Drámai este volt. Életemben ilyen szomorú díjátadón nem voltam. Szerencsére volt valami, amiből erőt lehetett meríteni, ez pedig Varga Márta életvidám, erős kisugárzása volt, és számomra – akkor láttam először – a személyisége igazolta vissza leginkább, hogy ezt a díjat valóban jó ember kapta.

A szépen felépített, kerek egy órás este során hatan is – élők és holtak vegyesen – köszöntötték a díjazottat. Indulásképpen Bertalan Ágnes színművész, az est háziasszonya felolvasta Janikovszky Éva Másfél flekk a boldogságról című keserédes írását. Majd miután Janikovszky János kuratóriumi elnök röviden ismertette a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány tevékenységét és a díj történetét, a laudációk sorát Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke nyitotta meg (illetve mivel hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen jelen lenni, Simon Mária kollégája tolmácsolta szavait).

Háttérkép (fotó: Boros Tamás)

Bertalan Ágnes színművész, az est háziasszonya felolvassa Janikovszky Éva írását (fotó: Boros Tamás)

Janikovszky János kuratóriumi elnök röviden ismerteti a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány tevékenységét (fotó: Boros Tamás)

Simon Mária tolmácsolja Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnökének laudációját (fotó: Boros Tamás)

A Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium Szülői Szervezete nevében Huszka Veronika köszönti a díjazottat (fotó: Boros Tamás)

Meleg Gábor és Maróti Zsolt Viktor, két janikovszkys tanár előadása (fotó: Boros Tamás)

Trencsényi meglehetősen komor képet festett a jelenlegi helyzetről, mikor azt mondta, a XX. században „voltak derűs pillanatok is az európai ifjúság, gyerekvilág, az iskola történetében”, de ez a derű eltűnni látszik manapság, mikor olyan innovatív iskolákat zárnak be, mint a Janikovszky. Kiemelte, hogy az iskola végóráiban, annak védelmében „új közéleti közösségszervezési és érdekérvényesítési metodika született jóformán órák alatt” – lásd a történelembe Mosolymenet néven bevonult tüntetést –, és e „kultúra kialakulásában az igazgatónőnek  fontos szerepe” volt. Varga Márta igazgatónő munkáját példa értékűnek, kultúra- és iskolateremtőnek nevezte.

Trencsényit követően a Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium Szülői Szervezete nevében Huszka Veronika köszöntötte a díjazottat. Huszka a történtek miatt nehéz szívvel, de igen büszkén beszélt az iskoláról, és arról, hogy az nem lehetett volna olyan kitűnő, egy gyerekszerető, a tanárok és a gyerekek kölcsönös tiszteletét kivívó, jó konfliktuskezelő és humoros igazgató nélkül, mint amilyen Varga Márta.

Ezt követően Meleg Gábor és Maróti Zsolt Viktor, két janikovszkys tanár adta elő Varga Márta 2010. decemberi (feltehetőleg karácsonyi) szövegét, melyben az igazgatóasszony mesei díszletek között mutatta be ezt a „kacsalábon forgó” iskolát, azt, hogy a fáradhatatlan és közel sem mindentudó „varázslók” miként dolgoznak, segítik a „hősöket” útjuk során. A Varga-szöveghez a két tanár sok erőt kívánva hozzátette: „Csodák pedig vannak, a varázslók léteznek, és ha a felnőttek félbe is szakítják néha, mindig van, aki tovább folytatja a mesét.”

