A magyar, latin, gallego-portugál és ókatalán nyelvű énekeket, a kapcsolódási pontok vagy tematikus párhuzamok mentén illeszkedő összeállításokat azért is vártam kíváncsian, mert bár az utóbbi évek lemez- és koncerttermésében nem volt ritka vállalkozás a középkori és a népzene házasítása, ezek között spanyolföldi és magyar dallamok együttes feldolgozására még nem volt példa.

A koncertet indító kánontól kezdve az énekelt legendákig és dícséretekig az előadás elsősorban a spanyolföldi énekes zene sokszínűségét emelte ki kobzás és gadulkás, vagy dobos kísérettel. Ezekhez a dalokhoz érdekesen illeszkedtek az inkább parlandós jellegű, magyar Mária-énekek. A székely vagy székelyes csángó falvakban énekelt Mária, Mária, vagy a szintén csángóföldi Üdvözlégy, Mária a hagyományos magyar népéneki gyakorlatnak megfelelően nem igényel hangszeres kíséretet, szépsége inkább a dal egyéni megformáltságban rejlik.




Az idegennyelvű dalszövegek magyar összefoglalása, a magyar népénekek földrajzi meghatározása és a középkori források, dalgyűjtemények rövid ismertetése sokat segített abban, hogy ez az amúgy is bensőséges zene egymáshoz közelítse a zenészeket és a vegyes életkorú hallgatóságot.

Egy régmúlt kor gondolkodása és életérzései valóban annak népszerű történetein, elbeszélő költészetén keresztül érezhetőek át legjobban. A feszületről lehajló Krisztus, aki szöges tenyerével örök sebet ejt a rendjét elhagyni készülő apácanövendék fülén, ugyanúgy mennyei igazságot szolgáltat, mint a szegényemberen könyörülő, aranypapucsát lerugó Szent Szűz.

A dalszövegek tartalmának ismeretében tényleg élvezetesebbé vált a Szűz Mária csodatételét elmesélő, lendületes Como poden, vagy a monserrati kolostor legendáját végigkövető Stella splendens. A táncos sodrású műsorszámok között – hiszen, mint megtudtuk, spanyolföldön az énekelt legendákat is kísérte tánc – érdekes ellenpólusként hatott az Imhol kerekedik címen ismert, Márton Szép Ilona felragadtatását elmesélő magyar népdal, amely a balladákra jellemző recitáló stílusában, díszítettségében volt felemelő.




A hangszerelés egyszerre korhű, spanyolföldi, és a kobzának köszönhetően magyaros is volt. A dalokat hangulatuknak megfelelően kísérte a taps, a dob vagy a gadulka, a zenészek kezében dalról dalra körbejárt a csörgő, a csengettyű. Talán érdemes lett volna néhány szót ejteni a hangszerekről – különösen a gadulkáról – , hiszen népi hangszerismeret tekintetében a magyar koncertközönség még mindig hiánypótlásra szorul.

Mivel a Háló népzenei koncertjeire hagyományosan jellemző a közönség megénekeltetése, ezen az estén sem távozhattunk, amíg a műsorban elsőként elhangzott, latinnyelvű kánont meg nem tanultuk: “Laudemus virginem mater est, et eius filius Iesus est..."

Zenészek:

Navratil Andrea - ének
Demeter László - koboz
Gyulai Csaba - gadulka, ütőhangszerek
Koncz András - ének

további info:

http://www.halo.hu/