A nap a szerdai magyar versenyprogram filmjeinek konzultációjával kezdődött, a zsűri az érdeklődők számára adott egy kis ízelítőt abból, hogyan látják hazai alkotóink eddig levetített filmjeit. A szakmai értekezés máris választási lehetőség elé állította a bizonytalankodó nézőt, hiszen a másfél órásra belőtt fórum belelógott két másik tevékenységbe is. Az első az információs blokk diákfilmek programjának vetíése, míg a második Hay Ágnes workshopja volt. A Londonban élő avantgárd animációs filmrendezőt és grafikust korai és legújabb filmjein, színpadrajzain és grafikáin keresztül nemcsak igyekszik bemutatni a KAFF, hanem Részecske Kaszinó című, az animációt és az atomfizikát egyesítő workshopja keretein belül a kecskeméti Szókratész Játékmúzeumban lehetett közös filmet készíteni az alkotóval (a workshop pénteken is folytatódik majd).

Egy alkotás Hay Ágnes munkáiból: Egy különc úr naplója (1972)

A fesztivál idén több válogatással és panorámavetítéssel kíván tisztelegni az animációs film hazai és nemzetközi múltja előtt, ennek keretében csütörtökön retrospektív vetítést is láthattak a látogatók, Richly Zsolt 1966 és 2009 között készült munkái közül megtekinthető volt például A kecske és a kos,  az Árgyélus királyfi, vagy a Kőmíves Kelemen is. Csakhogy kicsit felrúgjuk a kronológiát, nap közben még Michel Ocelot és Orosz István életművébe is betekinthettek a „kaffolók”.

A fesztivál szervezői az öt nap alatt négy vetítési blokkba gyűjtötték össze az animáció európai, sőt világtörténetben is mérföldkőnek számító, Magyarországról indult alkotói életművek fontos darabjait a „Vissza a szülőföldre” elnevezésű válogatásban. Ennek csütörtöki, első két felvonásában először Kopácsy Anna előadására került sor Kiss Vilmáról, alias Wilma de Quicheről. A beszéd során derült ki a Párizsban letelepedett festőnőről, hogy csak az előző évek kutatásai derítettek arra fényt, hogy az első francia rajzfilmstúdió, a Gémaux munkatársai valójában tőle sajátították el az animáció alapjait. Ez után a második blokkban olyan Magyarországról elszármazott, s utána Nyugat-Európában, illetve a tengerentúlon befutott és karriert építő művészek munkájából következett összeállítás, melyek darabjaiból eddig sem a szűk szakma, sem a nagyközönség nem látott egyet sem. Előkerültek John Halas, Jules Engels, Jean Image és George Pal művei is (hogy csak a legismertebbeket soroljam).
 

Az Állatfarmot ugyan nem mutatták be a KAFF-on, de ez az alkotás is John Halas, vagyis Halász János keze munkája

A panoráma programmal egy időben zajlott Szalay Péter Átrajzolt filmjének premiervetítése is, ami a magyar animációs filmgyártás hőskora és aranykora előtt kívánt tisztelegni a Pannónia Filmstúdió történetének fölelevenítésével. A filmgyártás államosítása után az ötvenes években megszülető Pannóniát, amely a hetvenes-nyolcvanas évekre a világ egyik legjelentősebb animációs stúdiójává nőtte ki magát, a munkatársakkal készült riportok, archív felvételek és természetesen a mindenki által ismert kultikus animációk segítségével idézte meg az alkotó.
 
 

Szalay Péter: Átrajzolt film (2011)

A magyar filmek után ismét az európaiaké volt a főszerep, először két 25 perces tv-speciál program, a Vicenta és az Eszterházy következett, majd az egészestés versenyprogram keretében az Eleonóra titka. A film egy roppant egyszerű és bájos történetet mesél el: a hétéves Natanaël még mindig nem tud olvasni. Bogaras nagynénikéje, amikor meghal, a fiú szüleire hagyja a házát, a kisfiúra pedig a könyvtárát... Nat rájön, hogy bizony ezekben a könyvekben a gyerekirodalom főhősei rejtőznek, akikre, mivel ők az eredeti szereplők, a kisfiúnak kell ezentúl vigyáznia. Ha el kellene hagyniuk a könyvtárat, örökre elvesznek – a mesékkel együtt. A film élvezeti értékéből csak egy valami vett el sokat: a 10. perc tájékán eltűnt a magyar felirat a francia nyelvű alkotásról, így a teremben ülő, főleg gyermekalkotta nézősereg jobbára a gondosan kidolgozott rajzokra tudott csak összpontosítani, a dialógusokat szemlátomást kevesen értették.

Dominique Monféry: Eleonóra titka (2009)

Az estét ismét a magyar filmek uralták, először a magyar információs filmek második blokkja, majd a rövidfilmek versenyprogramja, végül a diplomafilmek versenyprogramja következett. Közbülsőből az Örkény István egyperceséből adaptált Gondolatok a pincében-, s annak a vetítésen megjelent rendezője, Tóth Roland kapta a legnagyobb tapsot, de a blokk utolsó filmje - a Bíborcsiga - két alkotója, Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland is ujjongások közepette állhatott fel.

Tóth-Pócs Judit, Tóth-Pócs Roland: Bíborcsiga (2011)

Csütörtök lezárásaként visszatértek a külföldiek, a panoráma program keretében válogatásra került sor a 17. Stuttgarti Animációs Filmfesztivál kínálatából, az estet pedig Tomm Moore A Kells titka című filmje zárta. A KAFF-on korábban már díjazott film csodálatos mese, csakis a műfaj legjobbjai közé sorolható, amely a hagyományos kézzel rajzolt képektől kezdve 2d-s és 3d-s computer grafikával is készült, ráadásul egyes részeit Kecskeméten vették fel.
 

Cikkünk képeit a KAFF hivatalos honlapjáról ollóztuk, melynek erőltetett menet jellegű programkínálatáról még három napig mindenki tájékozódhat. Megéri!