PRAE.HU: Jólsikerültnek tekinthető a Kolozsváron megszervezett könyvhét?

Én csöndesen azt merném mondani, hogy elégedett vagyok, az én várakozásaimat mindenképpen felülmúlta. Nem annyira a dolgok szakmai része, olyan szempontból múlta felül, hogy viszonylag gördülékenyen zajlott, nyilván voltak bökkenők, de a háttérben dolgozó csapat, a programiroda emberei ügyesen rendezték. És hát a kolozsvári közönség is felülmúlta várakozásaimat, tudtam hogy ez a rendezvény nehéz pontja, ugyanis kolozsvári magyar embereket kivinni könyveket vásárolni, könyveket nézni, kicsit nehéz. Kicsit elszoktak tőle és lassan térnek vissza ahhoz, hogy ez a város az övék is, nem csak amikor tiltakozni kell, hanem amikor könyvet kell lapozni, vagy lepényt sütni, vagy sört inni, akkor is. Pontosan ezt az otthonosságot kellett erősítenie ennek a rendezvénynek. Hogy ne csak sérelmeink legyenek, hanem érezzük jól magunkat. Most ez valamennyire bejött, jobban, mint ahogy én számítottam rá.

Horváth Előd Benjámin és H. Szabó Gyula

Azt például tudtam, hogy Ünnepi Könyvhét eső nélkül nincs. Egyszer, kétszer, háromszor elver az eső, nagy szerencsénk volt, csak egyszer vert el. Valószínű, hogy a műsorok, zenebona jobban kihozták az embereket. A látvány egy dolog, de a kasszák is jobban csörömpöltek. Én azt mondom, hogy első lépésnek jó. Ha efölött teljesít a következő – és nagyon bízom benne, hogy igen – akkor ez nagyon jó rendezvénye lesz a városnak.

Ami a dolog szakmai részét illeti, akikre számítottam, nagyjából eljöttek, bár többen is ígérkeztek, a kezdeti lelkesedés, főleg a magyarországi kiadók részéről nagyobbnak mutatkozott, akkor lett baj mikor kiderült, hogy egyszerre kell többfele szakadni. Ugye, egy magyarországi kiadó, azon kívül, hogy teljes erejével kint van a Vörösmarty téren, mert ott írják most a világot...

PRAE.HU: Innen is sokan oda mentek ki elsősorban.

Persze, hát ha az ember muzulmán hívő, akkor nyilván Mekkába megy. De mégis, néhányan itt akartak lenni, mi segítettünk abban, hogy a könyveket elhoztuk, viszonylag tehermentesen zajlott. Tehát egy magyarországi kiadó Budapesten kívül még ötven magyarországi városban kellene jelen legyen. Ezt persze nem lehet megoldani, de néhány helyen neki is vannak bizonyos kötődései, gondolom én. Tehát Kolozsvár az 51-es bolygórendszerben értelmezendő. Az egyetlen a Magyar Naplós szerző, aki dedikált itt, Csender Levente, ő mondjuk székelyudvarhelyi, úgy vendég, hogy hazajött. De nagyon örültem neki, hogy Máté Angi például előző nap Budapesten dedikált, volt annyi ereje, hogy hazajött és itt is dedikált, voltak is sokan körülötte.

Máté Angi valóban ott volt
 

PRAE.HU: Tudom, hogy hagyományosan annakidején is egyidőben volt mindig a kolozsvári könyvhét a budapestivel. Ezután is így lesz?

Ez sokakban fölmerült, valószínüleg itt még lesznek viták. Nem csak a kereskedelmi szempont, hanem az is, hogy a szerzők el tudnak-e jönni. Kaptam is levelet emberektől, mennyire sajnálják, szeretnének jönni, de sokan vidéken is dedikáltak, ez érthető, korábban lekötött programok, mi későn is indultunk ilyen szempontból. Valószínüleg lesz egyfajta együttműködés majd augusztusban a Kolozsvári Magyar Napokkal, ami nem árt, akkor majd lehet embereket hívni még. Én azt hiszem (de ha meggyőznek az ellenkezőjéről, akkor nem tiltakoznék), hogy a Karácsonyt Karácsonykor ünneplik. Na most ezzel is ilyesmi a helyzet.

Még fejlődhetnénk sokat abban, hogy interaktívabbá tegyük a dolgot, leültetni a szerzőt és közönségét. Hogy le tudjak ülni Szilágyi Istvánnal vagy akár egy fiatal költővel és beszélgethessek vele, ebből tanulok, mint olvasó. Terveztük, hogy asztalokat tennénk a térre, csak a rendezők inkább elhagyták, gondolom, a forgalmat zavarta, de meg kellett volna talán szervezzük jobban, hogy a szerzők ott kávézzanak, kiüljenek az emberekkel, ezt három napig lehet csinálni, ha nem is folyamatosan.

Szórakoznak a szórakoztatók

A másik: sokat kellene még fejlődnünk a társrendezvények terén. Például nagyon szép rendezvény volt a Bálint Tibor-megemlékezés, ezt úgy kellett volna, hogy kicsit belekombinálni, hogy tudjunk egymásról, meghirdetjük mi is. Sok tanulság van. Ezek a kiadók, akik most itt voltak, biztos vagyok benne, hogy visszajönnek jövőre is. Valószínüleg más is jön, csak nem túl nagy a tér. Ha emlékszik, a kávézó vagy vendéglő elég sok helyet elfoglal. Amúgy nem egy rossz színfolt a rendezvényben.

PRAE.HU: Oda sokan ki is ültek a résztvevők közül.

Igen, meg kéne velük beszélni, hogy talán kicsit olcsóbban üzemeljenek erre az időre, vagy valamit kitalálni közösen, bevonni őket is, ez elég drága hely, de biztos nekik is jobb lett volna ha nem csak kerülgetik az asztalokat sokan, hanem inkább le is ülnek. Helyszínt nem szívesen váltanék. A város a maga módján rendes volt velünk, engedélyekben, ilyesmiben például előzékenyek volt.
Húsz stand volt, nagyon örülök annak, hogy olyan intézmények is itt voltak, akik eddig az utcán nem jelentek meg. Tudtunk róluk, fontos könyveket készítettek, de úgy igazán nem jöttek ki a tömegbe. A Kisebbségkutató Intézetre gondolok, nagyon fontos könyveket adnak ki, de nagyon szerencsétlenül forgalmazzák. Három nyelven jelennek meg könyveik, ez nagyon fontos. Az is, hogy van vagy nyolc fiatal kutató náluk, ez nem kis dolog. Jobban kéne reklámozni őket. De a fontos az, hogy itt voltak. Jövőre mozgalmasabbá is tehetnénk az egészet, könyvbemutatókat, dedikálásokat többet, jobban szervezni. Nagyon örülök, hogy a Pro Philosofia itt volt például. A többi, például a Polis, Koinónia, Korunk – Komp-Press nem okozott meglepetést, nekik is jó kínálatuk volt. Talán jövőre mindenki jobban aktiválódik majd.

PRAE.HU: Gondolom fel is bátorodtak kicsit a kiadók.