A történet középpontjában a Balaton és környéke áll. Kiindulópontja Tihany, a Soktornyú kastéllyal, ahol Helka hercegkisasszony él szüleivel: Helka hercegnővel és Kelén herceggel. Az eredeti legenda főszereplője a hercegi pár volt, ám ez a mostani történet lányuk kalandjait meséli el. A szülők annak idején hiába kötöttek békét Sióval, a Balaton tündérével és Kamorral, a Bakony varázslójával. Hiába sikerült akkoriban kijátszaniuk a gonosz boszorkány, Bora átkát, majd emberi alakjuktól megfosztani és száműzni Helka hercegnő ármánykodó nővérét, Horkát és annak párját, Thuzt, és ezzel látszólag nyugalmat varázsolni a vidékre. A békekötés után ugyanis valamennyien hatalmas hibát követnek el: többé egyikük sem visel gondot a rá bízott területre, hanem valamennyien csupán saját bajaikkal foglalkoznak. Siót nem érdekli többé a Balaton, mert csak az immár múlandó ifjúsága felett kesereg, Kamort az Erdő védelme helyett csak az foglalkoztatja, hogy mások elől eltitkolja varázstudománya elvesztését, a hercegi párnak pedig minden idejét leköti, hogy túlzott aggodalommal óvják lányukat a sötét erők várható bosszújától. Azok pedig nem tétováznak: a Véletlen a kezükre játszik, így végre elindulhatnak visszaszerezni a magára hagyott tó feletti uralmat!



A szereplők közül kétségtelenül Helka alakja a legkidolgozottabb. A történet elején mint igazi, vérbeli kamaszlányt ismerhetjük meg: folyamatosan lázadozik a hercegkisasszonyi lét minden kényelmetlen formasága és az örökös házi őrizet ellen. Helka ugyanis szabadságra, önállóságra vágyik, mint a vele egykorú társainak nagy része általában, s ezt meg is kapja, bár valószínűleg nem teljesen úgy, ahogyan azt elképzelte. Bora és szövetségeseinek váratlan támadása kész helyzet elé állítja: úgy alakul, hogy ezt a bosszúhadjáratot bizony neki kell visszavernie. Szerencsére, nincs egyedül: gyerekkori pajtása, Ciprián, és két kedves, mókás manó: Furmint és Tramini kísérik útján, emellett pedig - mint az minden valamirevaló mesében dukál – menet közben számos segítő lény és varázseszköz áll a hercegkisasszony szolgálatába, kiknek köszönhetően lassan kibontakozik a lány elől eddig elrejtett igazság. A titkok feltárásával kerül Helka is egyre közelebb ahhoz, hogy megismerje önmagát, hiszen ebben a helyzetben nincs más választása: szép lassan bele kell simulnia a felnőtt létbe. El kell hagynia hebrencsségét, komoly, néha egészen súlyos döntéseket kell meghoznia, rejtvényeket kell megfejtenie, meg kell tanulnia megkülönböztetni a jót a rossztól és bizony, közben arra is rá kell jönnie, hogy felelősséggel tartozik nem csupán magáért, hanem társai épségéért és biztonságáért is. A történteknek köszönhetően Helka a szemünk láttára érik felnőtté és bizonyítja be rátermettségét arra, hogy elvállalja azt a feladatot, amit az öregek elhanyagoltak: őrizni és megvédeni – sőt, ahogyan ő állítja igazi hercegnőhöz méltó kifejezéssel: szolgálni - a Balatont: a Vizet, a Partot és az Erdő népét.



Helka mellett természetesen a Balaton kapja a legtöbb figyelmet a történetben. A mesében előforduló minden földrajzi helyszín a valóságban is létező és bejárható, emellett pedig lépten-nyomon mindenféle utalásokba botlunk, melyek valamiképpen mind kapcsolódnak a környékhez, a Bakonyhoz, a Balatonhoz egyaránt. Új legendák teremtődnek a könyv lapjain, például a balatoni lángos vagy a Sió gyümölcslevek eredetéről, megtudhatjuk, honnan kapta a nevét a Ciprián-forrás vagy Szentbékkálla, illetve olyan különleges, jellegzetes ételek elkészítési módjáról szerezhetünk némi ismeretet, mint a handabakáré vagy a dödölle. E kiragadott néhány példa mellett még számtalan hasonló humoros, ötletes kis történettel, magyarázattal találkozhatunk, olyannyira sokkal, hogy önkéntelenül is felmerül a kérdés, nem lenne-e érdemes akár egy külön történetbe ágyazva néhányukra magyarázatot adni, hogy az esteleges fiatalabb olvasók is biztonsággal követhessék, érthessék az összes szójátékot, csavaros szituációt. Annál is inkább, mert a szöveg nyelvezete roppant izgalmas, páratlanul gazdag szókincskészlettel rendelkezik, és végig áthatja egyfajta sajátos, finom humor, vétek lenne tehát átsiklani fölöttük! A kacskaringósan tekergőző mondatok a rég elfeledett hosszú, békés mesemondás emlékét idézik meg, remek lehetőséget nyitva arra, hogy felkeltsék a kíváncsiságot a Balaton valós helyszínei, régi-új legendái iránt egyaránt.

Mindehhez tökéletes kiegészítést nyújtanak Bohony Beatrix sejtelmes és álomszép illusztrációi, melyek hatása csupán azzal lenne fokozható, ha fekete-fehér helyett színesben (is) láthatóak lennének.

A Helka egy olyan népmesei hagyományokra épülő történet, amelyben egyértelműen elkülöníthető a jó a rossztól, ahol aki bátor és kiállja a próbákat, az végül eléri célját, aki pedig mások életére tör, az természetesen pórul jár. És aminek a legeslegfontosabb üzenete pedig mégiscsak az, hogy sosem lenne szabad elfelednünk, hogy igenis vannak közös értékeink, amelyekért felelősséggel tartozunk, és amelyek megóvásához kivétel nélkül valamennyiünkre szükség van.