján, tévesen). Az önjelölt, amatőr nyomozó gyakoribb protagonistája a horrornak, mint a fantasynek („whodunit” vagy múltbeli tragédiára épülő slasherek, pl. Sikoly). A nyomozást az motiválja, hogy a hős rendszerint túl sokat tud, általában önhibáján kívül, passzívan (kihallgat és félreért beszélgetéseket). H.P. nem krimi-hős: a profi detektívek önállóan jönnek rá a gyilkos kilétére egy gondolattal előttünk járva, itt viszont a hős és a befogadó ugyanakkor jut el a helyes következtetésre a korlátozott információadagolás miatt. Nem rejtvényt fejtünk, hanem azonosulunk. A hősnek ráadásul senki nem hisz, mivel információit amatőr nyomozóként, tilosban járva (a horror kulcsszava) szerzi, ezért kénytelen maga megakadályozni az antagonista terveit. A valódi antagonista, Mógus jellegzetes horror-karakter: a Drakula Renfieldjére (hosszú utazásról Voldemort szolgájaként tér vissza) hajaz; Voldemort a testét is megszállta, Ördögűző–jellegű parazitaként. Horror-bestiákból sincs hiány, elég a trollra vagy a háromfejű kutyára gondolni.A Titkok kamrája bonyodalmában H.P. hirtelen testetlen, fenyegető tartalmú hangokat hall, melyekkel egy időben gyilkossági kísérletek történnek. Rémtörténet, legenda elevenedik meg, mely szerint az egyik iskolai ház alapítója, a gonosz Mardekár utódja időről időre kinyitja a Titkok kamráját, szabadjára engedve egy szörnyet. Mintha tini-slashert látnánk: az iskolát rettegésben tartó, szisztematikusan bekövetkező gyilkossági kísérletek elkövetője az egyik diák, így mindenki gyanús. H.P. ráadásul ezúttal is rosszkor van rossz helyen, így őt is meggyanúsítják, és furcsaságai miatt ő sem lehet biztos benne, hogy nem ő a gyilkos. Ismét kényszerből válik aktívvá: véletlenül és illegálisan (újra hallgatózás útján) szerez tudomást a veszélyről, önmaga tisztázása, majd társa (Ginny) megmentése érdekében kell kinyomoznia a gyilkos kilétét. A hősnek épelméjűsége kerül veszélybe, végül pedig megtudja, hogy félelmei nem alaptalanok, Voldemort átka szó szerint megbélyegezte, átokként viseli magán az antagonista személyiségének lenyomatát (ahogy a 7. részben kiderül, egyenesen lelkének egy darabját). Ahogy a hőst meglepetésként éri, hogy hangokat hallani a varázsvilágban sem természetes jelenség, azt is hasonlóképpen tudja meg, hogy a kígyókkal való beszéd képessége ritkaság, rosszat jelent, feketemágusok sajátja. Végül kiderül, antagonista ismét Voldemort, aki ezúttal egy diákot szállt meg (Ginny), és vett rá rémtettekre. Az események egy múltbeli tragédiára vezethetőek vissza (a merénylő, Voldemort szörnye megölt egy diákot, de a gyilkosságért Hagridot ítéltek el), ami szintén a horror (e „visszatérő múlt” főtémát a Tudom, mit tettél tavaly nyáron példázza) jellegzetessége. A fináléban H.P. megtudja, hogy Voldemort célpontja ő volt, tehát ahogy a Wicker Man című horrorban elhangzik, „a vadász volt a vad”. Az opus fő horror-szörnye a hatalmas kígyó, de a beszélő óriáspókok sem kevésbé félelmetesek.Az Azkabani fogolyban Voldemort után újra egy múltbeli rémalak, gonosz csaltós tér vissza, célpontja pedig ismét a hős. Black – hasonlóan a Halloween antagonistájához – őrült sorozatgyilkos, aki megszökik börtönéből. Ismét gyilkos tartja rettegésben az iskolát, aki megmagyarázhatatlan módon többször is betör a varázsvilág legbiztonságosabb helyének tartott kastélyba (egy ízben éppen Halloween estéjén). A bonyodalom megelőzi azt a pontot, amikor a hős megtudja, hogy múltja miatt újból veszély fenyegeti. Az első esemény, amely összezavarja és elborzasztja, egy fekete kutya megjelenése, mely a legenda szerint a halál ómene. A megmagyarázhatatlan és aggasztó jelenségre ezúttal is a megoldásban kap választ, és ezúttal sem az tör az életére, akit feltételez. Végül megint csavart kapunk, az antagonista valójában Féregfark, Voldemort szolgája, aki megrendezte saját halálát (újabb múltból kísértő horror-antagonista). A hős ismét reaktív, újra kételkednie kell épelméjűségében, mivel a kutyát csak ő látja, és az ugyanolyan hirtelen tűnik el, ahogy megjelent. E részben egy vérfarkas és a lélekrabló dementorok képviselik a horror szörnyeit.A Tűz serlege nyitánya egy hangulatépítő „első gyilkosság” főszerepben Féregfarkkal és Voldemorttal. A jelenet ismét múltbeli rémtettet idéz, Voldemort ugyanis visszatér apja házába, akit fél évszázada családostól meggyilkolt. A jelenetet a hős álmodja, de az valóság, ami szintén horror-séma (pl. Rémálom az Elm utcában). Baljós jel egy varázsló rejtélyes eltűnése, valamint Voldemort