Világkép
 

Univerzuma alapján a H.P.-t a fantasy legesszenciálisabb alműfajába, a high fantasyba (mely teljesen alternatív mesevilágot tételez, pl. Gyűrűk Ura) sorolják. Nikki Gamble és Sally Yates szerint a H. P. a high fantasy legenyhébb formáját képviseli: másodlagos varázsvilágban játszódik, mely része az elsődleges, a néző valóságról alkotott tapasztalatával megegyező világnak, de attól elszigetelt helyen található (a Roxfort-birtok). Szerintem a H.P. a realistább, emiatt a horrorhoz húzó low fantasyként jellemzhető (melyben nincs külön varázsvilág, pl. Alkonyat), mivel a valódi és a varázsvilág nem választható ketté. A történetek hangsúlyos pontja a mesevilágba való be- és kilépés, ettől még lehetne high fantasy (ahogy a Narnia krónikái), itt viszont a varázslók és varázslények többsége titokban a valóságosnak megfelelő emberek között él, rejtőzködve, akár a vámpírok. A varázsvilág törvényei megegyeznek az elsődleges világéval (racionális magyarázatot kapunk a különbségekre, pl. az elektronikát zavarja a mágia), a fantáziavilágnak nincsenek „bennszülött” képviselői, minden karakter az elsődleges világból származik vagy tudatában van a létezésének. A Roxfort ráadásul a záró opusnak már nem fő helyszíne, csak a finálé játszódik ott. A varázslók külön világ helyett sokkal inkább titkos társaságot alkotnak, vagyis a H. P. alkotói úgy integrálják a fantasyt egy valóság-univerzumba, ahogy a szintén „felejtés-trükkökre” építő Men In Black esetében a sci-fivel történik. A fantáziauniverzum ráadásul – ellentétben sok high fantasyval – kevés eredeti, az alkotók által kitalált varázslényt vagy jelenséget tartalmaz, mivel arra a fikciós összeesküvés-elméletre épít, hogy a nem bizonyított létezésű, mitikus-legendás lények és jelenségek valójában léteznek.

A zavarbaejtő rejtély a kriminek is bonyodalma, így különbséget kell tenni a bűnügyi filmek banális, és a fantasztikus-természetfeletti rejtélye között, ám a horrorban gyakori az előbbi is („whodunit” giallo és slasher), viszont az utóbbi sokkal inkább sajátja. A fantasyban nincs rejtély, sokkal inkább a suspense (feszültség, izgalom, azonosulás helyett a főhősért való aggódás) és a látványos akció (harc, háború) dominál, és egy hősi cselekedet annál emelkedettebb, minél jobban ismerjük a veszélyt, tehát a néző általában többet tud, mint a hős, ellentétben a horrorral. H.P. esetében elmondható, hogy a befogadó pontosan ugyanannyit tud, mint a hős, nincs suspense, sokkal inkább az azonosulásból fakadó horror-sokk (a hőssel együtt ijedünk meg) dominál. A legtöbb részben pusztán a prológus független a hőstől, viszont sok horror nyit hangulatot megalapozó sokkjelenettel, a Tűz serlege esetében ráadásul utóbb kiderül, hogy H.P. álmában látta a prológust, tehát ezúttal is azonosulásról, vagyis a hősre korlátozott elbeszélés miatt rejtélyről van szó suspense helyett. Noel Carroll szerint a horrorsztori felfedezésnarratíva, melyben titok van, a néző kíváncsi az ismeretlen horror-tárgy mibenlétére (avagy hogy fest a szörny, hogy lehet elpusztítani), de az információt késleltetve kapja meg. A tárgy nem csak ismeretlen, de irracionális is, a titok megismerése, a megmagyarázhatatlan racionalizálása vezet el a befogó katarzisáig. Mind a hét H.P.-opusra igaz ez az elmélet, a Titkok kamrája pedig iskolapéldája eleinte ismeretlen szörnye miatt.
 

A H.P. meghatározó helyszínei alapján is sorolható a horror zsánerébe. A Roxfort-birtok elszigetelt varázsvilága relatíve banális és zárt hely, alig alkalmas a fantasyban megszokott kalandokra. Iskola mivolta miatt a varázsvilág viszonylatában hétköznapi, lakóit házirend szabályozza. A protagonista diákok magánnyomozásai és kiszökései normasértésnek minősülnek, ami a horror bonyodalma. A Roxfort kifejezetten biztonságos helyszín (a varázsvilág legbiztonságosabb helyeként is emlegetik), hisz a rettegett Dumbledore őrzi, így az itt történő borzalmak nagyobb súllyal esnek latba, mint egy nyilvánvalóan veszélyes fantasy-küldetés esetében. A Roxfort területén a diákokra számos veszély leselkedik, ám a rémségek az opusok bonyodalmait leszámítva ritkák. A fantasy helyszínei veszélyesek, izgalmasak és rendkívüliek, míg a horror banális és biztonságos helyeken játszódik (slasherek kertvárosai, tinihorrorok iskolái), és a H.P. helyszínei az utóbbiak közé sorolhatók.