irodalom
Bevallom, én, a fanyalgó és ajakbiggyesztő, lézengő ritter, nagyon kíváncsi lettem volna az Európa kiadó megújult Modern Könyvtár sorozata kapcsán egy rövid beszélgetésre, amilyen változás ugyanis ott történt, egyedülállónak mondható a jelenlegi magyar könyvkiadásban, ahogy az új könyveik kiállítása és kiállításának színvonala is párját ritkítja. Nem a levegőbe mondom. Ez azonban, gondolom, egy egészen más jellegű eseményt igényelne.
A két bemutató kezdő darabja Lator László Megmaradt világ című új kötetéé volt – melyek műfaji megjelölése, emlékezések, egyszerre ad pontos és pontatlan leírást. Amint az ugyanis Lator László szavaiból kiderül, ez egy fajta „szellemi önéletírás”, vagyis olyan önéletrajzi jellegű munka, amely esszéisztikus és emlékező egyszerre, a személyes élményeket veszi alapul, középpontjában mégis a szerző költői munkája és szellemi fejlődése áll. Vagyis az, milyen hatások érték életének mely korszakában, egy-egy verse kapcsán. Ahogy ő mondja, a nyomokat akarja feltárni az olvasók, azon az úton, ahogy ő eljutott egyes versekig.
A mű ugyanakkor természetesen önéletrajz is, emléke a Szépirodalmi kiadói szerkesztőségnek, kortársaknak, barátoknak és hatásoknak.
Tarján Tamás
Lator László hozzáteszi azt is, tisztában van vele, hogy igyekezete és könyve ellene megy a kortárs irodalomfelfogásnak – ezen, gondolom, azt az elképzelést érti, ami szerint a szerzőnek nincs több „köze” a műhöz, mint az olvasónak, de én ezt se cáfolni se támogatni nem tudom, és makacsul nem vették fel a telefont ma az ELTE ÖH titkárságán.
A viccet félre téve, amikor a beszélgetés végén Lator László felolvassa Mikor kormozva csonkig égnek című versét, eláll az eső. Hát ennyi.
Tarján Tamás második beszélgetőtársa Barna Imre, az Európa kiadó főszerkesztője Szabó Magda Liber Mortis címen megjelentetett naplói kapcsán. A Liber Mortis, vagyis halottaskönyv szervesen kapcsolódik korábbi, Megmaradt Szobotkának című könyvéhez, amely korán elhunyt, imádott férje, Szobotka Tibor író életének feltáró dokumentumregénye.
A Liber Mortis azonban nem regény, hanem egy 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig vezetett napló: 1982. február 26-án hal meg Szobotka Tibor, akiről ez a hosszú, megszólító, levélszerű napló is készül, akinek ez tulajdonképpen íródik. A férj, akinek szerelme Szabó Magda számára mitológiai magasságokig emelkedik, az író, aki tehetségéhez méltatlan mellőzöttsége jóvátételeként kapja ezt a posztumusz tiszteletadást.
Ezzel kapcsolatosan igen érdekes kérdést vet fel Tarján Tamás: vajon mennyiben szánta Szabó Magda ezeket a szövegeket a nyilvánosságnak? Barna Imre azt mondja, ezt nem lehet pontosan tudni – bár én hozzátenném, amennyiben nem rendelkezett kimondottan ellentétesen, joggal kerülhet sor kiadásra, de ez persze magánvélemény – viszont érdekes adalék ezzel kapcsolatban, hogy mint kiderült, Szabó Magda még a legegyszerűbb leveleit is tökéletesre fogalmazva, sajtókész állapotban adta csak ki a kezéből.
Szóba kerül még Szabó Magda vallásossága is – református volt – illetve a túlvilági léthez való viszonya, amelyről pontos definíciót ugyan nem kapunk, mert nem is kaphatunk, az azonban tény, hogy férjéhez címzett jegyzetei végig a szeretett személy jelenlétének olyan intenzív érzését keltik, amely irigylésre méltóan erős kapcsolatot jelez, az érzelmek szintjén, persze.
Barna Imre
Az életben maradók depressziójával és saját küldetésével bírkózó Szabó Magda vallomása tehát ez a könyv, a kéziratos hagyaték vitán felül jelenlegi legfontosabb darabja, hangsúlyozta Barna Imre.
A beszélgetés végére nem csak, hogy elállt az eső, de a nap is újult erővel tombolni kezdett, összeszedve tehát vasárnap reggeli csontjainkat, feltápászkodtunk és elindultunk új csúcsok felé.
Szerzők
-- Simon Márton --
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