jelképének megjelenése, mely először bukkan fel rémuralma óta, ismét a múlt visszatérésével fenyegetve. Az iskolában egy diákolimpia kerül megrendezésre, melyhez a Tűz Serlege nevű ereklye választ bajnokot. A hős nem nevez a tusára, mégis kiválasztják. Arra a helyes következtetésre jut, hogy valaki az iskolában ismét az életére tör (csalással benevezték őt a lemondhatatlan és életveszélyes tusára). Az új antagonista ismét egy múltból visszatérő, halottnak hitt Voldemort-csatlós (Kupor), aki merényleteket követ el (megöli pl. az apját). A gyilkos kilétére újra a megoldásban derül fény, addig viszont az alakváltást lehetővé tevő, embereket akaratuk ellenére irányító és láthatatlanná tévő varázslatok miatt mindenki gyanús. Voldemort végül Frankenstein szörnyeként ölt testet, melyhez ismét a hőst csalta csapdába. Voldemort tehát újra testet ölt, de erről csak a H.P. és szövetségesei szereznek tudomást, így a Főnix Rendjében a hőst őrültnek és hazugnak hiszik, ártatlanul vádolják különféle bűnökkel. E film bonyodalma egy váratlan merénylet, melyben leomlik a határ a varázstalanok és a varázslók világa közt: a hős és unokatestvére ellen dementorok kísérelnek meg merényletet. A hőst újra rémálmok gyötrik, főszerepben Voldemorttal. E részben a fantasy hadiállapota van kialakulóban, a cselekmény nagyját a harcra való felkészülés teszi ki. A hős megint reaktív: megtudja, hogy Voldemort egy jóslatot akar megismerni, és ezt igyekszik megakadályozni, majd végül ismét mentőakcióra indul Black után. Újra találkozik megmagyarázhatatlan, abnormális jelenségekkel, például szörny-lovakat lát, társai közül egyedül, és legvégül erre is kap racionális magyarázatot (e lényeket csak azok látják, akik láttak már halálesetet). A hős lelki integritása újra veszélyben van: álmai és rohamai alkalmával belelát Voldemort fejébe, azt álmodja, hogy kígyóként megtámad egy varázslót, ami a valóságban is megtörténik, és a hős nem tudja, mennyi szerepe volt a támadásban. Azt sem tudhatja, álmai és látomásai mennyire valóságosak: mire elhiszi, hogy mindez valóság (ez a Rosemary gyermekét idézi), Voldemort egy ál-látomást ültet a fejébe és ezzel csalja csapdába. A hős – ismét kémkedéssel – megtudja, hogy Voldemort (talán) megszállta őt, ami nem csak a tisztátalanság érzésével tölti el, de immár környezetére is veszélyt jelent (és emiatt az elbujdosást fontolgatja), ahogy a Farkasember, vagy a Párducemberek monstrum-hősei.A Félvér Herceg rejtélye ismét egy múltbeli antagonista (a címszereplő) kiléte. Ezúttal két gyilkos van Roxfortban: a Félvér Herceg az iskola tanára (Piton), a hős riválisa, D. Malfoy pedig azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Dumbledore-t, és sikerrel is járnak, miközben több gyilkossági kísérletet is elkövetnek. A történet fő vonalát a hős mentora általi kiképzése jelenti, mely során Voldemort után nyomoznak, a gonoszság természetét vizsgálva. Voldemort a Psycho, a Kamerales, a Halloween és a Bárányok hallgatnak antagonistáihoz hasonló pszichopata gyilkos, Drakulához hasonló arisztokrata és Ómen-jellegű antikrisztus. A sci-fi horror őrült tudósaira is hajaz: hogy legyőzze a halált, magán kísérletezve biztonsági lélek-másolatokat (horcrux) kreált, egyúttal helyrehozhatatlanul károsítva, megtestesült destrukcióvá degenerálva elméjét. Megtestesíti a horror hasadáson átesett antagonistáinak és monstrumainak több fajtáját: ember, de mégis szörny, élet és halál között létezik, elpusztítása szinte lehetetlen, vonásaiban félig ember, félig kígyó. E történetben is múltbeli szörnyűségek a nyomozás tárgyai: megelevenedik Voldemort apagyilkossága és A texasi láncfűrészes mészárlás degenerált famíliájához hasonló felmenőinek története. Újabb vérfarkast kapunk (Greyback), a finálé pedig egy zombiktól hemzsegő barlangi tóban játszódik.

A Halál ereklyéi már hagyományos fantasy, kevés horrorral, hisz immár nyílt a hadiállapot, mindennaposak a rémségek. A hős először indul önálló küldetésre (horcruxokat keres), de reaktív is, mert Voldemort előtt akarja megtalálni a Halál ereklyéit. Első „igazi” küldetése ugyanakkor horror-misszió: az antagonista-monstrum, Voldemort elpusztítása, a „keresd és pusztítsd el” sémának megfelelően. E rész végén a teljes sagában lévő rejtélyek válaszolódnak meg: H.P. is horcrux, ennek köszönhette a vele történő furcsaságokat. A horror csak a regény legutolsó mondatával szűnik, mely szerint “sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg, minden rendben volt körülötte”.

 
Folytatása következik!