A szerző középkorász és tudománytörténész, aki korábban több könyvben foglalkozott a középkori mágikus szövegekkel, valamint az elfogadott és elutasított tudomány fogalmairól és változásairól. Ezúttal a tudománytörténetben is kevéssé ismert Rohonci kódexről ír, ami méltán került a phaisztoszi korong vagy a rejtélyes Voynich-kódex mellé, a világ még megfejtetlen írással készült művei közé. A kicsi könyv 1838-ban került a Batthyányk könyvtárából a Magyar Tudományos Akadémiára. A főúri könyvtár helyszínéről, a burgenlandi Rechnitzről, vagyis Rohoncról nevezték el. Külsőre egyszerűnek tűnő, kicsi könyv, 450 lapján egy máig megfejtetlen írás betűit láthatjuk, mintegy nyolcvan rajzzal, amik gyermekrajzra emlékeztetnek, de világos egymásutániságban bibliai jeleneteket ábrázolnak. A papír minden bizonnyal a 16. században készült, az írás azonban később is keletkezhetett, így már a könyv korát sem könnyű megállapítani. A gazdag illusztrációk megtévesztők, hiszen a jól felismerhető újszövetségi jelenetek gyakran különös ikonográfiával, oda nem illő környezetben vannak ábrázolva, az alakok pedig egyszerűek és groteszkek. Így már a műfaj sem világos, azonban az világos, hogy szerzői nem akarták világgá kürtölni létét. Lehet apokrif evangélium, bogumil szekta írása, egyszerű hóráskönyv, amit valami okból titkosítottak, de akár egy török renegát vagy egy görög keresztény imakönyve is, és ezek még csak a valószínűbb esetek.

Láng Benedek a korábbi megfejtési és értelmezési kísérletek bemutatásával kezdi művét. Megtudjuk, hogy sokan Literáti Nemes Sámuelnek, a 19. század híres könyvkereskedőjének és hamisítójának tulajdonították a kódexet, ami ellen Láng meggyőzően érvel. Más feltevések ellen érvelnie sem kell, így Viorica Enăchiuc értelmezése ellen, aki az ősrománok magyarok elleni epikus harcát látja a jelenetekben, sőt, fordítást és szótárat is közölt. Megemlíti viszont a kódexszel komolyabban foglalkozó különböző tudósok munkáit, legújabb eredményeik a jegyzetek alapján megkereshetők.

A Rohonci kód nemcsak nyomozói, hanem kutatói munka is, hiszen a kódex kódjának feltörése mellett bemutatja a titkosírások, kódnyelvek keletkezésének és megfejtésének történetét, az európai és magyarországi titkosírásokat, valamint ezek társadalomtörténetét. Olvashatunk Gárdonyi Géza rejtjelezett naplójáról, a rokonaival pereskedő Balassi Bálint titkos leveleiről, de a velencei dózsepalota kis szobájába zárt fizetett kódfejtőkről is, Newton vagy Leibnitz tökéletes nyelvéről, a gyorsírás kialakulásáról, vagy al-Kindí 9. századi kódfeltörő-könyvéről.

Nemcsak a történeti háttérről, hanem a rejtjelfejtés módszereiről is megismerjük azokat az alapokat, aminek a segítségével követni lehet a nyomozást. A kódex legvalószínűbb keletkezési idejéből, a 16. századból való egyszerű és összetettebb titkosírások megfejtési módszerei mellett a modern kriptoanalízisből is ízelítőt kapunk. A történeti és tudományos háttér mellett A Rohonci kód nyomozás is, hiszen Láng Benedek hosszú időn keresztül próbálta megfejteni a könyv tartalmát. Összegyűjtötte a kódok előfordulását, hogy megtudja, melyik jel melyik másikkal szokott együtt előfordulni, megpróbált kiugró mintákat feltárni, próbálta a „magánhangzókat” leleplezni. Ez talán a mű legizgalmasabb része, bár nincs suspense, hiszen az olvasó sajnos már előre tudja, hogy végül a szerzőnek sem sikerült megfejtenie a kódexet. A mű több különböző megfejtési úton elindulva is merész eredményekkel kecsegtet, más nézőpontból viszont súlyos ellentmondásokat vet fel. A történet végére így világosan érezhetővé válik az a frusztráció, amit a kód ellenállása okozhatott a szerzőnek.

Láng Benedek könyve végig fenntartja a feszültséget, az olvasmányos stílust és a szellemes narrációt. Külön kell szólni a gazdag képanyagról, ami a kódex számos illusztrációja és kódjele mellett a történeti hátteret is megjeleníti a híres kora újkori mesterséges nyelvek leírásától egy középkori krakkói diák titkosírásos jegyzetéig. Emellett nem mond le a tudományos alaposságról sem, hiszen minden fejezet végén közzéteszi jegyzeteit, amikből akár további kutatásokat kezdhetünk el. Nem mellesleg a szerző kimondott célja, hogy „demokratizálja” a Rohonci kódex kutatását. Összegyűjtötte azokat a tudománytörténeti és művészettörténeti tényeket, amiket biztosan lehet állítani a kódexről, leírja azokat a kísérleteket, amik valamilyen eredményre vezettek, és kizárja azokat, amikről bebizonyosodott, hogy zsákutcát jelentenek. A jegyzetek még tovább mutatnak: más megfejtési kísérletek és összefoglalások, a megfejtéssel foglalkozó levelezőlista, de a kódex lapjainak és szövegének digitalizált változata is elérhetővé válik. Így nemcsak a feladat, hanem az eszközök is megadatnak a vállalkozó kedvű olvasó számára.