Mindezek után hangzott el Janikovszky János díjátadó beszéde. Tudjuk, az elhúzódó csata – és az iskola megmentésére kifejtett erőfeszítéseket bátran nevezhetjük így – küzdelmei nyomot hagynak a harcosok arcán. Janikovszkyt érezhetően megviselték az események, mert beszédében már nem is vádolt, nem is kért, csak kérdezett. „Feltámad-e az, akiről halála után iskolát neveztek el, akkor, amikor a róla elnevezett iskolát bezárják?”, „a jövőben kevesebb kiművelt emberfőre, önálló gondolkodásra képes emberre lesz szükség, mert azok nehezebben manipulálhatóak?” „Az oktatás, az iskola, a jövő záloga. Mit érdemel az a bűnös, akinek a jövő záloga a kezében van, és a kezével az asztal alatt matat?” Janikovszky Éva címadó mondatát kölcsönvéve mintegy fia mondatait összefoglalva kérdezhetjük: Kire ütött ez az ország?

Varga Márta átadja Janikovszky Jánosnak az iskola kulcsát (fotó: Boros Tamás)

Janikovszky János díjátadó beszéde (fotó: Boros Tamás)

Varga Márta a nézőtéren (fotó: Boros Tamás)

Varga Márta köszönetnyilvánítása a díj átvételét követően (fotó: Boros Tamás)

Varga Márta köszönetnyilvánítása közben (fotó: Boros Tamás)

Janikovszky János felolvassa édesanyja Varga Mártához írt levelét (fotó: Boros Tamás)

Szűcs Gabi énekel (fotó: Boros Tamás)

A fenti hárommal vezette fel a Móra Kiadó vezetője az utolsó, immár nem költői kérdését: „És mit érdemel az a csodatevő indiánlány, aki 10 év alatt felépített egy remek pedagógia program alapján működő nagyszerű iskolát, aki összekovácsolt és motivált idősebb, tapasztalt és fiatalabb, kreatív tanárokat, aki szívvel-lélekkel tette a dolgát, aki szépen felelt, ha kérdezték, mosolyogva nevelt […]?” A válasz egyértelmű volt, egy ilyen ember „minden elképzelhető jót megérdemel”, de most a Janikovszky Éva-díjat érdemli ki és kapja meg.

A beszédet Széri-Varga Géza szobrászművész kisplasztikájának, az oklevélnek és a vele járó pénzjutalomnak az átadása követte. Varga Márta rövid köszönetnyilvánításában arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen díjat nem egy ember, hanem egy közösség kap. És ekkor következett a szívet igazán megérintő pillanat. Az igazgató az iskola gyerekeiről, dolgozóiról készült fotó mellett átadta Janikovszky Jánosnak az édesanyáról elevezett iskola kulcsát…

A díj és a kulcs cseréje után Janikovszky János felolvasta édesanyja Varga Mártához írt levelét, melyben Janikovszky Éva szomorúan konstatálva ugyan a helyzetet, de a tőle megszokott módon bizakodó szavakkal köszönte meg Márta munkáját egy családi példát hozva fel: „Képzeld, Janó fiam, 8 éve nem mondja le az immár 55 éves telefonszámunkat […]. Ha felhívod, azt mondja egy hang: a szám átmenetileg nem kapcsolható.” Ha nem létező szám lenne, az már „bizonyosság lenne, az átmenet fenntartja a reményt. Higgyük azt, hogy az iskolát is csak átmenetileg zárták be a Világbácsik.” Tegyük hozzá Janikovszky Éva és János gondolataihoz, a Világbácsik mindig megfeledkeznek arról, hogy hatalmukat kizárólag a köz szolgálatáért kapták. Egyébként meg érthetetlen, hogy a mostanság dívó és roppant előremutató névadási hullámban miért nem elégedtek meg egy sima átnevezéssel. 

Janikovszky Éva levelével az est formális része, melynek hangulatát Szűcs Gabi kitartóan próbálta dalaival valahonnan a mélyből legalább talajszintre felénekelni, lezárult. A Janikovszky Éva-díjat Marék Veronika, Alföldi Róbert, Lackfi János és Rigó Béla után 2011-ben Varga Márta kapta tehát a Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium élén eltöltött tíz éves munkásságáért. „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kacsalábon forgó iskola,” és abban egy igazgató, Varga Márta.